Az arab állam- és kormányfők többé-kevésbé világos szavakkal
ítélték el a segélyflottilla vezérhajójának megrohamozását. Egyesek
„állami terrorizmust” emlegettek, mások „kalózkodásnak” vagy „barbár
bűncselekménynek” minősítették a történteket. Hoszni Mubarak
egyiptomi elnök kedden gyakorlati lépéseket is tett, amikor
elrendelte az országa és a Gázai övezet között fekvő rafahi
határátkelő megnyitását humanitárius segélyszállítmányok előtt. A
flottilla elleni támadás után ugyanis egyes arab politikusok azt
állították, hogy Egyiptomot is felelősség terheli a Gázai övezet
blokádjáért. (Miután a Hamász radikálisai 2007 júniusában magukhoz
ragadták a hatalmat a keskeny földsávban, elűzve onnan a rivális
Fatah embereit, Mubarak úgy határozott, hogy csak rendkívüli
esetekben nyitja meg a határt Gáza és Egyiptom között.)
Az egyiptomi elnök lépése tetszést aratott az arab államok körében,
ám lelkesedésük tárgya ma kétségtelenül a török kormányfő és
általában a törökök. Nagyon élvezik, hogy a Mavi Marmara hajó
fedélzetén utazó törökök úgymond botokkal és székekkel szálltak
szembe a kemény ellenállás láttán meglepődött izraeli katonákkal. Az
Irán által támogatott libanoni síita mozgalom, a Hezbollah külön is
dicsérte a török kormányt azért, hogy „egyértelműen állást foglalt a
palesztin nép mellett”.
„Nem akarunk újabb arab miniszteri találkozót, sem újabb arab
csúcsértekezletet – azt akarjuk, hogy Törökország tegyen valamit” –
írta a libanoni asz-Szafír. A lap szemében Recep Tayyip Erdogan
török miniszterelnök – aki nyíltan rokonszenvezik a flottilla hajóin
utazó aktivistákkal – lett „az arabok új kedvence”. A „jámbor” török
muzulmán máris lekörözte az arabok egykori reménységét, Barack
Obamát.
