Róma, 2009. november 21., szombat BPI/MTI/AP- Egy vatikáni kutató szerint a torinói leplen lévő, alig olvasható felirat bebizonyítja, hogy a lelet valóban Jézus halotti leple volt.
Kutatók szerint valódi a torinói lepel
Egy vatikáni kutató szerint a torinói leplen lévő, alig olvasható felirat bebizonyítja,
hogy a lelet valóban Jézus halotti leple volt.
A Barbara Frale történész új könyvében kifejtett állításra több
tudós azonnal szkeptikusan reagált, kitartva amellett, hogy a lepel
középkori hamisítvány.
Frale, a vatikáni levéltár kutatója pénteken közölte: számítógép
segítségével kinagyította a leplen szórványosan olvasható, alig
látható görög, latin és arámi nyelvű szavak képét. A kutató arra a
következtetésre jutott, hogy a feliratok a názáreti Jézus nevet
tartalmazzák görög nyelven. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy a
szöveg nem lehet középkori eredetű, mivel abban az időben egyetlen
keresztény, még egy hamisító sem nevezte volna Jézust csak
názáretinek, isteni eredetének megemlítése nélkül.
A leplen egy keresztre feszített férfi alakja látható, összetett
kezén és lábán szivárgó vérrel. A hívők szerint a lenvászon Krisztus
képe a feltámadásakor színeződhetett el. A Vatikán tulajdonában lévő
leplet a torinói székesegyházban őrzik különleges körülmények
között, és csak ritkán állítják ki.
A szkeptikusok azt hangsúlyozzák, hogy az 1988-ban elvégzett
radiokarbonos kormeghatározás szerint a textíliát a XIII. vagy a
XIV. században szőtték. Bár a halvány betűket évtizedekkel korábban
felfedezték az arc körül, komoly tudósok a teszteredmények
ismeretében elutasították azok vizsgálatát – mondta Frale. Amikor
azonban kivágta a szavakat a lepelről készült fényképekről és
szakértőknek megmutatta őket, azok arra a következetésre jutottak,
hogy ez az írásmód a Közel-Keleten volt szokásos a Krisztus utáni
első században.
A történész feltételezi, hogy a szöveget egy írástudó írta fel egy
iratra, majd a lepelre ragasztották a fej körüli részre, hogy
családtagok illendően eltemethessék a halottat. Az abban a korban
használt tintában lévő fémnek köszönhetően az írást a vászonra is
fel lehetett vinni – véli.
Frale szerint a szöveg részben igazolja az evangéliumnak Krisztus
utolsó perceiről szóló beszámolóját is. Egy görög nyelvű részlet,
amely úgy olvasható, mint „eltávozott a kilencedik órában”, Krisztus
halálának a szent szövegekben jelzett idejére utalhat.
Egy Frale által tanulmányozott kinagyított képen legalább hét szó
látható, amelyek Jézus feje körül olvashatók, vízszintesen és
függőlegesen. Egy rövid arámi betűs részt nem fejtettek meg. Egy
másik, latin nyelvű töredék, „iber” Tiberius császárra utalhat, aki
Jézus keresztre feszítésének idején uralkodott – mondta a történész.
„Megpróbáltam tárgyilagos lenni és a vallási kérdést félretenni” –
mondta Frale. „Egy ősi dokumentumot tanulmányoztam, amely egy férfi
sajátos helyen és sajátos időben történt kivégzését igazolja” –
tette hozzá.
Frale Olaszországban a középkori templomos lovagrendről folytatott
kutatásairól és a Vatikáni Titkos Levéltárban talált, a lovagrenddel
foglalkozó kiadatlan dokumentumok felfedezésével vált ismertté. Idén
jelent meg egy tanulmánya, amelyben azt állította, hogy a lepel
valaha a templomosok birtokában volt. A tanulmány kétségeket
ébresztett, mert a lovagrendet a XIV. század elején felszámolták, és
a leplet először 1360 körül említik egy francia lovag
tulajdonaként.
Frale legújabb könyve, a La Sindone di Gesu Nazareno (A názáreti
Jézus leple) azonban még nagyobb kétséget ébresztett a
szakértőkben.
„Az emberek szemcsés fotókkal dolgoznak, és azt hiszik, látják a
dolgokat” – közölte Antonio Lombatti egyháztörténész, aki maga is
több könyvet írt a lepelről. „Ez mind a képzelet és a számítógépes
program eredménye” – tette hozzá.
Lombatti szerint görög és arámi feliratos leleteket találtak I.
századi zsidó temetkezési helyeken, de latin nyelv használatáról még
nem hallottak. Azt az elképzelést is visszautasította, hogy a
hatóságok – némi papírmunka után – hivatalosan visszaadták volna a
kivégzett ember holttestét a hozzátartozóknak. A rómaiak által
alkalmazott legkegyetlenebb büntetés áldozatait elrettentés végett
rendszerint a kereszten hagyták, vagy egy szemétdombra dobták.
