vezetőitől Jancsó Miklós filmrendező,

 Németh Sándor,

 a Hit
Gyülekezete vezető lelkésze,

Navon Ágnes és Navon Smuel, a szarvasi
zsidó ifjúsági tábor imatermének és konyhájának vezetője vette át a
kitüntetést.

 A 2005-ben alapított elismerésben azok a kiváló emberek
részesülhetnek, akik az elmúlt időszakban sokat tettek azért, hogy a
társadalmi béke, az emberek, felekezetek közötti párbeszéd
erősödjön.  A díjat Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke adta át, a
laudációkat Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója
mondta.

 Zoltai Gusztáv Jancsó Miklósról megjegyezte: a filmrendező „a
zsidóságnak a magyar társadalomban betöltött szerepét ábrázoló
filmjeiért, a pusztuló magyarországi zsidó emlékek megörökítéséért,
az emberi jogok melletti töretlen kiállásáért” kapta a díjat.
 Mint mondta, a zsidóság sorsával foglalkozik többek között a Hajnal
című filmje, a Tokaj-hegyaljai zsidóságnak pedig „örök emléket
állított a Jelenlét című kisfilm trilógiájában”. Jancsó Miklós
„aktív résztvevője az antiszemita, rasszista jelenségekkel szembeni
mozgalmaknak” – tette hozzá.

 Németh Sándor „közös örökségünk, a Szentírásunk tanainak
hirdetéséért, a magyarországi zsidósággal fenntartott kapcsolatok
erősítéséért, a zsidó nép több ezer éves álmodozása után létrejött
önálló zsidó állam melletti kiállásáért, az antiszemitizmus elleni
töretlen fellépéséért” kapta a díjat. Németh Sándor 1979-ben kilépve
a katolikus egyházból hozta létre az akkor még illegálisan működő
Hit Gyülekezetét, amely azóta Magyarország negyedik legnagyobb
egyháza – mondta Zoltai Gusztáv.
 Fő szervezője volt a nemzetközi sikerű Nem feledkezünk el rólad,
Jeruzsálem elnevezésű jeruzsálemi konferenciának, amelyért az
izraeli kormány elismerésben részesítette – tette hozzá.

 Zoltai Gusztáv méltató beszédében kitért arra: Navon Ágnes, „a
magyar zsidó ifjúság vallásos neveléséért, a kóser magyar konyha
szabályainak továbbadásáért”, férje, Navon Smuel „a magyar zsidó
ifjúság vallásos neveléséért, imáink és a Tóra szellemének
megőrzéséért és továbbadásáért” érdemelte ki a díjat.
 Elmondása szerint „a mai fiatal generációkhoz tartozók közül
sokaknak nem volt nagymamája, nagypapája, de (…) ahogy Smuelt és
Ágit látták a táborban, el tudták képzelni, milyen lehet a
gondoskodás, féltés, óvás.” A díjazottak egész évben a szarvasi
táborra készültek, hogy eljöjjenek szülőföldjükre Izraelből „a több
ezer fogadott unokához és két hónapig szeretgessék őket,
gondoskodjanak róluk.”
 Beszélt arról is, hogy a mai zsidó nevelésügyben ők voltak a
nagyszülők, „akiktől a hagyományt, erős értékrendet és legfőképpen a
zsidóság szeretetét tanulták” a fiatalok.