Koszorúzás
a 125 éve
született
emléktáblájánál
Budapest, 2009. május 27., szerda (MTI) – Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, volt honvédelmi miniszter születésének 125. évfordulója alkalmából koszorúzást tartottak szerdán a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.
Holló József nyugállományú altábornagy, a múzeum főigazgatója elmondta: jeles emberekre emlékezni gyakran gyűlnek össze a társadalom különböző csoportjai, az már azonban nem olyan gyakori, hogy egy tárca irányítója ad alapot életével az utókor osztatlan elismerésére, mert a magas funkciókat betöltőket inkább bírálják, mint dicsérik.
„Emlékezzünk a hazáját szerető katonára, aki ember maradt az embertelenségben, vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos kiérdemelte ezt tettével, életével, katonai pályájával” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a volt honvédelmi miniszter tevékenységét és a korát tanítani kell, ha ezt az utókor nem érti, akkor nagy hibát követ el.
Lebovits Imre nyugalmazott egyetemi docens, volt munkaszolgálatos a megemlékezők előtt elmondta: amikor nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter lett, a parlamenti helyek 40 százalékát a szélsőjobb képviselői foglalták el. Ennek ellenére ő odaállt az Országgyűlés elé és elmagyarázta, hogy a munkaszolgálatosok emberek – akiket megfelelően meg kell becsülni – és nem áldozatok.
Megérkezése után azonnal visszavonta elődjének azt a rendeletét, amely elvett minden kedvezményt a zsidó származású emberektől, visszaállította a korosztályi behívások rendszerét és felszámolta a korrupciót. Nagy érdeme, hogy megpróbálta a magyar hadsereget kivonni a náci Németország hadereje alól, megpróbálta megmenteni az embereket – fűzte hozzá Lebovits Imre, aki szerint „jó lenne, ha ma is sok nagybaczoni Nagy Vilmos lenne, mert az ordas eszmék újra napvilágra kerültek”.
A beszédek után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a volt honvédelmi miniszter emléktáblájánál.
Az erdélyi származású nagybaczoni Nagy Vilmos a Kállay-kormány honvédelmi minisztereként 1942 és 1943 között tevékenykedett. A vezérezredest Szálasi Ferenc hatalomra jutása után letartóztatták, 1945-ben szabadult, de csak 1946-ban tudott hazatérni, s attól kezdve visszavonultan élt Piliscsabán. Nagybaczoni Nagy Vilmos 1976. június 21-én hunyt el, emléktábláját 2003-ban avatták fel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán.
