Zoltai Gusztáv:
Az állami vezető
felelős lehet a gyilkos
múlt újraéledéséért
Az állami vezető
felelős lehet a gyilkos
múlt újraéledéséért
– Zoltai Gusztáv: Az állami vezető felelős lehet a gyilkos múlt újraéledéséért
– Mintegy háromezer ember részvételével indult el és időközben ötezer fősre duzzadt vasárnap délután Budapesten az Élet menete fáklyás felvonulás, amellyel a holokauszt áldozataira emlékeznek.
A felvonulók a sófár hangját követően, erős rendőri biztosítás
mellett indultak a Bethlen Gábor térről a józsefvárosi pályaudvarra,
ahonnan az üldözötteket az auschwitzi-haláltáborba hurcoló
szerelvények indultak a vészkorszak idején. A menetet Horváth Csaba
főpolgármester-helyettese indította el, aki beszédében úgy
fogalmazott: „valamennyi áldozat emlékére tesszük meg az utat, de
azokért is menetelünk, akiket vallási, faji, világnézeti, politikai
vagy bármilyen más okból még ma is megbélyegeznek, megaláznak,
megsértenek vagy félelmet keltenek bennük”.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének
(Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a józsefvárosi pályaudvar előtti
beszédében hangsúlyozta, hogy az állam vezetője felelős, ha hagyja,
hogy torz eszmék, mások fenyegetése, a gyilkos múlt idézése
újraéledjen a demokrácia és a szólásszabadság jegyében.
Felelős akkor is, ha semmit nem tesz ennek visszaszorításáért,
főleg, ha lehetősége lenne állami vezetőként cselekedni. És ez alól
a felelősség alól a történelem egyetlen pillanatában sem lehet majd
kibújni – tette hozzá.
Kiemelte: gyáva dolog elpusztított százezrek emlékét, kegyeletét
gyalázni, csak azért, mert büntetlenül lehetőség van rá. „A
holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább
dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak
tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem” –
fogalmazott többször nyílt tapssal félbeszakított beszédében.
„Nem tudom elképzelni, hogy bármely társadalomban a gyilkosok
büszke felvonulásokat tartsanak az egykori gyilkosságok jelképeivel
fenyegetve áldozataikat. (…) A gyűlöletkeltést nem lehet a
demokrácia színfala mögül gerjeszteni. Ma, 2009-ben nem támadhat
senki sikerrel a demokráciára” – jelentette ki.
Zoltai Gusztáv egy égig érő felkiáltójelhez hasonlította a
józsefvárosi pályaudvart, amely emlékeztet „minden meggyilkolt, és
értelmetlenül elpusztított hittestvérünkre, honfitársunkra”. A
pályaudvar akkor a megalázás, a biztos halál, „az élet
végállomásának” szimbóluma volt, ahonnan életerős, tettrekész,
tisztességes emberek százezreit hurcolták el,majd gyilkolták meg –
mutatott rá.
Az emlékezést egyrészt figyelmeztetésnek nevezte azoknak, akik
„újra és újra primitív és tudatlan elméleteikkel a zsidóságot
igyekeznek saját sikertelenségük és minden baj bűnbakjává tenni”,
mert „többé nem sikerül aljas célokat szolgáló kártyájukat
kijátszani”.
Másfelől jelzésnek mondta, mert ezen a napon „nemcsak szomorúan
gyászolunk és emlékezünk”, hanem „boldog szívvel látjuk (…) a
demokrácia iránt elkötelezett barátaink gyűrűjében, hogy együtt
vagyunk, erősek vagyunk, összetartunk és összetartozunk. (…) Nem
tehetnek újra kollektív bűnössé bennünket válságokért, nehéz
társadalmi helyzetekért, mert el kell fogadnia a hangoskodóknak és a
gyűlölködőknek is, hogy mindenki a saját sorsáért felelős”.
Boross Péter volt miniszterelnök kijelentette: „erély és határozott
döntés kell ahhoz, hogy ne gerjedjen a félelem”, ugyanis „vannak
jelenségek és mondatok, amelyek nagyon rosszat ígérnek”. Számolni
kell a megszenvedettek érzékenységével és a weimari Németország
tapasztalataival, melynek során a nácik egyre jobb eredményeket
értek el a harmincas évek választásain.
Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány vezetője az emlékezésen
arra hívta fel a figyelmet, hogy a józsefvárosi pályaudvar „sokak
életében nagy szerepet játszott, nemcsak a vasútnak, hanem életüknek
is állomásaként”. 1944 végén innen indultak a zsúfolt marhavagonok a
német koncentrációs táborok felé. Főleg a náciknak átadott
munkaszolgálatos századok és a fővárosi úgynevezett védett házakból
elhurcolt zsidók, „több tízezer tanácstalan, nyugtalan,
elkeseredett, aggódó ember” töltötte meg a vagonokat –
mondta.
Kitért arra, hogy a nyilasok a kisebb feltűnés kedvéért
választották ezt a pályaudvart. Raoul Wallenberg svéd diplomata
mégis tudomást szerzett erről, és igyekezett kiszabadítani a svéd
védlevéllel rendelkezőket.
Gordon Gábor kiemelte: a svéd diplomata nem menthetett meg
mindenkit, az emberek többségét – köztük nagyon sok kiváló tudóst,
mérnököt, orvost – „kifosztva és meggyalázva elhurcoltak, és sohasem
tértek vissza”. Beszéde végén az emlékező tömeget Raul Wallenberg
„több mint hősi kiállásának emléke” előtti főhajtásra szólította
fel.
Gordon Gábor elmondta: hétfőn hajnalban indul
Magyarországról 250 résztvevő a nemzetközi Élet Menete rendezvényére
a lengyelországi Auschwitz-Birkenauba.
Kardos Péter főrabbi arról beszélt, hogy „sokan vannak igazoltan
távol” a túlélők közül az Élet Menetéről, mert „betegek vagy
félnek”. Hangsúlyozta: mindenkinek tudnia kell, hogy „volt
holokauszt, volt Auschwitz, voltak gázkamrák és krematóriumok, és
voltak mártírjaink is, akikre most emlékezünk”.
A rendezvényen megjelent többi között,
Kiss Péter miniszter, Aliza Bin-Noun, Izrael állam magyarországi
nagykövete, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Gusztos
Péter, Böhm András, Eörsi Mátyás SZDSZ-es, Balog Zoltán, Deutsch
Tamás, Fónagy János, Schmitt Pál fideszes, Herényi Károly és Pettkó
András MDF-es képviselők, illetve Hagyó Miklós, Budapest MSZP-s
főpolgármester-helyettese.
A művészek közül fellépett Tordy Géza, Benkő László, Bergendy
István, Mága Zoltán. A rendezvény végén az égbe eresztettek 600
léggömböt, amelyek az Auschwitz-Birkenauban a koncentrációs táborban
meggyilkolt hatszázezer magyarországi zsidót
jelképezték.
BreuerPress-MTI
– Mintegy háromezer ember részvételével indult el és időközben ötezer fősre duzzadt vasárnap délután Budapesten az Élet menete fáklyás felvonulás, amellyel a holokauszt áldozataira emlékeznek.
A felvonulók a sófár hangját követően, erős rendőri biztosítás
mellett indultak a Bethlen Gábor térről a józsefvárosi pályaudvarra,
ahonnan az üldözötteket az auschwitzi-haláltáborba hurcoló
szerelvények indultak a vészkorszak idején. A menetet Horváth Csaba
főpolgármester-helyettese indította el, aki beszédében úgy
fogalmazott: „valamennyi áldozat emlékére tesszük meg az utat, de
azokért is menetelünk, akiket vallási, faji, világnézeti, politikai
vagy bármilyen más okból még ma is megbélyegeznek, megaláznak,
megsértenek vagy félelmet keltenek bennük”.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének
(Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a józsefvárosi pályaudvar előtti
beszédében hangsúlyozta, hogy az állam vezetője felelős, ha hagyja,
hogy torz eszmék, mások fenyegetése, a gyilkos múlt idézése
újraéledjen a demokrácia és a szólásszabadság jegyében.
Felelős akkor is, ha semmit nem tesz ennek visszaszorításáért,
főleg, ha lehetősége lenne állami vezetőként cselekedni. És ez alól
a felelősség alól a történelem egyetlen pillanatában sem lehet majd
kibújni – tette hozzá.
Kiemelte: gyáva dolog elpusztított százezrek emlékét, kegyeletét
gyalázni, csak azért, mert büntetlenül lehetőség van rá. „A
holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább
dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak
tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem” –
fogalmazott többször nyílt tapssal félbeszakított beszédében.
„Nem tudom elképzelni, hogy bármely társadalomban a gyilkosok
büszke felvonulásokat tartsanak az egykori gyilkosságok jelképeivel
fenyegetve áldozataikat. (…) A gyűlöletkeltést nem lehet a
demokrácia színfala mögül gerjeszteni. Ma, 2009-ben nem támadhat
senki sikerrel a demokráciára” – jelentette ki.
Zoltai Gusztáv egy égig érő felkiáltójelhez hasonlította a
józsefvárosi pályaudvart, amely emlékeztet „minden meggyilkolt, és
értelmetlenül elpusztított hittestvérünkre, honfitársunkra”. A
pályaudvar akkor a megalázás, a biztos halál, „az élet
végállomásának” szimbóluma volt, ahonnan életerős, tettrekész,
tisztességes emberek százezreit hurcolták el,majd gyilkolták meg –
mutatott rá.
Az emlékezést egyrészt figyelmeztetésnek nevezte azoknak, akik
„újra és újra primitív és tudatlan elméleteikkel a zsidóságot
igyekeznek saját sikertelenségük és minden baj bűnbakjává tenni”,
mert „többé nem sikerül aljas célokat szolgáló kártyájukat
kijátszani”.
Másfelől jelzésnek mondta, mert ezen a napon „nemcsak szomorúan
gyászolunk és emlékezünk”, hanem „boldog szívvel látjuk (…) a
demokrácia iránt elkötelezett barátaink gyűrűjében, hogy együtt
vagyunk, erősek vagyunk, összetartunk és összetartozunk. (…) Nem
tehetnek újra kollektív bűnössé bennünket válságokért, nehéz
társadalmi helyzetekért, mert el kell fogadnia a hangoskodóknak és a
gyűlölködőknek is, hogy mindenki a saját sorsáért felelős”.
Boross Péter volt miniszterelnök kijelentette: „erély és határozott
döntés kell ahhoz, hogy ne gerjedjen a félelem”, ugyanis „vannak
jelenségek és mondatok, amelyek nagyon rosszat ígérnek”. Számolni
kell a megszenvedettek érzékenységével és a weimari Németország
tapasztalataival, melynek során a nácik egyre jobb eredményeket
értek el a harmincas évek választásain.
Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány vezetője az emlékezésen
arra hívta fel a figyelmet, hogy a józsefvárosi pályaudvar „sokak
életében nagy szerepet játszott, nemcsak a vasútnak, hanem életüknek
is állomásaként”. 1944 végén innen indultak a zsúfolt marhavagonok a
német koncentrációs táborok felé. Főleg a náciknak átadott
munkaszolgálatos századok és a fővárosi úgynevezett védett házakból
elhurcolt zsidók, „több tízezer tanácstalan, nyugtalan,
elkeseredett, aggódó ember” töltötte meg a vagonokat –
mondta.
Kitért arra, hogy a nyilasok a kisebb feltűnés kedvéért
választották ezt a pályaudvart. Raoul Wallenberg svéd diplomata
mégis tudomást szerzett erről, és igyekezett kiszabadítani a svéd
védlevéllel rendelkezőket.
Gordon Gábor kiemelte: a svéd diplomata nem menthetett meg
mindenkit, az emberek többségét – köztük nagyon sok kiváló tudóst,
mérnököt, orvost – „kifosztva és meggyalázva elhurcoltak, és sohasem
tértek vissza”. Beszéde végén az emlékező tömeget Raul Wallenberg
„több mint hősi kiállásának emléke” előtti főhajtásra szólította
fel.
Gordon Gábor elmondta: hétfőn hajnalban indul
Magyarországról 250 résztvevő a nemzetközi Élet Menete rendezvényére
a lengyelországi Auschwitz-Birkenauba.
Kardos Péter főrabbi arról beszélt, hogy „sokan vannak igazoltan
távol” a túlélők közül az Élet Menetéről, mert „betegek vagy
félnek”. Hangsúlyozta: mindenkinek tudnia kell, hogy „volt
holokauszt, volt Auschwitz, voltak gázkamrák és krematóriumok, és
voltak mártírjaink is, akikre most emlékezünk”.
A rendezvényen megjelent többi között,
Kiss Péter miniszter, Aliza Bin-Noun, Izrael állam magyarországi
nagykövete, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Gusztos
Péter, Böhm András, Eörsi Mátyás SZDSZ-es, Balog Zoltán, Deutsch
Tamás, Fónagy János, Schmitt Pál fideszes, Herényi Károly és Pettkó
András MDF-es képviselők, illetve Hagyó Miklós, Budapest MSZP-s
főpolgármester-helyettese.
A művészek közül fellépett Tordy Géza, Benkő László, Bergendy
István, Mága Zoltán. A rendezvény végén az égbe eresztettek 600
léggömböt, amelyek az Auschwitz-Birkenauban a koncentrációs táborban
meggyilkolt hatszázezer magyarországi zsidót
jelképezték.
BreuerPress-MTI
