Schmidt Mária:
a holokauszt
tanulságainak
levonáshoz meg
kell tanulni búcsúzni
a holokauszt
tanulságainak
levonáshoz meg
kell tanulni búcsúzni
: a holokauszt tanulságainak levonáshoz meg kell tanulni búcsúzni – Ahhoz, hogy a fiataloknak át lehessen adni a holokauszt tanulságát, meg kell tanítani őket búcsúzni; a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja ugyanis a legkeserűbb búcsú – mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója vasárnap Budapesten, a múzeum előtt tartott megemlékezésen.
Az 1944-es esztendő történetében minél inkább megismerjük a
dokumentumokat és személyes sorsokat, annál egyértelműbb: a
tragédiának, a jogfosztás és a gyilkosságok történetének nem lett
volna szabad megtörténnie. Ha nem lettek volna az embermentők a
második világháború alatt, „örökre elvesztettük volna a jogot, hogy
emberként emlékezhessünk” – fogalmazott a magyarországi holokauszt
emléknapjához kötődő emlékezésen, amit többek között a Terror Háza
Múzeum, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a budapesti VI.
kerület önkormányzat rendezett.
A történész rámutatott, hogy az idén száz éve született Sztehlo
Gábor evangélikus lelkész a második világháború alatt budapesti
kórházlelkészként vett részt a magyarországi zsidóság mentésében. A
Jó pásztor elnevezésű református szervezet segítségével, a
nemzetközi és a svájci Vöröskereszt támogatásával gyermekmentésbe
kezdett, több mint harminc gyermekotthont hozott létre.
Mint mondta, „a veszély és a gyötrődés kialakította az
áldozatkészséget”, melynek során 1600 gyermeket és a rájuk vigyázó
400 felnőttet mentett meg; „akiről ő gondoskodott, mindenki
megmenekült”. 1945 után Gaudiopolisz néven hozott létre
gyermekotthont, ahol a holokauszt során megölt emberek gyermekeit
helyezték el, amíg nem államosították az intézményt – tette
hozzá.
Schmidt Mária hangsúlyozta: „a kereszténység nem dogmák, hanem a
szeretet világa”. Ennek megvalósítójaként Sztehlo Gábor – akinek a
tiszteletére a Magyarországi Evangélikus Egyház emlékévet rendez
idén – 1972-ben az elsők között kapta meg a második világháborús
embermentésért járó Világ igaza kitüntetést – fűzte hozzá.
Sárközi Mátyás író, a Sztehlo Gábor által megmentett gyermekek
nevében elmondta: „emléke a mi szívünkből kiradírozhatatlan, az ő
humanizmusa olyan erő volt, amely örökre beírta magát a magyar
társadalomtörténetbe”.
Visszaemlékezése szerint őt, a hétéves gyermeket egy fiatal
parasztasszony mentette meg, aki a Balaton mellé vitte magával, és
Horváth Mátyás néven hamis papírokkal bújtatta. „Igen sokan voltak
akkor Magyarországon, akik emberszeretetből kiálltak az üldözöttek
mellett” – fűzte hozzá.
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki
Egyházkerületének püspöke beszédében kitért arra, hogy
„nemzetvesztésre emlékezünk, megsemmisített magyarokra, akiket –
mert zsidók voltak – semmibe vettek és semmivé tettek, még sírjuk
sincs”, pedig „ők is testvéreink voltak”. Ezért „illendő
tisztelettel”, osztozva a megmaradtak és a hozzátartozók gyászában,
emlékeztetnünk is kell: „csak Isten szeretetének erejével lehet
győzni a gonosz felett” – folytatta.
Kijelentette: a vészkorszak idején az ember „Isten akart lenni, de
ember sem tudott maradni”, mert sokan „őrült és gyilkos hipnózisba
estek”, amitől ma is óvakodni kell. Iszonyatosnak nevezte a
felejtést, mert „aki vitatja tényét ennek a rettenetnek, az újra
előidézheti azt”.
A rendezvényen részt vett többi között Feldmájer Péter, a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke,
Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Kovács Árpád, az
Állami Számvevőszék elnöke, valamint Deutsch Tamás, Fónagy János,
Rogán Antal, Schmitt Pál, Szájer József fideszes és Pettkó András
MDF-es politikus.
Az esemény alatt szinte végig folyamatosan haladt több ezer
kerékpáros az Andrássy úton, amely – politikai felhangok nélkül –
több alkalommal megzavarta az ünnepséget.
BreuerPress-MTI
Az 1944-es esztendő történetében minél inkább megismerjük a
dokumentumokat és személyes sorsokat, annál egyértelműbb: a
tragédiának, a jogfosztás és a gyilkosságok történetének nem lett
volna szabad megtörténnie. Ha nem lettek volna az embermentők a
második világháború alatt, „örökre elvesztettük volna a jogot, hogy
emberként emlékezhessünk” – fogalmazott a magyarországi holokauszt
emléknapjához kötődő emlékezésen, amit többek között a Terror Háza
Múzeum, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a budapesti VI.
kerület önkormányzat rendezett.
A történész rámutatott, hogy az idén száz éve született Sztehlo
Gábor evangélikus lelkész a második világháború alatt budapesti
kórházlelkészként vett részt a magyarországi zsidóság mentésében. A
Jó pásztor elnevezésű református szervezet segítségével, a
nemzetközi és a svájci Vöröskereszt támogatásával gyermekmentésbe
kezdett, több mint harminc gyermekotthont hozott létre.
Mint mondta, „a veszély és a gyötrődés kialakította az
áldozatkészséget”, melynek során 1600 gyermeket és a rájuk vigyázó
400 felnőttet mentett meg; „akiről ő gondoskodott, mindenki
megmenekült”. 1945 után Gaudiopolisz néven hozott létre
gyermekotthont, ahol a holokauszt során megölt emberek gyermekeit
helyezték el, amíg nem államosították az intézményt – tette
hozzá.
Schmidt Mária hangsúlyozta: „a kereszténység nem dogmák, hanem a
szeretet világa”. Ennek megvalósítójaként Sztehlo Gábor – akinek a
tiszteletére a Magyarországi Evangélikus Egyház emlékévet rendez
idén – 1972-ben az elsők között kapta meg a második világháborús
embermentésért járó Világ igaza kitüntetést – fűzte hozzá.
Sárközi Mátyás író, a Sztehlo Gábor által megmentett gyermekek
nevében elmondta: „emléke a mi szívünkből kiradírozhatatlan, az ő
humanizmusa olyan erő volt, amely örökre beírta magát a magyar
társadalomtörténetbe”.
Visszaemlékezése szerint őt, a hétéves gyermeket egy fiatal
parasztasszony mentette meg, aki a Balaton mellé vitte magával, és
Horváth Mátyás néven hamis papírokkal bújtatta. „Igen sokan voltak
akkor Magyarországon, akik emberszeretetből kiálltak az üldözöttek
mellett” – fűzte hozzá.
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki
Egyházkerületének püspöke beszédében kitért arra, hogy
„nemzetvesztésre emlékezünk, megsemmisített magyarokra, akiket –
mert zsidók voltak – semmibe vettek és semmivé tettek, még sírjuk
sincs”, pedig „ők is testvéreink voltak”. Ezért „illendő
tisztelettel”, osztozva a megmaradtak és a hozzátartozók gyászában,
emlékeztetnünk is kell: „csak Isten szeretetének erejével lehet
győzni a gonosz felett” – folytatta.
Kijelentette: a vészkorszak idején az ember „Isten akart lenni, de
ember sem tudott maradni”, mert sokan „őrült és gyilkos hipnózisba
estek”, amitől ma is óvakodni kell. Iszonyatosnak nevezte a
felejtést, mert „aki vitatja tényét ennek a rettenetnek, az újra
előidézheti azt”.
A rendezvényen részt vett többi között Feldmájer Péter, a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke,
Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Kovács Árpád, az
Állami Számvevőszék elnöke, valamint Deutsch Tamás, Fónagy János,
Rogán Antal, Schmitt Pál, Szájer József fideszes és Pettkó András
MDF-es politikus.
Az esemény alatt szinte végig folyamatosan haladt több ezer
kerékpáros az Andrássy úton, amely – politikai felhangok nélkül –
több alkalommal megzavarta az ünnepséget.
BreuerPress-MTI
