Az „Öntött ólom” hadjárat tizedik, a szárazföldi hadművelet megindításának harmadik napján
Háztól-házig küzdelem a Hamasz-fegyveresek leküzdésére Gáza város térségében
A Hamasz emberveszteségét a szárazföldi harcok kezdete óta 50 körülire becsülik
Eltemették a Goláni egység hősi halottját –egy sebesült kritikus állapotban
Harmincezer tartalékost hívtak be – többségüket a hátország biztosítására
Askelonban, Asdodban nem szűnik a rakétaeső
„A Hamasz a kimerülés jeleit mutatja”
— ♦ —
A hétfő déli hírek szerint a múlt szombaton megkezdett szárazföldi hadjárat a tervek szerint folytatódik. A hadsereg eddig összesen harmincezer tartalékost hívott be, többségüket hátországi szolgálatra. A Gázai övezetben folytatott hadműveletben zömmel sorkatonák és különleges műszaki kiképzéssel bíró fiatal tartalékosok vesznek részt.
A hadsereg szóvivője nem említ konkrét eseményt a harcok folyásáról. Általánosságban annyi tudható, hogy a légierő, a haditengerészet és a gyalogság folytatja a Hamasz fegyveres terrorszervezet infrastruktúrájának a rombolását és nagyjából elfoglalta a Gázai övezet észak-keleti régióját. Ez a terület – Beit Lahijje, Beit Hanun és a Gáza város külterületének számító Dzsabalija menekülttábor – fekszik legköze-lebb a Hamasz rakétáinak a lőtávolába eső izraeli városokhoz.
Mindhárom település igen sűrűn lakott, ami a páncélosoknak sok gondot okoz. Nehéz a tank elleni rakétákat lövöldöző fegyvereseket észrevenni, a házak között bújkáló, egyenruhát nem viselő palesztinok elleni harc viszont óhatatlanul helyi polgári áldozatokkal jár.
Dvir Emmanueloff
törzsőrmester, a
Gázai szárazföldi
hadjárat első hősi 
halottja.
Élt 22 évet.
Ehud Barak honvédelmi miniszter ma, hétfőn kijelentette: a Hamasz igen súlyos vesztesé-geket szenvedett, de a hadjárat még nem érte el kijelölt célját.
Ami egy második, északi front, vagyis a libanoni Hezbollah támadásának a lehetőségét illeti Izrael északi része ellen, Barak úgy nyilat-kozott, hogy fel vagyunk készülve minden eshetőségre és figyelemmel követünk mindent, ami Libanonban történik.
Mint a Hamasz, mind Izrael 500 fölöttire becsüli a Gázai övezet halott áldozatainak a számát.
„Azt valahol talán meg tudnám bocsátani ellenségeinknek, hogy a mieinket öldösik: de azt, hogy a mi fiainkat megtanították gyilkolni – soha!”
A mondást Golda Meirnek, Izrael legendás politikusának tulajdonítják, akit sokáig úgy emlegettek, mint az egyetlen férfit az izraeli kormányban.
A háború emberek ölésével jár.
Ezt a mostani háborút sem Izrael kezdemé-nyezte, mint ahogy az legutóbbi két libanonit sem, és a két palesztin intifádát sem.
Miért harcolunk? Miért adja át ezt az átkozott konfliktust egyik nemzedék a következőnek?
Most egy másik ismert izraelit kell idéznem. Mose Dáján, az újkori Izrael legendás had-vezére (és később eléggé szerencsétlen poli-tikusa) az egyiptomi-izraeli békeszerződésről írt „Áttörés” című visszaemlékezésében felteszi a drámai kérdést: „Hát mi örökké kardot fogunk enni?” – a bibliai nyelvezetben feltett kérdés, természetesen, a kérdések kérdése: Lesz-e béke valaha a visszatért Izrael és Ismael, a száműzetés évszázadai alatt is folyamatosan itt élt rokonnép között?
Mose Dajan, akinek a szülei 1909-ben már ott voltak az első kibuc, Deganja alapításánál, tudta, és le is írta: „lakott országba jöttünk”.
Az itt élő, akkor még csekélyszámú és nagyon elmaradott arab lakosság előbb idegenkedve, majd ellenségesen fogadta – azaz, éppen, hogy nem fogadta az egyre nagyobb számú zsidó bevándorlót. Lassan megértették, hogy a jöve-vények önmagukat tekintik e föld őslakosságá-nak, az országba pedig európai kultúrát, számukra érthetetlen, fejlett technikát hoznak.
Kevesen tudják, hogy a mai „palesztin arabok” igen nagy százaléka nem őshonos. A harmincas-negyvenes években tömegestől érkeztek Szíriából nincstelen arabok az akkor a Brit Birodalom által kormányzott Palesztinába, és éppen a megtelepült zsidók földjein, üzemeiben találtak munkát, megélhetést.
Maga a „palesztin nép” kifejezés az utóbbi év-tizedekben született. A vállalt azonosság a háromezer évvel ezelőtt itt élt filiszteus nép nevéből származik. A Biblia a többesszámú Plistim névvel említi őket, a Palesztina földrajzi tulajdonnév is innen ered. A mai arab népeknek semmilyen köze a filiszteusokhoz, sem etnikai, sem nyelvi értelemben.
Hosszúra nyúló iskolai szünet
A nyolcnapos ünnep hagyományosan iskolai szünetet is jelent: időben nagyjából megfelel az európai és amerikai karácsonyi vakációnak.
Az idén december 27-én kellett volna meg-indulnia a tanításnak, de akkor már kezdett vet-te az „Öntött ólom” hadművelet. Izraelnek a Gázai övezet 40 kilométeres körzetében meg-határozatlan ideig tanítási szünetet rendeltek el.
A tanítást, amennyire lehet, az iskolatelevízió és az interneten pótolja: az izraeli fiatalok eddig is hiperaktívak voltak a világszéles hálón való böngészés terén: most ezt a virtuális oktatás váltja fel.
Az osztályfőnökök és a többi tanár a hálón tartják a kapcsolatot a tanítványaikkal, ahogy a gyerekek is egymással.
„Hákol lötová” – mindenben van valami jó – mondanám, ha nem háborúról lenne szó, amelyben meghalnak, megsebesülnek katonák és polgárok – túlságosan gyakran gyerekek is, ami a legszörnyűbb dolog.
Az első órát állampolgárság („ezrachut”) tan-tárgyból maga Simon Peresz államelnök tar-totta százezernyi tanulónak.
Lapjelentések: a Hamasz kitartóan harcol, de már a kimerülés jeleit mutatja
Dr. Mahmud az-Zahar, a Hamasz gázai vezére a harcok folytatására buzdítja fegyvereseit, televíziós beszédében a győzelemről beszél. Allah segedelmével.
A tények azonban mást mutatnak.
Izraeli katonai szakértők szerint a több, mint 40 órája tartó szárazföldi hadművelet és a légierő tizedik napja folyó tisztogatása igen súlyosan károsította a Hamasz infrastruktúráját. Ez alatt a gyakorlóterek, fegyvergyártó műhelyek, rakéta-raktárak, a Hamasz épületei, rádió- és televízió adói, járműparkja és egyéb ingó és ingatlan tulajdona értendő.
A Hamasz kimerüléséről szóló híreket az átlag izraeli kénytelen bizonyos kétségekkel fogadni: két és fél évvel ezelőtt, a másodikként sor-számozott libanoni háború során (2006 július 12 – augusztus 14) is hallottunk a Hezbollah kimerüléséről és közeli felbomlásáról.
Ami akkor igaz is lehetett, mert a légierő igen alaposan megdolgozta a Haifát is rakétázó terrorszervezet állásait. Ám a tűzszünet óta a szervezet sokkal mélyebben beásta magát Libanon testébe, mint annak előtte és ma erősebb, mint valaha.
Erre mondják Izraelben: “böszeret háze kvár hájinu” – vagyis, ezt a filmet már láttuk…
Közhely: egy háborúba viszonylag könnyű a bemenet, de annál nehezebb a kijárat, a be-fejezés.
Senki sem tudja, miként fejezi be az izraeli hadsereg a jelenlegi hadjáratot. A kérdések kérdése jelenleg az: mit tesz Izrael, ha a Hamasz beváltja szlogenjét, és tényleg az utolsó emberéig harcol, az utolsó rakétáját is kilövi Izraelre.
Márpedig abból legalább kétezer van neki, de forgalomban vannak olyan becslések is, melyek szerint hatezer. Utóbbi esetben pedig napi hatvan rakétával számolva száz napig is eltart neki.
Útban a hamisíthatatlan személyi igazolvány
Tulajdonosa nem csak arcképével és ujjle-nyomatával, hanem minden zsigerével igazolja magát • A szemek egymástól való távolsága, a fül magassága a fejen, a kéz csontjai, sőt, a távolabbi jövőben … a test szaga szerepel a „biometrikus személyibe” épített komputeres mikroáramkör memóriájában
A közeljövőben Izraelben is bevezetik a több államban már használatos úgynevezett biometrikus személyi igazolványt.
Bevezetésképpen csak annyit: a bio az élő szervezetre, a metrikus pedig a mérésre utal. Hogy miért van erre egyre nyomósabb szük-ség? A világszerte elharapódzó bűnözés és ter-ror visszaszorítása végett. A bűnözők és a terroristák ugyanis elsősorban hamisított vagy lopott igazolványok segítségével tudnak mozogni, tevékenykedni egy adott ország normális polgárai között.
Ahhoz, hogy egy személyt kétségkívül azonosítani lehessen, személyi adottságainak a rögzítésére van szükség. Az első – még a 19. században – az arcmás volt. Aztán következett az ujjlenyomat, de ezt csak egyes, letartóztatott személyektől vették le.
Később, az utóbbi évtizedekben arra is rájöttek, hogy az ujjlenyomatnál is egyénibb jellemző az irisz, a szembogár rajzolata: nincs a Földön két olyan ember, akinél ez a csak speciális műszerrel vizsgálható tulajdonság azonos lenne.
A legutóbbi években a komputeres technika annyira fejlődött, hogy egészen apró, papírlapba (például igazolványokba, útlevelek-be) vagy hitelkártyákba beépíthető „áramkör-morzsák” úgynevezett csipek tekintélyes mennyiségű adatot képesek tárolni.
A legközelebb kibocsátandó, „újgenerációs” izraeli személyazonossági igazolvány, mond-hatni, totális azonosságot fog biztosítani. Hamisítása valóban lehetetlen lesz.
Mi minden kerül az igazolvány mikro-áramkörébe?
• arckép
• ujjlenyomat
• a szembogár rajzolata
• az ujjak által leadott, csak műszerrel érzékelhető izzadság-minta
• a kéz finom csontozatának egyedi formája
• a szemek közötti távolság (ezt a polgárt fényképező digitális műszer számítja ki pillanatok alatt)
• a fül magassága a fejen, az arc többi részéhez viszonyítva
• az arccsontok szélessége
• az orrlyukak pontos elhelyezkedése
• az arc aszimmetriája (ez is egyedi, senkinek sem pontos az arc-szimmetriája)
Későbben a mindenkire jellemző testszag kémiai jellemzői is része lesz személyi adatai-nak. Tévedések elkerülése végett: a leggondo-sabban tisztálkodó embernek is van egy csak rá jellemző kigőzölgése: az idomított kutyák például ennek a segítségével találják meg a bújkáló embert.
Az előbbieknél nem kevésbé fontos az állam-polgár aláírása, amelyet ugyancsak kompu-terben rögzítenek. Ez is jellemző az egyénre, akkor is, ha később megváltoztatja az aláírását. Az írás vonalvezetése ugyanis állandó.
Az újfajta személyi igazolvány bevezetéséhez a Kneszet engedélye szükséges, valamint komoly költségvetés is. Jelenleg valamivel több, mint hétmillió izraeli állampolgárt tartanak nyilván és minden felnőtt polgárnál el kell majd végezni a fent említett biometrikus adatok fel-vételét. Az adatokat egy központi komputerben rögzíteni kell, a „csipeket” le kell gyártani és be kell ültetni őket az újfajta személyi igazol-ványokba.
Ezek előreláthatólag olyanok lesznek, mint egy hitelkártya – vagyis egyetlen műanyag lapocska lesz az egész.
Az újításra a belügyminisztérium 40 millió sekeles költségvetési többletet kér. Problémát jelenthet az igazolványokat, illetve a csipeket előállító cég kiválasztása is. Erre ugyanis versenyt kell kiírni a cégek között, ami erősen kitolhatja a bevezetés időhatárát.
A dolgok természeténél fogva a rendőrség és a Sin-Bét (a belbiztonsági szolgálat) szorgalmaz-za leginkább az új, „okos” személyik mielőbbi bevezetését. A projekt legkevesebb két év múlva veszi kezdetét.
BreuerPress/Halmos Lászlo
