a második világháború végén meggyilkolt
magyar zsidók tömegsírjának feltárása elől
A tömegsír német történészek, illetve kutatók egybehangzó feltételezése szerint mintegy 700, a nácik által meggyilkolt magyar zsidó holttestét tartalmazza, s a legnagyobb, még feltáratlan tömegsír Németországban. A sírban lévő magyar zsidókat a nácik közvetlenül a háború vége előtt, 1945 februárjában gyilkolták meg.
Brandenburg tartományban hosszú idő óta tart a vita a tömegsír körül, amelynek feltárását egy cottbusi bíróság első fokon még leállította. Az ítélet ellen több hatóság mellett Jamlitz-Lieberose község is fellebbezést nyújtott be.
A brandenburgi emlékhelyekkel foglalkozó alapítvány szerint a tömegsír egy 5000 négyzetméteres területen fekszik a brandenburgi Jamlitz településen, ahol annak idején, 1943 és 1945 között a sachenshauseni koncentrációs táborhoz tartozó külső tábor volt. A lágerben mintegy 10 ezer zsidót tartottak fogva, 1945 elején azonban – a történészek szerint – felszámolták azt. A foglyok közül sokan már a táborban meghaltak, sokakat pedig Auschwitzba deportáltak. Günter Morsch, a brandenburgi emlékhelyekkel foglalkozó alapítvány igazgatója szerint azonban 1342 beteg és mozgásképtelen fogoly a lágerben maradt, s őket az SS agyonlőtte. Az alapítvány kutatásai alapján az áldozatok elsősorban magyar, kisebb számban pedig lengyel zsidók voltak. Építőmunkások 1971 májusában egy kavicsbányában végzett munkálatok során bukkantak rá az első tömegsírra, ahol 577 magyar zsidó holtestét találtak meg. A jamlitz-lieberosei hatóságok még a 90-es évek közepén kezdtek hozzá a második tömegsír kereséséhez.
Az egykori koncentrációs tábor területén régóta családi házak állnak. Az egyik ház és a hozzá tartozó telek – ahol az alapítvány kutatásai szerint a még feltáratlan tömegsír található – egy bizonyos Hans-Jürgen H. tulajdona. Hans-Jürgen H. Bajorországba költözött, s a hatóságok minden törekvése ellenére mindeddig határozottan megtagadta annak engedélyezését, hogy a tulajdonában maradt telken feltárási munkálatokat kezdjenek. Arra hivatkozott, hogy az ásatások „csökkenthetik telkének értékét”. A cottbusi bíróság májusban neki adott igazat, s a „tulajdonosi jogokra” hivatkozva elutasította a feltárások engedélyezését, míg a fellebbviteli tárgyalás pénteken kezdődött, s a bírósági megegyezéssel azonnal be is fejeződött.
A brandenburgi fellebbviteli bíróság szóvivője, Martine Schwonke nyomatékosan üdvözölte a tárgyalóteremben a felek, illetve ügyvédeik között született megegyezést. Hangsúlyozta, hogy a létrejött megállapodással lezárult az ügy „bírósági fejezete. Egyidejűleg megerősítette, hogy a tényleges feltárások a szükséges hatósági előkészületeket követően, november vége után kezdődnek meg.
