HETI SZAKASZ

BEHAALOTCHA


MÓZES „NÉGER” FELESÉGE
„És Mirjám valamint Áron kibeszélték Mózest a kusi (néger) nő miatt akit elvett, mert kúsi (néger) nőt vett el. És mondák: ,Hát csupán Mózessel beszélt az Örökkévaló¸ hiszen velünk is beszélt! (szószerint: hát nem beszélt velünk is?). És az Örökkévaló (meg)hallotta (beszédüket)”. ( 4. Mózes, 12, 1-2)

Amikor Mózes negyedik könyvének első szakaszait olvassuk, valahogy úgy vagyunk vele mint az egyszeri ember, aki már látta a filmet, de csak most olvassa az annak alapját képező könyvet. Mi már tudjuk körülbelül mik azok a történések amelyek ezekben a szakaszokban dominálnak és amelyek meghatározzák a pusztában Erec felé tartó héber törzsek életét – és halálát.
„Ők” még nem tudják, de mi már tudjuk, hogy a baljós kémhistória és a Kórách féle lázadás (lásd majd a két soronkövetkező szakaszban) determinálni fogják a „pusztabeli nemzedék” (Dor Hámidbár) sorsát a közeljövőben és fejükre zúdul a negyven esztendős bolyongás gezérája (súlyos itélete), amit csak a fiatalok fognak túlélni, akik már a pusztában, szabadnak születtek.
Itt még egyelőre minden rendben. Ennivalójuk van, (a mennybeli manna); általában vizük is – és ha nincs akkor azonnal kérik a panaszkönyvet. Itt például visszasirják az egyiptomi húsosfazékot és húst követelnek Istentől, akinél ők – az elkényeztetett gyerekek – „koszt-kvártélyon” vannak. Már elmondtuk hogy voltak barmaik, de hát nem bolondok ők saját vagyonukat felélni, amikor az Örökkévaló – aki kihozta őket Egyiptomból – kötelessége ellátni őket mindennel.
Igy aztán az izléstelen huzakodás közepette, a szakasz végén – jön a még izléstelenebb pletyka. Áron és Mirjám kibeszélik öccsüket. Mózest.
Ime a hivatalos jelentés:
„És Mirjám valamint Áron kibeszélték Mózest a kúsi (néger) nő miatt akit elvett, mert kúsi (néger) nőt vett el. És mondák: ,Hát csupán Mózessel beszélt az Örökkévaló¸ hiszen velünk is beszélt! (szószerint: hát nem beszélt velünk is?). És az Örökkévaló (meg)hallotta (beszédüket)”. ( 4. Mózes, 12, 1-2).
Homályos és érthetetlen versek ezek. Ha tényközlésről lenne csak szó – vagyis Mózes házasságáról, feleségéről – akkor sem érthető, hogy mit akartak tőle. És ki ez a „kúsita” , vagyis fekete, néger nő? És mi az hogy velünk is beszélt az Isten, nem csak Mózessel? És akkor mi van? Mert ha ezen azt kell érteni, hogy ne vágjon fel, nincs monopóliuma, hanem itt vagyunk mi is, adva van egy kollektiv vezetés, ami történetesen három testvérből áll – akkor hogy jön ide Mózes felesége?!
A kérdés kulcsa abban rejlik, hogy kiről is van itt szó? Ki volt ez a „kúsita” (néger) nő? Ha elfogadjuk, amit a Talmud és a Midrások mondanak és nyomukban az exegéták többsége – hogy Mózes ismert feleségéről, a midjanita Cippóráról volt szó – akkor szó sem lehet arról, hogy azt hányták szemére, miért nem zsidó nőt vett feleségül. Hiszen ez a házasság Mózes menekülése után (Egyiptomból) történt, kb. hatvan évvel ezelőtt – és mi jutott a testvéreknek eszébe ezt éppen m o s t felhánytorgatni? Arról már nem is beszélve, hogy Mózes házasságával – amiből két fia született – nem vétett a halacha ellen, hiszen ez még a Tóra-adás előtt volt.
Ennél fogva mondják a Talmud és a Midrás bölcsei, hogy a testvérek nem azt rótták fel Mózesnek, hogy elvette Cippórát, hanem azt hogy elhagyta, illetve különváltan élt tőle. Ugyanis – mondja a Midrás – a Tóraadás után, amikor Mózes intenziv szellemi életet élt – elhagyta a családi sátrat és egy külön sátorba költözött, a tábor szélén. Igy aztán Cippóra az elhagyott nők keserü kenyerét ette – és ez bántotta sógorát és sógórnőjét: Mi az hogy öcsénk – Mózes volt a legfiatalabb a három testvér közül – elhagyja feleségét és „szentes” életet él, mint egy remete? Hát csak vele beszélt az Örökkévaló? Hiszen velünk is beszélt, mi is próféták vagyunk és nem váltunk el férjünktől/ feleségünktől, hanem példás családi életet élünk!?
***
Néhai Dr Zvi Moskovits, a rabbiképző jeles végzettje és egy fél évszázadon keresztül az izraeli vallásos nevelés egyik tartó oszlopa, megjegyzi a Tóra negyedik könyvére irott kommentárjában (Dáát Mikrá, Bámidbár, Moszád Háráv Kuk kiadás, Jeruzsálem, 1988), hogy az első eset a Tórában, hogy Mózest ilyen személyes jellegü ügyekben merészelték birálni. Még a kivonulókhoz csapódó gójok, a „gyülevész népség”, sem merte személyében kikezdeni. Amikor kenyeret, vizet, vagy húst kértek – legitim követelést hangoztattak: kihoztál bennünket Egyiptomból, egy isteni igérettel a tarsolyodban – akkor tessék viselni a következményeket és nem hagyni bennünket éhen vagy szomjan halni. No de kinek mi köze hozzá, hogy Mózes hogyan él a feleségével? Ezt csak közeli családtagok engedik meg maguknak…
(Ha a szigoruan „midrásmentes” szöveghű értelmezést (Psát) vesszük alapul, akkor a pletyka igy néz ki: Mózes annakidején, 60 évvel ezelőtt, politikai menekült lévén elvette a midjanita Cippórát, Jitró lányát, majd amikor visszatért Egyiptomba, isteni küldetésben, hogy kiszabaditsa a népet a szolgaság házából – otthagyta feleségét és két fiát apósánál, Midjánban. Igy a héberek nem ismerték Cippórát, talán létezéséről sem tudtak. A kiszabadulás után Jitró elhozta Mózes feleségét, Cippórát és két fiát vejéhez a pusztaságba ( 2. Mózes, 18, 1-12). A nép ekkor tudta meg, hogy Mózesnek midjanita felesége van, itt látták a már nem fiatal Cippórát először és itt indult útjára az a suttogó propaganda, aminek aztán Mirjam és Áron adott hangot .(„Olám Hátánách”, Bámidbár, 79-80 oldal).
Ha viszont nem Cippóráról van szó – aki valóban fekete volt, illetve sötétbőrű, lévén midjanita – akkor kiről? Az Irás nem emliti, hogy Mózesnek több felesége lett volna, de annál inkább emlitik ezt a legenda-izű Midrások. Jálkut Sim’oni szerint, amikor Mózes menekülni kényszerült Egyiptomból – 20 éves korában, 60 évvel ezelőtt – Etiópiában élt, ahol elvett egy ottani hercegnőt és egy ideig az ország uralkodója volt. A hagyomány szerint az ősi Etiópia a bibliai Kús és a hercegnő az itt emlitett „kúsita nő”. Utána – mondja a fáma – elhagyta Kúst és a hercegnőt, Midjánba emigrált és elvette az ottani pap lányát, Cippórát. (Jálkut Si’moni, Smot, 2, 166, valamint Jellinek „Bét háMidrás” nevü aggáda gyüjteménye, második rész)
Ezt a sztorit egy ismeretlen középkori könyvből („Mózes élettörténete”) idézik Ibn Ezra és rabbi Smuel ben Méir (Rásbám). A könyvet nyomtatásban először Konstantinápolyban adták ki 1516-ban. Ezt jóval megelőzően kéziratban közkézen forgott és valószinüleg ez az alapja a 13. században megjelent jálkuti sztorinak , valamint az emlitett exegétáknak, akik egyébként elvetik a legendát, mint megalapozatlant. A sztori velejét Josephus is emliti, a Zsidó Háboru-ban (2, 8-9).
S.D. Luzatto szerint testvérei azt hitték, hogy Mózesnek derogál egy népebeli zsidó nőt elvenni …”és igy elvett egy kúsita (délegyiptomi, etióp, „néger”) nőt, azok közül akik a kivonúló héberekhez csapódtak…és tudvalevő hogy Etiópia közel van Egyiptomhoz…” Luzatto még hozzáteszi hogy „lehet hogy Zippóra idöközben meghalt” és igy a kúsita nő Mózes második, jelenlegi, felesége volt. Hasonló értelemben próbálja a problémát megoldani a Neciv , a volozsini Naftali Zvi Berlin rabbi is, Háámék Dávár cimü exegétikájában.
* * *
Miért hallgatott a két jó testvér ezidáig – akár Cippóráról, akár az egykori kúsita hercegnőről vagy akár a jelenlegi „néger” feleségről van szó?
A logikus válasz, hogy mindhárom esetben a házasság még a Tóraadás előtt történt. A hercegnő Etiópiában maradt és Mózes valószinüleg elvált tőle. Azonban Cippóra, és/vagy az ujabb néger nő itt vannak most is, amikor a Tóra már megtiltotta a vagyesházasságot. Miért nem vál el Mózes tőle, illetve tőlük? Most amikor – itt, szakaszunkban – „a nép sir családjai miatt” (4.Mózes, 11, 10), amit a Talmud úgy értelmez, hogy a tiltott családonbelüli házasságok miatt – akkor a Tóra-adó népvezérnek idegen felesége van! Hogyan lehetséges ez? Ez tehát az időzitése Mirjám és Áron panaszának.
Ha viszont a Midrás vonulata szerint a baj az volt, hogy Mózes különváltan élt feleségétől – Zippórától – a (már fentemlitett) kérdés az, hogy miért jutott a testvéreknek csak most eszébe tiltakozni? Ezt Jichák Abarbanel, a nagy spanyol-zsidó exegéta magyarázza, eképpen: Mindjárt a Tóra-adás után, Mózes oly nagyon el volt foglalva a vezetés ügyeivel, a Tóra oktatásával stb – hogy Áron és Mirjám azt hihették, hogy emiatt hanyagolja el feleségét. Most azonban, hogy már kineveztek egy 70 tagu vezetést és látták hogy Mózes mégis külön sátorban lakik – megértették, hogy nem a közügyek miatt hagyta el feleségét, hanem mert az Örökkévalő beszél vele – és ezt tették szóvá: „hiszen velünk is beszél”! Nem csak ő „szent ember” hanem mi is!
***
Mikor válik egy legitim kérdés alantas pletykává? Amikor helytelen koncepcióra épül. Áron és Mirjám azt hitték – illetve az hányták Mózes szemére – hogy Istenközelsége miatt vállalt magára önkéntes cölibátust, amit pedig a zsidóság nem ismer és nem tolerál. A legszentebb emberek, a legnagyobb próféták is példás családi életet éltek, a tórai normák szerint, a zsidó erkölcsiség és szemérmesség alapján. A két testvér feltevése tehát abszolut alaptalan volt. Igy aztán Mirjám, aki a pletyka kezdeményezője és „szóvivője” volt – példás büntetést kapott, amikor egy teljes hétig poklos lett és kizáratott a táborból, a poklosok törvénye szerint (lásd a szakasz végén). A végén Mózes, a kibeszélt testvér, az ártatlanul gyanusitott, imádkozott gyógyulásáért. Ugyanis – mondja ki a Talmud „aki az ártatlant meggyanusitja – testi fenyitést kap” (Háchoséd biksérim – loke bögufó – Sábbát, 97a). Ahogy ezt már Mecóra szakaszában láttuk a kibeszélés, pletyka büntetése a poklosság (Mecóra – Moci sém rá).
No de akkor meg visszatér az eredeti kérdés: Miért hagyta el Mózes Cippórát?
A Tanchuma midrása (Cáv, 13) szerint maga az Örökkévaló utasitotta Mózest, hogy a Tóraadás után ne térjen vissza a családi sátorba, hanem „te pedig állj itt velem” (5 Mózes, 5) és ne térj vissza a családi élethez. Az isteni utasitást nincs értelme megkérdőjelezni.
***
A Midrások az égig dicsérik Cippórát, a kúsita (fekete) nőt, aki „a zsidó nők útjait járta és nem hiányzott nála semmi Sára, Rebekka, Ráchel és Lea (vagyis a négy ősanya) érdemdús szentségéből… (Jálkut, Smot, 2, 166). És miért nevezték őt kúsitának, amikor midjanita volt? Rási, a Midrás nyomán: „Ahogy mindenki elismeri hogy a kúsi (a néger) fekete – úgy mindenki elismerte Cippóra szépségét. (Szifré és Tanchuma). Ahogy ma Amerikában mondanák: „Black is beauty”!
A Midrások nem hagynak ki egy pikáns részletet sem. Aszerint, hogy a kúsita nő Cippora volt az akit Mózes elhanyagol, kérdezi a Midrás, honnan tudta ezt Mirjám? Mi volt a tárgyi alapja a pletykának?
Ime:
„Amikor kinevezték és beiktatták a 70 tagu vezetőséget (Szánhedrint), nagy népünnepélyt rendezték, fáklyákat gyujtottak és mindenki örvendezett. Mirjám aki Zippóra, társaságában vett részt az ünnepségen, mondta neki:” Milyen jó a kinevezettek feleségeinek, akiknek most férjük magas rangot kapott!” Válaszolta erre Cippóra: Jaj nekik! Mostantól férjük elhagyja őket, ahogy a férjem elhagyott engem, rám sem néz!” (Jálkut Böháálotchá , 738). Egy másik midrási forrás ehhez hozzáteszi: „Mirjám észrevette, hogy sógornője nem szépitkezik és nem vesz fel ékszereket. Kérdésére Cippóra rezignáltan válaszolta: az öcsédet ez nem érdekli…” (Szifré, Böháálotchá 99).
Hogy mondták Bölcseink: „A Tórának hetven arca (oldala) van”.
És itt még nem is soroltuk fel mindet…
Krausz Naftali