átadták az idei
Jad Vasem-díjakat
Jad Vasem-díjakat
A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet idén újabb 16 magyar embernek ítélte oda a Világ Igaza kitüntetést, amit Budapesten csütörtökön adott át Aliza Bin-Noun,
Izrael magyarországi nagykövete és Tomi Lapid, a Jad Vasem Intézet
elnöke. A rendezvényen beszédet mondott Sólyom László köztársasági
elnök és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi.
Sólyom László kiemelte: Izrael külföldieknek adható legmagasabb
kitüntetése a Világ Igaza kitüntetés, amely összekapcsolja a
megmentőket a megmentettekkel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a
zsidók mentésével együtt járt az egzisztenciális bizonytalanság és a
halál fenyegetettsége.
A Világ Igaza cím lényege meglátása szerint az, hogy „a
legnagyobb szorongattatásban is ott a vigasztalás, hogy a gonosz
hatalma sohasem abszolút”.
A köztársasági elnök kitért arra, hogy 1945 után a hallgatás a
megmentők és a megmentettek részéről is jellemző volt, így a
társadalom „nem vonta le a tanulságot a történtekből”, ami miatt „ez
a tragédia nem hozott megtisztulást”.
Az ünnepségen Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi
utalt arra, hogy a díjazottak „önmaguk és családjuk biztonságával
nem törődve menedéket nyújtottak” az üldözötteknek. Kifejtette, hogy
a zsidóság sokáig reménykedett abban, hogy az akkori kormány „nem
szolgáltatja ki saját állampolgárait” ellenségei kezére.
A nyugalmazott országos főrabbi felidézte a nyilas rémuralom
tetteit, a Duna menti gyilkosságokat, majd kitért arra, hogy aki
életét adta barátaiért, az megérdemli a vértanú nevet. A megmentőkre
ezért „a Mindenható glóriájának dicsfénye sugárzik” – folytatta.
A Holokauszt Emlékközpontban az oklevelek és emlékplakettek
átadása előtt ünnepi beszédében Aliza Bin-Noun megjegyezte: „az
embereket nem lehet fajtájuk, vallási felekezetük, bőrszínük szerint
felsőbb vagy alacsonyabb rendű lényként osztályozni, mert az
mindenki számára csak gyászos véghez, katasztrófához vezet.”
A nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy a tudomány és a
technika fejlődése a szisztematikus, ipari méretű mészárláshoz is
vezethet. A holokauszt történései arra is emlékeztetnek, hogy a
szenvedés nem késztet automatikusan szolidaritásra – mondta.
Ünnepi beszédében kiemelte, hogy „itt ma 16 olyan magyar embert
tüntetünk ki, akik nem fordítottak hátat a zsidóknak.” A zsidók
megmentését az ő életükre nézve „példátlan, sorsfordító” tettként
értékelte. A megmentők habozás nélkül vállalták, hogy akár saját
életük kockáztatásával, az emberiesség eszméjétől vezérelve óvják
meg zsidó embertársaik életét.
Arra is kitért, hogy a mostani kitüntetettek inkább saját
életüket áldozták volna fel, mint feladják a hatóságoknak zsidó
honfitársaikat.
Beszédében rámutatott, hogy napjainkban újraéledt az
antiszemitizmus, amely „mély aggodalommal tölti el Izraelt,
ugyanakkor kihívást jelent mind a zsidó állam, mind a zsidó nép
számára.” Ehhez kapcsolódóan szólt arról, hogy a nácizmus is
ideológiájává tette az antiszemitizmust, amely „tömegek
lemészárlásába torkollott”.
Tomi Lapid, aki korábban Izrael igazságügyminisztere volt,
elmondta: ez az ünnepség megható találkozás, mert „voltak olyanok,
akik veszélyeztették az életüket azért, hogy zsidókat mentsenek”.
Beszédében kitért arra, hogy eddig mintegy 650 Világ Igaza
kitüntetést ítéltek oda magyaroknak, most pedig újabb tizenöten
kapták ezt meg.
A Jad Vasem Intézet elnöke ugyanakkor arra is emlékeztetett,
hogy Magyarországon hatszázezer zsidó vesztette életét a második
világháborúban, „mert nem volt, aki megmentse őket”.
Beszédében arra kérte a megítélése szerint „érett és magabiztos”
magyar demokratikus intézményeket, hogy ne engedje meg a vallási és
faji megkülönböztetést, mert véleménye szerint Magyarországon
„túlzásba viszik a szólásszabadságot”.
A kitüntetett Tátrainé Csertán Gizella a megmentett zsidókra
emlékezve kijelentette: „ők csak akkor kapnak levegőt, ha mi is
lélegzünk”.
A túlélők nevében Weisz Éva Marianna megmentőjéről, Fröhlich
Mátyásról elmondta: „több mint hatvanunkat bújtatott, és mindent
elkövetett, hogy megmentsen a haláltól”.
A megmentők, akik a kitüntetést átvehették: Bilkei Gorzó Nándor
és Bilkei Margit, Csombó Imre és Benedek Emma, Erdélyi György,
Fenyvesi István és Fenyvesi Margit, Fröhlich Mátyás és Fröhlich
Ilona, Kaufmann Sándor, Kelemen Géza, Lőrincz Sándor és Lőrincz
Margit, Puskás Lajos, Sebestyén Sándor, Stogli Mihály és Mariska,
Szabó Lászlóné, Szakál Géza, Tátrainé Csertán Gizella és Zsigmond
István.
Az izraeli parlament, a Knesszet 1953-ban törvényt hozott:
létrehozzák a Jad Vasem Intézetet azzal a feladattal, hogy gyűjtse
össze a holokauszttal, a hatmillió zsidó elpusztításával összefüggő
dokumentumokat, és vegye föl a kapcsolatot azokkal a keresztény
emberekkel, akik segítettek üldözött zsidó társaikon.
Izraelben 1953-ban alakult meg a Jad Vasem Intézet azzal a
céllal, hogy feltárja a holokauszttal kapcsolatos tényeket. Ehhez
kapcsolódóan foglalkozik azoknak a nem zsidó segítő embereknek a
felkutatásával, akik a második világháborúban vállalták az
üldözöttek megmentését.
Eddig 24 országból közel 22 ezer olyan embert kutattak föl, aki
önzetlenül mentette zsidó barátait, munkatársait, ismerőseit és
ismeretleneket a holokauszt idején. Az ő nevüket emléktáblán
örökítik meg a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeumban.
Magyarországon 1993-ban alakult meg a Jad Vasem, az Igaz Emberek
Tagozata, és 1995 óta a Magyar Köztársaság belügyminisztere minden
évben érdemjel adományozásával ismeri el mindazok bátorságát, akik a
vészkorszak idején zsidó honfitársaik életét mentették meg.
BreuerPress+ Mti
Izrael magyarországi nagykövete és Tomi Lapid, a Jad Vasem Intézet
elnöke. A rendezvényen beszédet mondott Sólyom László köztársasági
elnök és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi.
Sólyom László kiemelte: Izrael külföldieknek adható legmagasabb
kitüntetése a Világ Igaza kitüntetés, amely összekapcsolja a
megmentőket a megmentettekkel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a
zsidók mentésével együtt járt az egzisztenciális bizonytalanság és a
halál fenyegetettsége.
A Világ Igaza cím lényege meglátása szerint az, hogy „a
legnagyobb szorongattatásban is ott a vigasztalás, hogy a gonosz
hatalma sohasem abszolút”.
A köztársasági elnök kitért arra, hogy 1945 után a hallgatás a
megmentők és a megmentettek részéről is jellemző volt, így a
társadalom „nem vonta le a tanulságot a történtekből”, ami miatt „ez
a tragédia nem hozott megtisztulást”.
Az ünnepségen Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi
utalt arra, hogy a díjazottak „önmaguk és családjuk biztonságával
nem törődve menedéket nyújtottak” az üldözötteknek. Kifejtette, hogy
a zsidóság sokáig reménykedett abban, hogy az akkori kormány „nem
szolgáltatja ki saját állampolgárait” ellenségei kezére.
A nyugalmazott országos főrabbi felidézte a nyilas rémuralom
tetteit, a Duna menti gyilkosságokat, majd kitért arra, hogy aki
életét adta barátaiért, az megérdemli a vértanú nevet. A megmentőkre
ezért „a Mindenható glóriájának dicsfénye sugárzik” – folytatta.
A Holokauszt Emlékközpontban az oklevelek és emlékplakettek
átadása előtt ünnepi beszédében Aliza Bin-Noun megjegyezte: „az
embereket nem lehet fajtájuk, vallási felekezetük, bőrszínük szerint
felsőbb vagy alacsonyabb rendű lényként osztályozni, mert az
mindenki számára csak gyászos véghez, katasztrófához vezet.”
A nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy a tudomány és a
technika fejlődése a szisztematikus, ipari méretű mészárláshoz is
vezethet. A holokauszt történései arra is emlékeztetnek, hogy a
szenvedés nem késztet automatikusan szolidaritásra – mondta.
Ünnepi beszédében kiemelte, hogy „itt ma 16 olyan magyar embert
tüntetünk ki, akik nem fordítottak hátat a zsidóknak.” A zsidók
megmentését az ő életükre nézve „példátlan, sorsfordító” tettként
értékelte. A megmentők habozás nélkül vállalták, hogy akár saját
életük kockáztatásával, az emberiesség eszméjétől vezérelve óvják
meg zsidó embertársaik életét.
Arra is kitért, hogy a mostani kitüntetettek inkább saját
életüket áldozták volna fel, mint feladják a hatóságoknak zsidó
honfitársaikat.
Beszédében rámutatott, hogy napjainkban újraéledt az
antiszemitizmus, amely „mély aggodalommal tölti el Izraelt,
ugyanakkor kihívást jelent mind a zsidó állam, mind a zsidó nép
számára.” Ehhez kapcsolódóan szólt arról, hogy a nácizmus is
ideológiájává tette az antiszemitizmust, amely „tömegek
lemészárlásába torkollott”.
Tomi Lapid, aki korábban Izrael igazságügyminisztere volt,
elmondta: ez az ünnepség megható találkozás, mert „voltak olyanok,
akik veszélyeztették az életüket azért, hogy zsidókat mentsenek”.
Beszédében kitért arra, hogy eddig mintegy 650 Világ Igaza
kitüntetést ítéltek oda magyaroknak, most pedig újabb tizenöten
kapták ezt meg.
A Jad Vasem Intézet elnöke ugyanakkor arra is emlékeztetett,
hogy Magyarországon hatszázezer zsidó vesztette életét a második
világháborúban, „mert nem volt, aki megmentse őket”.
Beszédében arra kérte a megítélése szerint „érett és magabiztos”
magyar demokratikus intézményeket, hogy ne engedje meg a vallási és
faji megkülönböztetést, mert véleménye szerint Magyarországon
„túlzásba viszik a szólásszabadságot”.
A kitüntetett Tátrainé Csertán Gizella a megmentett zsidókra
emlékezve kijelentette: „ők csak akkor kapnak levegőt, ha mi is
lélegzünk”.
A túlélők nevében Weisz Éva Marianna megmentőjéről, Fröhlich
Mátyásról elmondta: „több mint hatvanunkat bújtatott, és mindent
elkövetett, hogy megmentsen a haláltól”.
A megmentők, akik a kitüntetést átvehették: Bilkei Gorzó Nándor
és Bilkei Margit, Csombó Imre és Benedek Emma, Erdélyi György,
Fenyvesi István és Fenyvesi Margit, Fröhlich Mátyás és Fröhlich
Ilona, Kaufmann Sándor, Kelemen Géza, Lőrincz Sándor és Lőrincz
Margit, Puskás Lajos, Sebestyén Sándor, Stogli Mihály és Mariska,
Szabó Lászlóné, Szakál Géza, Tátrainé Csertán Gizella és Zsigmond
István.
Az izraeli parlament, a Knesszet 1953-ban törvényt hozott:
létrehozzák a Jad Vasem Intézetet azzal a feladattal, hogy gyűjtse
össze a holokauszttal, a hatmillió zsidó elpusztításával összefüggő
dokumentumokat, és vegye föl a kapcsolatot azokkal a keresztény
emberekkel, akik segítettek üldözött zsidó társaikon.
Izraelben 1953-ban alakult meg a Jad Vasem Intézet azzal a
céllal, hogy feltárja a holokauszttal kapcsolatos tényeket. Ehhez
kapcsolódóan foglalkozik azoknak a nem zsidó segítő embereknek a
felkutatásával, akik a második világháborúban vállalták az
üldözöttek megmentését.
Eddig 24 országból közel 22 ezer olyan embert kutattak föl, aki
önzetlenül mentette zsidó barátait, munkatársait, ismerőseit és
ismeretleneket a holokauszt idején. Az ő nevüket emléktáblán
örökítik meg a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeumban.
Magyarországon 1993-ban alakult meg a Jad Vasem, az Igaz Emberek
Tagozata, és 1995 óta a Magyar Köztársaság belügyminisztere minden
évben érdemjel adományozásával ismeri el mindazok bátorságát, akik a
vészkorszak idején zsidó honfitársaik életét mentették meg.
BreuerPress+ Mti
