A zsidók nagy története címmel nyolcvanoldalas
évvégi különszámmal jelent meg
csütörtökön a L,Express című francia politikai hetilap, amely
kétoldalas interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas íróval.
A Sorstalanság szerzője a lapnak elmondta: őt a holokauszt tette
zsidóvá, mert annak ellenére, hogy gyerekkorában tudta magáról, hogy
zsidó, nem részesült zsidó nevelésben és nem volt vallásos sem. Az
iskolában keresztény etikai és morális elvű oktatást kapott.
„Zsidóságom kérdése globálisan távolt állt tőlem” – hangsúlyozza az
író. Szerinte a zsidó kérdés már az Osztrák-Magyar Monarchia idején
is kényes probléma volt, de akkor nem faji, hanem vallási kérdésként
merült fel a zsidóság vállalása. A különbség azért jelentős Kertész
szerint, mert amíg egyik oldalon spirituális és hitkérdésről van
szó, addig ha faji alapon vizsgáljuk a zsidóságot, nincs módja a
kiirtástól való megmenekülésre annak, aki zsidónak született.
Kertész Imre szerint lényeges dolog, hogy Auschwitz után a világ
rendje egyáltalán nem változott meg. Sok millió ember ugyanúgy él,
mint a harmincas években. „Mert az emberi természet olyan, amilyen,
és mert az európaiak többségének léte nem sérült, csak az áldozatok
családjai voltak érintve. Továbbra is közöny tapasztalható a másság
iránt, mindenhol konformizmus van, és véleményem szerint a lényeg
nem változott. Egy ideig szó volt Auschwitzról, de aztán a régi
szokások újraéledtek” – véli az író. Szerinte a holokauszt az
európai történelem egyik legfőbb eseménye és ennek ellenére nagyon
kis helyet foglal el. Ennek oka az, hogy „ha igazán felmérnénk annak
súlyát, amit képvisel, akkor nem tudnánk tovább élni”.
Kertész saját bevallása szerint nem cionista: „Olyan zsidó
vagyok, aki nem ismeri a zsidó kultúrát, aki nem beszél héberül és
aki Európában él. Szolidáris vagyok a zsidókkal, Izraellel, tudom,
hogy a sorsom hozzájuk köt. De én európai vagyok. Úgy gondolom, hogy
Európában sok zsidó nem cionista, hanem mindenekelőtt európai”.
A Nobel-díjas szerző meg van arról győződve, hogy amióta
Jeruzsálem lett Izrael fővárosa, a diaszpórában élő zsidóság
lassanként teljesen asszimilálódik ahhoz az országhoz, amelyikben él
és végleg el fog tűnni.
Az állandóan megjelenő kételkedését illetően a L,Express
kérdésére Kertész elmondta, hogy hívő, de abban nem hisz, hogy Isten
egy olyan öregember, aki állandóan vigyáz rá. A vallásos érzelme
miatt köszönetet mond az életnek, de nem tudja, hogy azt kihez
intézze. „Még ha senki sem hallja, akkor is köszönetet kell mondani.
A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e vagy sem. Úgy kell élni,
mintha létezne” – vallja Kertész Imre.
BreuerPress-Panoráma
csütörtökön a L,Express című francia politikai hetilap, amely
kétoldalas interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas íróval.
A Sorstalanság szerzője a lapnak elmondta: őt a holokauszt tette
zsidóvá, mert annak ellenére, hogy gyerekkorában tudta magáról, hogy
zsidó, nem részesült zsidó nevelésben és nem volt vallásos sem. Az
iskolában keresztény etikai és morális elvű oktatást kapott.
„Zsidóságom kérdése globálisan távolt állt tőlem” – hangsúlyozza az
író. Szerinte a zsidó kérdés már az Osztrák-Magyar Monarchia idején
is kényes probléma volt, de akkor nem faji, hanem vallási kérdésként
merült fel a zsidóság vállalása. A különbség azért jelentős Kertész
szerint, mert amíg egyik oldalon spirituális és hitkérdésről van
szó, addig ha faji alapon vizsgáljuk a zsidóságot, nincs módja a
kiirtástól való megmenekülésre annak, aki zsidónak született.
Kertész Imre szerint lényeges dolog, hogy Auschwitz után a világ
rendje egyáltalán nem változott meg. Sok millió ember ugyanúgy él,
mint a harmincas években. „Mert az emberi természet olyan, amilyen,
és mert az európaiak többségének léte nem sérült, csak az áldozatok
családjai voltak érintve. Továbbra is közöny tapasztalható a másság
iránt, mindenhol konformizmus van, és véleményem szerint a lényeg
nem változott. Egy ideig szó volt Auschwitzról, de aztán a régi
szokások újraéledtek” – véli az író. Szerinte a holokauszt az
európai történelem egyik legfőbb eseménye és ennek ellenére nagyon
kis helyet foglal el. Ennek oka az, hogy „ha igazán felmérnénk annak
súlyát, amit képvisel, akkor nem tudnánk tovább élni”.
Kertész saját bevallása szerint nem cionista: „Olyan zsidó
vagyok, aki nem ismeri a zsidó kultúrát, aki nem beszél héberül és
aki Európában él. Szolidáris vagyok a zsidókkal, Izraellel, tudom,
hogy a sorsom hozzájuk köt. De én európai vagyok. Úgy gondolom, hogy
Európában sok zsidó nem cionista, hanem mindenekelőtt európai”.
A Nobel-díjas szerző meg van arról győződve, hogy amióta
Jeruzsálem lett Izrael fővárosa, a diaszpórában élő zsidóság
lassanként teljesen asszimilálódik ahhoz az országhoz, amelyikben él
és végleg el fog tűnni.
Az állandóan megjelenő kételkedését illetően a L,Express
kérdésére Kertész elmondta, hogy hívő, de abban nem hisz, hogy Isten
egy olyan öregember, aki állandóan vigyáz rá. A vallásos érzelme
miatt köszönetet mond az életnek, de nem tudja, hogy azt kihez
intézze. „Még ha senki sem hallja, akkor is köszönetet kell mondani.
A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e vagy sem. Úgy kell élni,
mintha létezne” – vallja Kertész Imre.
BreuerPress-Panoráma
