Raoul Wallenberg, a II. világháború éviben Magyarországon zsidók ezreit megmentő svéd diplomata sorsával kapcsolatos fotók és dokumentumok másolatait adta át szerdán Moszkvában Nyikolaj Patrusev, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója Berl Lazar orosz főrabbinak.
Az átadott anyag az FSZB központi irattárában őrzött, már ismert dokumentumok, fotók kópiáiból áll, s azt tartalmazza, ami az 1957-es úgynevezett Gromiko-memorandum óta ismert: Wallenberg 1947. július 17-én a biztonsági szervek belső börtönében, szívinfarktusban halt meg.
Arszenyij Roginszkij, a Memorial elnevezésű jogvédő szervezet elnöke szerdán újra kételyeinek adott hangot Wallenberg halálának hivatalosan közölt okát illetően, s úgy vélte: a svéd diplomata valószínűleg „orvosi gyilkosság” áldozatává vált. Valószínűnek látszik viszont a halál közölt időpontja. A szervezet nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alátámasztanák, hogy Wallenberg később a GULAG valamelyik táborába került volna. (Wallenberget még évtizedekkel később is látni vélték különféle büntetőtáborokban.)
Az FSZB azzal a céllal adta át a világ számos múzeumában látható kópiákat Lazarnak, hogy a két-három év múlva megnyíló Tolerancia Múzeumában megkülönböztetett helyen mutassák be azokat. Mind Patrusev, mind a főrabbi hangot adott reményének, hogy a múzeum valóban toleranciára tanítja majd a látogatókat. Lazar azt is hangsúlyozta: ha léteznek dokumentumok, amelyek fényt deríthetnek Wallenberg sorsára, azokat fel fogják kutatni.
Vaszilij Hrisztoforov, az FSZB archívumának egyik vezetője elmondta: az FSZB nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alátámasztanák, hogy Wallenberget megmérgezték volna. Hozzátette: a főrabbinak átadott kópiák között van a Wallenberg haláláról szóló orvosi jelentés is, amely szerint szívinfarktus vitte el a fiatal férfit. Kijelentette: nincs nyoma annak, hol temették el Wallenberg földi maradványait, csak annyit tudni, hogy halála után elhamvasztották.
„Az FSZB-nél őrzött dokumentumok szerint a svéd hatóságok 1944-ben azzal a kéréssel fordultak a szovjet NKVD-hez, hogy vegye védelmébe az akkor Budapesten tartózkodó Wallenberget. Néhány nappal később kelt az a budapesti értesítés, amely szerint a férfit őrizetbe vették és elindították Moszkvába. Wallenberg a rendelkezésre álló dokumentumok szerint önként érkezett a szovjet hadsereg által tartott területre, ahol őrizetbe vették, és Nyikolaj Bulganyinnak, a szovjet honvédelmi tanács helyettes vezetőjének utasítására Moszkvába szállították. Ott az NKGB lubjankai belső, illetve a lefortovói börtönében tartották, ahol 1947-ben halt meg. Nincs viszont olyan dokumentum az archívumban, amely magyarázattal szolgálna arra, miért rendelte el Bulganyin Wallenberg őrizetbe vételét és Moszkvába szállítását” – mondta az FSZB levéltárosa.
Az 1912-ben született Wallenberg, egy igen gazdag és befolyásos svéd bankárcsalád sarja diplomataként érkezett Magyarországra 1944 nyarán. A svéd követségen titkári rangban dolgozva, diplomata státusát kihasználva, sok ezer magyar zsidó életét mentette meg úgy, hogy svéd menleveleket adott nekik, illetve úgynevezett védett házakba telepítette őket.
Wallenberg sorsának tisztázására 1991-ben megállapodás született Svédország és Oroszország között: ennek értelmében szakértői bizottságot hoztak létre, amely 2001 elején foglalta össze kutatásai eredményét, amely egybecseng a Gromiko-féle memorandumban foglaltakkal.
Oroszország legfőbb ügyészsége 2000. decemberében rehabilitálta Wallenberget. Egy évvel később a sztálini önkény áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó ügyészség vezetője elmondta: az összegyűjtött anyagból az derül ki, hogy az orosz titkosszolgálat Németország javára folytatott kémkedéssel gyanúsította a diplomatát, de arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy Wallenberg valóban kémkedett volna. „Talán soha nem tudjuk meg Wallenberg őrizetbe vételének és halálának okát, de meggyőződésem, hogy halálának közölt időpontja megfelel a tényeknek” – közölte az ügyész.
Arszenyij Roginszkij, a Memorial elnevezésű jogvédő szervezet elnöke szerdán újra kételyeinek adott hangot Wallenberg halálának hivatalosan közölt okát illetően, s úgy vélte: a svéd diplomata valószínűleg „orvosi gyilkosság” áldozatává vált. Valószínűnek látszik viszont a halál közölt időpontja. A szervezet nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alátámasztanák, hogy Wallenberg később a GULAG valamelyik táborába került volna. (Wallenberget még évtizedekkel később is látni vélték különféle büntetőtáborokban.)
Az FSZB azzal a céllal adta át a világ számos múzeumában látható kópiákat Lazarnak, hogy a két-három év múlva megnyíló Tolerancia Múzeumában megkülönböztetett helyen mutassák be azokat. Mind Patrusev, mind a főrabbi hangot adott reményének, hogy a múzeum valóban toleranciára tanítja majd a látogatókat. Lazar azt is hangsúlyozta: ha léteznek dokumentumok, amelyek fényt deríthetnek Wallenberg sorsára, azokat fel fogják kutatni.
Vaszilij Hrisztoforov, az FSZB archívumának egyik vezetője elmondta: az FSZB nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alátámasztanák, hogy Wallenberget megmérgezték volna. Hozzátette: a főrabbinak átadott kópiák között van a Wallenberg haláláról szóló orvosi jelentés is, amely szerint szívinfarktus vitte el a fiatal férfit. Kijelentette: nincs nyoma annak, hol temették el Wallenberg földi maradványait, csak annyit tudni, hogy halála után elhamvasztották.
„Az FSZB-nél őrzött dokumentumok szerint a svéd hatóságok 1944-ben azzal a kéréssel fordultak a szovjet NKVD-hez, hogy vegye védelmébe az akkor Budapesten tartózkodó Wallenberget. Néhány nappal később kelt az a budapesti értesítés, amely szerint a férfit őrizetbe vették és elindították Moszkvába. Wallenberg a rendelkezésre álló dokumentumok szerint önként érkezett a szovjet hadsereg által tartott területre, ahol őrizetbe vették, és Nyikolaj Bulganyinnak, a szovjet honvédelmi tanács helyettes vezetőjének utasítására Moszkvába szállították. Ott az NKGB lubjankai belső, illetve a lefortovói börtönében tartották, ahol 1947-ben halt meg. Nincs viszont olyan dokumentum az archívumban, amely magyarázattal szolgálna arra, miért rendelte el Bulganyin Wallenberg őrizetbe vételét és Moszkvába szállítását” – mondta az FSZB levéltárosa.
Az 1912-ben született Wallenberg, egy igen gazdag és befolyásos svéd bankárcsalád sarja diplomataként érkezett Magyarországra 1944 nyarán. A svéd követségen titkári rangban dolgozva, diplomata státusát kihasználva, sok ezer magyar zsidó életét mentette meg úgy, hogy svéd menleveleket adott nekik, illetve úgynevezett védett házakba telepítette őket.
Wallenberg sorsának tisztázására 1991-ben megállapodás született Svédország és Oroszország között: ennek értelmében szakértői bizottságot hoztak létre, amely 2001 elején foglalta össze kutatásai eredményét, amely egybecseng a Gromiko-féle memorandumban foglaltakkal.
Oroszország legfőbb ügyészsége 2000. decemberében rehabilitálta Wallenberget. Egy évvel később a sztálini önkény áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó ügyészség vezetője elmondta: az összegyűjtött anyagból az derül ki, hogy az orosz titkosszolgálat Németország javára folytatott kémkedéssel gyanúsította a diplomatát, de arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy Wallenberg valóban kémkedett volna. „Talán soha nem tudjuk meg Wallenberg őrizetbe vételének és halálának okát, de meggyőződésem, hogy halálának közölt időpontja megfelel a tényeknek” – közölte az ügyész.
BreuerPress-info
