Ami a szunyog és a teve között van…
NÉMET NYUGDIJ A SOÁ ÉSZAKAFRIKAI ÁLDOZATAINAK
ZSIDÓ ÖNVÉDELMI SZERVEZETEK AZ ANTISZEMITA KILENGÉSEK ELLEN
A libanoni Hadad őrnagy
UJ ZSINAGÓGA ÉS MIKVE SANGHÁJBAN
Ami a szunyog és a teve között van… Szabad-e szombaton egy szunyogot megölni? Ezt a kérdést tette fel Jeruzsálemben egy vallásos kalóz-rádió riportere Mordeháj-Élijáhu volt szfárádi orsz. főrabbinak. A kérdés úgy volt megszövegezve, hogy szabad-e egy vallásos zsidónak vegyi anyagot permeteznie szombatom, ami megőli a csipős szunyogot. Az hogy kézzel tilos agyoncsapni az nyilvánvalóan köztudott – bár egy mérges kigyót, vagy skorpiót szabad ártalmatlanná tenni, mivel ott életmentés ténye foroghat fenn. A rabbi válasza úgy szólt, hogy „szabad a levegőbe permetezni, de nem direkte a szunyogra. A riporter nem elégedett meg a válasszal: és mi van, ha valakit éjjel csip a szunyog és agyon akarja ütni? A rabbi: tilos. Aki megöl egy szunyogot, az olyan mintha egy tevét ölt volna meg (vagyis a kártevő nagysága nem játszik szerepet). Az idézet eredete talmudi, de ott tetüről van szó… ___________________________________________________________________________ NÉMET NYUGDIJ A SOÁ ÉSZAKAFRIKAI ÁLDOZATAINAK Dr Israel Singer, a zsidó Világkongresszus elnöke, közölte a héten, hogy a szervezet megegyezett a német pénzügyminisztériummal. Ennek értelmében azok a volt libiai és tuniszi zsidók, akik a Holocaust során hátrányos megkülönböztetést szenvedtek – életük végéig havi nyugdijat fognak kapni a németektől. A nyugdij összege fejenként kb. 300 euró lesz. Singer szerint kb. 6000 idős zsidót érint. Ugyancsak vonatkozik az egyezmény többezer Sóá túlélőre, akik a háboruban Franciaországban, belgiumban és Hollandiában éltek. Ezek már kaptak a hatvanas években, egyösszegü kárpótlást, de mostantól havi nyugdijat kapnak. Dr Singer azt is közölte, hogy a német kormány a következő két évben további 22 millió eurót ad idős és beteg Holokaust túlélők orvosi ellátásra és szocisális gondozására. ___________________________________________________________________________ LONDON / PÁRIZS: ZSIDÓ ÖNVÉDELMI SZERVEZETEK AZ ANTISZEMITA KILENGÉSEK ELLEN A nagy világvárosokban, a szaporodó antiszemita atrocitások nyomán, egyre-másra alakulnak zsidó önvédelmi szervezetek, amelyek arra szakosodnak hogy a rendőrség mellett és néha helyett, védelmet nyujtsanak a veszélyeztetett zsidó egyéneknek, csoportoknak és közületeknek. Ujabban ilyen hir érkezett Páriszbó, majd a londoni zsidó negyedből, a Golders Greenből is. Az utóbbiban már évek óta müködik egy zsidó aktivisták csoportja, amely ujabban erősen aktivizálódott és szorosan együttmüködika rendőrséggel, amely modell-értékü szervezetet lát benne más kisebbségi csoportok számára is. Zsidók, ha valami ban van, előbb telefonálnak a ZSVSZ.nek (Zsidó Védelmi Szervezet) és csak azután értesitik a rendőrséget Párizsban a helyzet hasonló. Itt különböző afrikai bevándorlók és moszlim teroristák nehezitik a zsidók életét. Párizsban a zsidó önvédelmi ligának („Smira”) 150 aktiv tagja van, ami nem sok, de ezek mindenütt ott vannak. Figyelmük mindenre kiterjed, beleértve ha egy zsidó gyereket bántalmaznak az iskolában. A hivatalos francia zsidó hitközség hivatalosan nem vesz tudomást a Smiráról, de suba alatt támogatja azt. Olmert izraeli miniszterelnök utóbbi látogatása során felhivta a zsidókat hogy allijázzanak,de mindenki tudja hogy ez nem a mindennapi realitás. Sallin Rammy (45) marokkói születésü zsidó nő, aki Párizs zsidó negyedében lakik – szintén tudja ezt. „Azt is jó tudni, hogy van a „Smira” – mondja. ********************************************************************* A libanoni Hadad őrnagy családja az izraeli száműzetésben LÁNYA BETÉR A ZSIDÓSÁGBA, FIA TEMPLOMBA JÁR HAIFÁN ZSIDÓ OSZTÁLYTÁRSAIVAL Egyszer volt, hol nem volt – volt valamikor, nem is olyan régen, egy un. Dél-Libanoni hadsereg, amely szorosan együttmüködött a jelenlévő izraeli hadsereggel a délvidéki ütköző zónában, amely elválasztotta a palesztin terroristákat és libanoni elvbarátaikat Izrael északi mezőgazdasági településeitől. Azóta, már néhány éve, Izrael kivonult a libanoni ütköző zónából, a dél-libanoni hadsereg felszámolódott és néhány száz tisztje és harcosai, családjaikkal együtt, Izraelben keresett menedéket a véres bosszú elől. Izrael befogadta őket, legtöbbjüknek, lakást, munkát és – az idősebbeknek – nyugdijat folyósit. Ezek között is az arisztokráciához tartozik Teréz Hadád, a dél-libanoni hadsereg első parancsnokána, Hadad őrnagynak özvegye. A Haifa egyik előkelő negyedében lakó özveggyel a Mááriv tudósitója készitett interjut. Ebből kiderül, hogy bár a Hadad család (öt lány és egy kisfiu) szenvednek a honvágytól, de emellett nagyon jól beakklimitálózódtak Izraelben. Az egyik lány a betérés előtt áll és szorgalmasan biflázza a zsidó vallás tanait, egy fiatalabb lány most készül bevonulni az izraeli hadseregbe és egy harmadik lány, aki már több unokát adott Teréz mamának – a haifai Rámbám kórház vezető adminisztrátora.. A tizéves kisfiunak csak zsidó barátai vannak az iskolában és szombaton velük tart a zsinagógába és kipát tesz a fejére. Teréz mama azt mondja hogy nehéz, ő tudja mit hagyott maga mögött Libanonban. Nyugdijára nem panaszkodik, szépem megél belőle, minden rendben, csak a honvágy. No meg: a lányom telefonál és panaszkodik, hogy fiait az iskolában araboknak nevezik. Na és – kérdezi a nagymama. Mi nem vagyunk arabok – mondja lánya, mi libanoniak vagyunk. Az egészen más. Ez is hozzátartozik a közelkeleti kaleidoszkóphoz. Valamikor, Salamon király idejében, nagyon jó viszony füzte a zsidó államot Córhoz (Tyr) és Ziddonhoz. Ma is ugyanilyen lehetne a viszony Jeruzsálem és Beirut között, ha nem a Chezbolla és az iráni ajatollák. Teréz Hadád és az Izraelben élő libanoni számüzöttek nem politizálnak. de remélnek egyszer majd hazamenni. Majd, amikor Beirutot nem Damaszkuszból és Teheránból dirigálják… ——————————————————- Kina: UJ ZSINAGÓGA ÉS MIKVE SANGHÁJBAN Vannak Kinában zsidók? Úgy látszik hogy vannak. Ezt bizonyitandó, a napokban felavattak Sangháj egy előkelő negyedében, egy uj épület-komplexumot, amelyben uj zsinagóga és rituális fürdő (mikve) is létesült. A létesitmény George Buchbut, egy gazdag hong-kongi zsidó adományából készült és azt a helyi hitközség és a helyi Chábád küldött közösen üzemelteti. A felavatásra meghivták Slomó Ámár izraeli (szfárádi) főrabbit, aki egy népes küldöttség élén meg is jelent és dicsérte George Buchbut odaadását és önfeláldozó adakozó készségét. A zsidó vallás még az elmult években is „törvénytelennek” minősült a kommunista Kinában és a Chábád küldöttek munkája elé a hatóságok sok akadályt görditettek. Most hogy Hong-Kong helyett a nemzetközi üzleti élet egyre inkább a kinai anyaországban zajlik – sok vallásos zsidó üzletmebr fordul meg Sanghájban és őket szolgálja a Buchbut féle zsidó központ. Eredeti kinai születési zsidók ma már nincsenek, bár valamikor volt egy népes közösség Kaifongban. A második világháboru éveiben élt sok keleteurópából menekült zsidó Sanghájban, akik utána Amerikába vagy Izraelbe emigráltak. Ma csak kereskedők vannak, akik közül sokan vallásosak és igénylik a helyi hitközség és a Chábád küldött által nyujtott szolgáltatásokat. Az uj központban központi konyha és vendéglő is müködik, valamint óvoda és alapfoku iskola. AUSZTRÁLIAI KÓRHÁZAKBÓL KIEBRUDALJÁK A BIBLIÁT… Az ausztráliai Quinzéland állam kórházaiból „felső utasitásra” eltávolitották az ottlévő Bibliákat, vagyis az ó és új testamentumot. Az állami utasitás, amit azzal indokoltak, hogy egyes betegekre leverő pszichológiai hatással van az éjjeli szekrényen lévő Biblia – nagy visszatetszést és felzúdulást keltett. Sokan tiltakoztak – orvosok is – akik azzal érveltek, hogy éppen ellenkezőleg, a Biblia jelenléte megnyugtató hatással van a betegekre Mások azzal próbálták indokolni a tilalmat, hogy a könyvek, amiket a betegek kézről-kézre adnak, fertőző bacillusokat tejeszthetnek A dolog a nevetségességbe fulladt, amikor az ausztráliai Iszlán Szövetség vezetője, bizonyos Abdul Dzsalall, kijelentette, hogy az intézkedést illogikusnak tartja. „Senkinek nem árt, ha egy Biblia ott van a kórházi ágy mellett. Ez bizonyitja, hogy az egész un. multi-kulturális hozzállás humbug csupán”. ————————————————— „MÁR HANGOSAN MONDJÁK A ,SMÁ JISZRÁÉL’T” A profán, vallástalannak kikiáltott Izraelben, ahol a zsidó vallást hivatalosan politikai pártok képviselik – egyre gyakrabban derül ki ennek az ellenkezője. Az utóbbi években gombamódon szaporodnak az olyan egyesületek, kulturgyülekezetek és klubok, ahol péntek esténként és szombat reggelenként deklarált ateisták jönnek össze – imádkozni. Kihez imádkozik egy ateista? Milyen szöveget mond az aki nem hisz Istenben, de mégis lelki szükségét érzi valami szellemi-lelki tevékenységnek? A klubok vezetői, elmondják, a vallásellenes „Háárec”nek adott interjuban, hogy valóban „voltak és vannak problémák”. Egy náháláli ateista imaház vezetőnője, Chén Cfoni , arról beszél hogy eleinte nem mondták a hagyományos imaszövegben a Smá Jiszráélt ( a zsidó hitvallást) mivel ez túl vallásosnak tünt egyeseknek. Utána elkezdték mondani, de csöndben, halkan és ma már kiabálva, mint az ortodox templomokban, miközben eltakarják a szemüket, hogy jobban koncentráljanak: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, egyetlen egy!” Vannak aki bebeszélik maguknak hogy ez csak metafóra, mások imát mondanak hogy a betegek gyógyuljanak meg, de tagadják, hogy isten segitaségét kérik ehhez. Izraelben ma többtucat ilyenszerü klub müködik, ami egy létező igényre mutat. A vezetők hangsulyozzák, hogy ők nem reformisták, ők vallástalan ateisták, akik szükségét érzik, hogy…imádkozzanak A tel-avivi „Álma” kollégiumban két évvel ezelőtt 15 ember kezdte el a péntek esti lelki gyakorlatot. ma több mint 80 résztvevője van annak amit ők úgy neveznek hogy „az izraeli imaház”. ha valaki megkérdezi, ők nem vallásosak, dehogy, Isten őriz… „Tilos a társasház ajtait speciális dekorációval disziteni” MEZUZA PER CHIKÁGÓBAN Első hallásra ez úgy tünik, mint Arany János emlékezetes Fülemüle pere. Egy chikágói zsidó ügyvédnő, bizonyos Debra Gassman. beperelte a társasház vezetőségét amelyben lakik, amiért azok levették ajtajáról a mezuzát. Miért vették le? Azért, mert az elfogadott játékszabályok szerint tilos a Házban, a lakásokon kivülre, bármilyen dekorációt, diszitést tenni. Hiába állitotta és bizonyitotta Debra, hogy a mezuza nem dekoráció, hanem egy tradicionális zsidó kegytárgy, amazok kötötték az ebet. Közben Debra allijázott, beiratkozott egy jeruzsálemi héber Ulpánra (nyelvtanfolyam) de időnként kénytelen Amerikába repülni, hogy perén résztvegyen. A perhez csatlakozott egy további lakó is, Lynne Bloch, akinek szintén levették a mezuzáját , amikor Sivát ült (gyászolt) elhalt férje után. A kettő dokumentumokkal bizonyitotta hogy a mezuza egy zsidó kegytárgy – a háztömb lakóinak kb. 20% zsidó, mondja Debra – de ez sem segitett. Ezért diszkrimináció vétkével beperelték a vezetőséget. Több mint egy éven át, Debra naponta feltette a mezuzát de amikor hazajött nem találta. Ekkor határozta el hogy allijázik. Közben helyi törvényhozók kezdeményezésére elfogadtak egy törvényt, amely biztositja a lakók vallási identitásának kifejezését olyan szemléltető dolgokban is, mint például a mezuza. „Én nem vagyok ortodox” – mondja Debra – de jogom van ajtómra a mezuzát kitenni”. Izraelben, remélhetőleg, nem lesz ilyen problémája. ———————————————————————————–
NAFTALI KRAUS
