A kormány június 24-ei balatonőszödi ülésén elfogadta azt a tíz alapelvet, amelyek összerendezik a megújuláshoz szükséges reformokat, megteremtik a tartós egyensúly és a gazdasági növekedés feltételeit, és lehetővé teszik az Új Magyarország fejlesztési program végrehajtását.
Egyensúly, reformok és fejlesztés kapcsolatára vonatkozik a tíz alapelv, amelyet a kormány érvényesíteni fog a következő hetekben elkezdődő konkrét reformfolyamatokban és fejlesztési programokban.
1. Tartós egyensúly. A kiigazítás célja a költségvetési, államháztartási egyensúly megteremtése, a reformok egyik célja pedig, hogy a megteremtett egyensúlyt megőrizzük, tartóssá tegyük. Kiigazítás az egyensúlyért, reformok pedig az egyensúly fenntartása érdekében elengedhetetlenek.
2. 2008: az egyensúly éve. A kormány elkötelezett abban, hogy az Új Egyensúly kiigazítási programjának végrehajtásával 2008-ra a költségvetési hiány 3,0–3,5 százalékra, az infláció pedig a 2007-es átmeneti növekedést követően 3,0 százalékra csökken.
3. Újraosztott lehetőség és felelősség. A reformokkal újraosztjuk az országban a lehetőségeket és a felelősséget a közjavak igazságosabb elosztása, a közszolgáltatások színvonalának javítása érdekében, és azért, hogy a közszolgáltatások finanszírozhatósága hosszútávon is fenntartható maradjon.
4. Fejlesztés. A reformok azért előzik meg bevezetésükben, elindításukban, a programok megfogalmazásában is a 2007-től kezdődő Új Magyarország fejlesztési programot, mert az a cél, hogy az uniós fejlesztési források már ne a „régi” Magyarországot, hanem az új, modern, nyugatos Magyarországot alapozzák és teremtsék meg. Így kapcsolódik össze a fejlesztés, a reform és a kiigazítás programja.
5. Foglalkoztatás és fenntartható növekedés. Az új Magyarország átfogó fejlesztéspolitikai célja, hogy növekedjen a foglalkoztatás, és tartós legyen a gazdaság növekedése. E köré a két alapvető prioritás köré épül az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve.
6. Társadalmi szerződés. A reformokkal egy új társadalmi szerződést kívánunk kötni az állam és polgárai között, annak érdekében, hogy javuljon a közszolgáltatások minősége, hogy világosabb legyen a kölcsönös felelősség, hogy garanciát nyújthassunk ezen közszolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságára. Rögzítjük tehát az állampolgároknak nyújtandó szolgáltatások tartalmát, minőségét, ehhez garanciát teremtünk, megteremtjük a szükséges pénzügyi forrásokat, a másik oldalról pedig a reformok során rögzítjük az állampolgárok jogait, az ezen jogok érvényesítéséhez kötődő garanciákat, és az állampolgárok felelősségét.
7. Teljesítményelv. Annak érdekében, hogy a közszolgáltatásokra jobb minőségben legyen képes az állam, egy, a mainál rugalmasabb közintézményi szabályozást fogunk létrehozni. Növeljük a közszférában a foglalkoztatás rugalmasságát, megerősítjük teljesítményelvet és a minőségi szolgáltatás nyújtásában való érdekeltséget.
8. Fegyelmezett és kiszámítható finanszírozás. Az állam hosszútávra meghatározza, hogy az egyes közszolgáltatásokra mennyit tud és kíván költeni, vagyis „nominális plafonokat” fog beállítani.
9. Szolidaritás és felelősség. Minden az állam által nyújtott szolgáltatásnak van értéke, és ha van értéke, akkor ára is van. Ezt az árat, néhány kivételtől eltekintve – ilyen például a közoktatás, vagy a sürgősségi betegellátás – két forrásból finanszírozzuk: a szolidaritás elve alapján az adófizetők pénzéből, és a felelősségvállalás alapján az igénybevevő által. Szolidaritás és felelősség: adófizető és igénybevevő közösen fizeti a közszolgáltatások árát.
10. Célzott szociális támogatások. Arra fogunk törekedni a reformok során, hogy az állam által nyújtható támogatások ne mindenkihez eljutó, és így a fogyasztástól függő, és emiatt igazságtalan ártámogatásban, hanem célzott szociális támogatásban jelenjenek meg. Az ártámogatás dominanciája helyett célzott szociális támogatásra van szükség.
BreuerPress-info
1. Tartós egyensúly. A kiigazítás célja a költségvetési, államháztartási egyensúly megteremtése, a reformok egyik célja pedig, hogy a megteremtett egyensúlyt megőrizzük, tartóssá tegyük. Kiigazítás az egyensúlyért, reformok pedig az egyensúly fenntartása érdekében elengedhetetlenek.
2. 2008: az egyensúly éve. A kormány elkötelezett abban, hogy az Új Egyensúly kiigazítási programjának végrehajtásával 2008-ra a költségvetési hiány 3,0–3,5 százalékra, az infláció pedig a 2007-es átmeneti növekedést követően 3,0 százalékra csökken.
3. Újraosztott lehetőség és felelősség. A reformokkal újraosztjuk az országban a lehetőségeket és a felelősséget a közjavak igazságosabb elosztása, a közszolgáltatások színvonalának javítása érdekében, és azért, hogy a közszolgáltatások finanszírozhatósága hosszútávon is fenntartható maradjon.
4. Fejlesztés. A reformok azért előzik meg bevezetésükben, elindításukban, a programok megfogalmazásában is a 2007-től kezdődő Új Magyarország fejlesztési programot, mert az a cél, hogy az uniós fejlesztési források már ne a „régi” Magyarországot, hanem az új, modern, nyugatos Magyarországot alapozzák és teremtsék meg. Így kapcsolódik össze a fejlesztés, a reform és a kiigazítás programja.
5. Foglalkoztatás és fenntartható növekedés. Az új Magyarország átfogó fejlesztéspolitikai célja, hogy növekedjen a foglalkoztatás, és tartós legyen a gazdaság növekedése. E köré a két alapvető prioritás köré épül az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve.
6. Társadalmi szerződés. A reformokkal egy új társadalmi szerződést kívánunk kötni az állam és polgárai között, annak érdekében, hogy javuljon a közszolgáltatások minősége, hogy világosabb legyen a kölcsönös felelősség, hogy garanciát nyújthassunk ezen közszolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságára. Rögzítjük tehát az állampolgároknak nyújtandó szolgáltatások tartalmát, minőségét, ehhez garanciát teremtünk, megteremtjük a szükséges pénzügyi forrásokat, a másik oldalról pedig a reformok során rögzítjük az állampolgárok jogait, az ezen jogok érvényesítéséhez kötődő garanciákat, és az állampolgárok felelősségét.
7. Teljesítményelv. Annak érdekében, hogy a közszolgáltatásokra jobb minőségben legyen képes az állam, egy, a mainál rugalmasabb közintézményi szabályozást fogunk létrehozni. Növeljük a közszférában a foglalkoztatás rugalmasságát, megerősítjük teljesítményelvet és a minőségi szolgáltatás nyújtásában való érdekeltséget.
8. Fegyelmezett és kiszámítható finanszírozás. Az állam hosszútávra meghatározza, hogy az egyes közszolgáltatásokra mennyit tud és kíván költeni, vagyis „nominális plafonokat” fog beállítani.
9. Szolidaritás és felelősség. Minden az állam által nyújtott szolgáltatásnak van értéke, és ha van értéke, akkor ára is van. Ezt az árat, néhány kivételtől eltekintve – ilyen például a közoktatás, vagy a sürgősségi betegellátás – két forrásból finanszírozzuk: a szolidaritás elve alapján az adófizetők pénzéből, és a felelősségvállalás alapján az igénybevevő által. Szolidaritás és felelősség: adófizető és igénybevevő közösen fizeti a közszolgáltatások árát.
10. Célzott szociális támogatások. Arra fogunk törekedni a reformok során, hogy az állam által nyújtható támogatások ne mindenkihez eljutó, és így a fogyasztástól függő, és emiatt igazságtalan ártámogatásban, hanem célzott szociális támogatásban jelenjenek meg. Az ártámogatás dominanciája helyett célzott szociális támogatásra van szükség.
BreuerPress-info
