Jasszer Arafat fáradhatatlan erőfeszítéssel négy évtizeden keresztül a világpolitika előterében tartotta a palesztin ügyet, ennek eszköze azonban túl sok esetben a kard volt – írta a londoni The Times pénteki számában közölt megemlékezésében Simon Peresz. A volt izraeli kormányfő és külügyminiszter, aki a csütörtökön elhunyt palesztin elnökkel megosztva kapott tíz éve Nobel-békedíjat, a vezető brit napilapban azt írta: Arafat mindenki másnál többet tett az egyedi és külön palesztin önazonosság megteremtéséért; ő volt a hangja és a jelképe a palesztin ügynek. Peresz szerint a néhai palesztin elnök élvezte népe szeretetét és tiszteletét, visszafogott életet élt, és keveset akart saját magának.
Arafat ugyanakkor keserves harcot folytatott Izrael és az izraeliek ellen, számos aljas cselekedetet követett el, családokat és életeket tönkretéve. Minden kötelezettségvállalása ellenére soha nem hagyott fel teljesen azzal, hogy a terror eszközével tartsa életben a palesztin ügyet. Mégis, Arafatnak volt bátorsága ahhoz, hogy szakítson a múlttal, és vezetői pozícióját felhasználva megnyitotta az utat a területmegosztáson alapuló történelmi rendezés előtt. Elfogadta a megváltozott realitásokat, mindazonáltal nem ment el elég messzire: amikor népe szeretete és népe életminőségének javítása között kellett választani, ő sajnálatos módon az előbbit választotta – írta az izraeli politikus. Peresz szerint Arafat nem volt hajlandó kemény döntésekkel kockára tenni népszerűségét. A volt izraeli kormányfő felfedte, hogy a palesztin vezető az oslói rendezési egyezmény aláírása után keserűen jegyezte meg neki: az izraeliek az egyezséggel népszerű figurából ellentmondásos személyiséggé változtatták őt a palesztinok és az egész arab világ szemében. Arafat tehetséges ember volt, de sokkal többet tehetett volna a palesztin ügyért, ha ténylegesen hátat fordít a terrorizmusnak a tárgyalásos megoldás kedvéért – írta Simon Peresz. A munkapárti izraeli politikus úgy fogalmazott, hogy az apa elhunyta mindig mély gyászra ad okot, ugyanakkor lehetőséget teremt az utódoknak, hogy érett felnőttként folytassák életüket. A világ most az „elárvult palesztin népre veti tekintetét”, abban a reményben, hogy a palesztinok kezükbe veszik sorsukat, búcsút intenek az ifjúkori álmoknak, és lesz bátorságuk a vágyaikban felépített helyett a létező világban élni. A palesztinoknak fel kell ismerniük, hogy Izrael nem fog eltűnni, mert a zsidó népet mély gyökerek kötik történelmi földjéhez. A zsidó nép azonban erkölcsi alapokon álló nép, amelynek hagyományai és értékei azt diktálják, hogy megtanuljon békében együtt élni másokkal – írta Simon Peresz a londoni The Timesban.
