2004. július 4.-én Vasárnap délután magyar idő szerint 17 órakor (New York-i idő szerint délelött 11 órakor) jelentkezik A Magyar Zsidók Világszövetsége első műsorával a Rádió Zs-n. Ismétlések: kedd magyar idő szerint reggel 9, és csütörtök magyar idő szerint hajnali 1 órakor. A mai adásban a Szívünkben Óriásiak voltunk című könyv amerikai bemutatója alkalmából készitett színes összeállítást a szerkesztő, Barát Tamás. A műsor meghallgatható ide kattintva a Rádió ZS portálján, a műsor szövege portálunkon elolvasható. Jó vételt kíván a Rádió ZS és a WHJO szerkesztősége!
Figyelő hírek, érdekességek a nagyvilágból A Magyar Zsidók Világszövetsége műsora Kedves Olvasók! Kedves hallgatóink! Egy új műsor-sorozatot indít ma útjára a Rádió Zs. Bár minden zsidónak alapvető joga, hogy visszatérjen Izraelbe és ott éljen. Izraelben szinte senki nem is vitatja a diaszpórában élők ehhez való jogát. A világ zsidósága mégis nagyobb számban él Izraelen kívül, mint ahányan a szent földön. Ha a magyar származású zsidóságot nézzük, akkor ez az arány, hasonlóan néz ki. Több magyar származású zsidó él a nagyvilágban, mint Magyarországon, vagy Izraelben. A vallásos zsidók kívánságát jól ismerjük: jövőre Jeruzsálemben. Mégis többnyire maradnak szülőföldjükön és nagyobb részük él a világ legkülönbözőbb pontjain. A legtöbben ezek közül is Amerikában, sőt New York-ban élnek. Műsorunkban azokhoz a hallgatókhoz szeretnénk szólni, azokat szeretnénk informálni, akiket érdekel a más országokban, a világ más pontjain élő magyar származású zsidók sorsa, élete. Kérjük, figyeljék a figyelőt, figyeljünk együtt egymásra. Az első adásunkban egy könyvről, egy könyv kapcsán a túlélésről, a holocaustról és az antiszemitizmusról szeretnénk beszélni. Arról, hogy hogyan látják ezt a kérdést Amerikában, Izraelben, magyarok, zsidók egyaránt. Egy ember életében számos szokatlan, furcsa dolog történhet. Különösen akkor történnek különös dolgok, ha valaki más kulturális közegbe kerül. Ott meg kell ismernie a másik kultúrát, ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megértsen. Egy újságíró, egy külföldi tudósító számára nem okoz meglepetést, ha más kultúrával, ha más gondolkodásmóddal találkozik, hiszen többek között pont az a dolga, hogy megismerje, közvetítse a más kultúra jeleit, történéseit olvasói, hallgatói, nézői számára. Mégis, finoman szólva meglepődtem, nagyot néztem, amikor a posta egy olyan meghívót hozott a Magyar Köztársaság New York-i Főkonzulátusára, ahol két címer volt látható egymás mellett, éspedig a magyar és az izraeli. A meghívót közösen küldte Dr. Horváth Gábor Magyarország és Alon Pinkas Izrael New York-i főkonzulja. A meghívó – egy Holocaust témájú – könyvbemutatóra szólt, amelyet a két ország konzulátusa közösen szervezett a magyar Konzulátus dísztermében. A most Amerikában megjelent, In Our Hearts We Were Giants című könyvet a szerzőkön kívül ketten mutatták be a közönségnek, Dr. Horváth Gábor Főkonzul és Ofra Ben Yaacov Izrael New York-i kulturális konzulja. A könyv címe magyarul: Szívünkben Óriásiak voltunk kiválóan érzékelteti a könyv tartalmát. Erre hivatkozott Dr. Horváth Gábor, aki a könyv méltatásában kiemelte, hogy Senki sem feledkezhet meg a Shoáról. Senki sem tagadhatja a Holokauszt borzalmait. Azokat a borzalmakat, amelyek az emberiség legsötétebb időszakában elkövettek. Mert a megkülönböztetés bűn. Mert a gyilkosság is bűn. De a Holokauszt még a bűnnél is szörnyűbb volt. A legördögibb bűntett, amit ember, ember ellen elkövethetett. Dr. Horváth Gábor is és Ofra Ben Yaacov is a most megjelent könyv méltatásában Kertész Imrét és a Sorstalanságot idézte fel. A könyvbemutató után az első kérdésem Alon Pinkashoz Izrael Állam New York-i Főkonzuljához nem is lehetett más, mint, hogy: Miért tartja a közösen a magyar és az izraeli konzulátus egy izraeli könyv bemutatóját a Magyar főkonzulátuson? A Pinkas: A könyv szereplői miatt. A könyv egy családról szól, amelyik Magyarországról származik. A magyar oldalról indult az a kezdeményezés, hogy tisztázza a múltat, és hogy az 1945 előtt Magyarországról koncentrációs táborokba hurcolt és ott meggyilkolt magyar zsidó közösséget bemutassa. Ez a közös könyvbemutató azért jöhetett létre, mert fokozatosan javultak a magyar izraeli kapcsolatok. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a magyar kormánynak, és a New York-i magyar Főkonzulnak, Dr. Horváth Gábor Úrnak, hogy közösen megrendezhettük ezt a könyvbemutatót. WHJO: Egy izraeli újságban olvastam azt a kritikát, amely szerint az izraeliek elmarasztalják az európaiakat és köztük bennünket, magyarokat is, hogy egész Európában növekszik az antiszemitizmus. A Pinkas: Igen, ezt én is hallottam magyar kollégáimtól. Igen valóban növekszik Európa szerte és így Magyarországon is az antiszemitizmus, de ezzel együtt Magyarország nem antiszemita ország. Furcsa találkozni az antiszemitizmussal, olyan országokban, ahol már nem is élnek zsidók, ahonnan jelentős számban kivándoroltak. Azt gondolom, hogy az antiszemitizmus, egy olyan dolog, amivel mindnyájunknak komolyan foglalkozni kell, éljünk bárhol a világon, különösen a közép kelet és a nyugat Európa országaiban. Nem hiszem azt azonban, hogy bármit is megoldana, ha egyes országokat kiemelnénk, hogy ezek antiszemiták. Az gondolom, hogy egyes országokban, Magyarországot is beleértve, általános az igyekezet fellépni a gyűlölet, a rasszizmus, antiszemitizmus ellen, például intellektuálisan és oktatási rendszerükben is. WHJO: Hatvan évvel a Holocaust után újra feléledni látszik a Cionizmus? Hogyan látják ezt Önök Izraelben? A Pinkas: A Cionizmus egy olyan mozgalom, amely a zsidó életet normalizálni és ösztönözni kívánta. Herzl Tivadar egy olyan osztrák magyar származású ember volt, aki az 1848-as felkelésekből, új nemzetállamok kialakulásából, az osztrák-magyar viszonyokból indult ki. Természetesen ezekben az időkben a zsidók is keresték a maguk helyét és szerettek volna saját önálló nemzetállamot alapítani. Nyilvánvalóan erre a legalkalmasabb hely Palesztina a későbbi Izrael volt. Egészen természetes dolog az, hogy mi nem felejtjük el, hogy honnan származunk, Magyarországról, Németországból, Marokkóból, Irakból vagy bárhonnan. Például az én családom már harmadik generáció óta él Izraelben. Ehhez a témához kapcsolódott beszélgetésem Ofra Ben Yaacov-al, Izrael new York-i kulturális konzuljával is. WHJO: Ön, aki elsősorban a kultúrával foglalkozik, aki a könyvismertetőjében Kertész Imrét, a magyar irodalmi Nobel díjast idézte, ugyanígy látja a kérdést, mint a politikus? Ofra Ben Yaacov: Két hónappal ezelőtt olvastam az egyik izraeli újságban egy rossz hírt. A szerző azt írta, hogy jellemzően, Magyarországon számos vélemény szerint a világban meglévő zsidó erők erőszakolták ki Kertész Imre Nobel díját, aki nem is érdemelte meg, csak a zsidók nyomására kapta meg a díjat. E szerint a felfogás szerint az erős gazdag zsidók ellenőrzik a világot. Magam, aki úgynevezett harmadik generációs szabre vagyok. Izraelben születtem, szüleim is Jeruzsálemben születtek, akinek nagyszülei érkeztek Izraelbe, aki most az Egyesült Államokban dolgozik, nem hiszek abban, hogy Európában helye van az antiszemitizmusnak. Azt gondolom, hogy a világ számára egy nagy lecke volt a Holocaust. Lehet, hogy vannak néhányan, lehet, hogy vannak csoportok, de nem beszélhetünk általánosságban az antiszemitizmus létezéséről. Olvasva az újságokat, látom, hogy mi történik, de nehéz elhinni, hogy létezik antiszemitizmus. Például itt van ez a ma bemutatásra kerülő könyv is. Nem maga a könyv, hanem a könyvben leírt történet, a példa segít a túlélésben. Segít abban, hogy meglássuk, hogy nemcsak, hogy az életet, a reményt lehet elveszíteni, de látjuk azt is, mit jelent a dolgok ellenkezője, a gondolkodásmód, ha az emberek valami újat csinálnak. Látjuk mit jelent a reménytelenség, de ez a könyv, ez a történet képes arra, hogy lehetőséget teremtsen az ablaknyitásra és megmutatva azt, hogy mi történt a Holocaust során bevonja az olvasót, hogy érezze, hogy mi is történt ezekben az időkben. A könyv szerzői Eilat Negev, Yehuda Koren izraeli újságírók. Eilat Negev, izraeli szülők gyermekeként bár Amerikában született, de Izraelben él. Diplomáját tömegkommunikációból szerezte. Korábban az izraeli rádió dokumentációs producereként és szerkesztőjeként dolgozott. 1990 óta a legnagyobb izraeli napilap, a Yediot Ahronot főmunkatársa. Yehuda Koren történelmet és szociológiát tanult a héber Egyetemen. Évekig dolgozott dokumentációs szerkesztőként producerként az Izraeli Rádió és TV hatóságnál. Számos film történelmi konzultánsa volt, többek között a BBC produkcióiban. Újságíróként írásai rendszeresen jelennek meg a német és az angol sajtóban. Amikor leültünk egy kis beszélgetésre először is a könyv tartalmáról kérdeztem a szerzőpárost: Miről szól a könyvük? Yehuda Koren: Könyvünk egy vallásos zsidó családról szól. A család nagy része a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején, Magyarországon született. A családban tíz gyermek született és ezzel ez a család volt a világ legnagyobb törpe családja. Az olvasók a könyvben találkozhatnak a humanizmus legjobb tulajdonságaival, és az embertelenség legkegyetlenebb történéseivel. A sors iróniája folytán a családnak tragédiája és szerencséje is egyben, hogy a sors megterhelte őket a törpeséggel, egyben ez segített, abban hogy túléljék a Holocaustot. Ez a család a világ legnagyobb létszámú családja, amely teljes egészében élte túl a Holocaust borzalmait. A könyvben leírjuk a család teljes történetét, ahogyan például a huszadik század elején egy saját Lilliputi társulatot és zenekart hoztak létre és ezzel lettek rendkívül népszerűek az akkori Magyarországon és Csehszlovákiában. 1944-ben először gettóba, majd onnan Auschwitzba vitték az egész tizenkét tagú családot, ahol mindannyijukon Mengele orvosi kísérleteket végzett és valójában ennek köszönhetik, hogy életben maradtak. Míg az Auschwitzba érkező zsidók kilencven százalékát azonnal gázkamrákba vitték, kiirtották, addig a sors iróniája, hogy nemcsak, hogy ennek a családnak mind a tizenkét tagja túlélte a borzalmakat de másokon is tudtak segíteni a túlélésben. További tizenegy ember életét mentették meg. WHJO: A könyv családregény? Mennyi benne az írói képzelet szülötte és mennyi a tény? Yehuda Koren: A könyv teljesen a valóságban megtörtént eseményekre támaszkodik, semmit nem tettünk hozzá. A könyvet úgy írtuk, hogy személyesen elmentünk minden helyszínre és számos szemtanúval folytattunk beszélgetéseket. Magyarországon és Romániában személyes helyszíni és könyvtári kutatásokat végeztünk. Mindent dokumentáltunk és többszörösen leellenőriztünk. Sajnos ez egy valóságban megtörtént történet, amihez semmit nem tettünk hozzá és semmit el nem vettünk belőle. Eilat Negev: Mi végig jártuk a család teljes útját, egészen Erdélyből, Szegeden át Auswitz Birkenauig. Megszereztük és átnéztük az úgy nevezett orvosi kísérletek minden jegyzőkönyvét. Az áttanulmányozott okmányok, mind eredetiek voltak. Többek között átnéztük Mengele kézírásos feljegyzéseit, a teljes mengelei kutatási archívumot. Az egész kutatásunkat igazolja, hogy az auschwitzi nyilvántartási számok és a mengelei kísérletekben talált számok megegyeztek a családtagok nyilvántartási számaival. Kutatásainkat az egyik amerikai televíziós csatorna dokumentálta. A háború után a család Izraelbe menekült, és ott telepedett le, ahol a család újra alapította a társulatot és még az ötvenes években is szerepeltek, például az izraeli Szimfónikusokkal együtt is és fellépéseikkel komoly sikereket arattak. WHJO: A közelmúltban jelent meg a könyv Amerikában. Mit gondolnak mennyire érthető a könyvük, például a mai fiatalok számára? Yehuda Koren: A megjelenés előzményéhez tartozik, hogy korábban egy hosszabb cikket írtunk a témáról az egyik angol újság számára. A témával foglalkozó cikkeink ezt követően tíz másik országban is megjelentek. Skóciában, Glasgowban a cikkünk megjelent egy hajléktalanok számára készült újságban is. Olyan emberek is megértették mondanivalónkat, akik nem érintetek a sem a zsidóság, sem a Holocaust témájában, akik szinte semmit sem tudnak ezekről a borzalmakról. A túlélés témája a hajléktalanok számára is sokat jelentett. Könyvünk, ami most Amerikában jelent meg, jövőre Dél Koreában fog megjelenni, ahol a zsidóságnak igazán nincs sok kötődése, de úgy gondolták, hogy a túlélés témája sokat mondhat az ottani közönség számára is. Biztos vagyok benne, hogy nem túl sok dél-koreai tudja, hogy mi is történt a Holocaust során. Eilat Negev: A könyvet eddig fél-tucat nyelven adták ki. Mi nagyon sajnáljuk, hogy ez bár egy magyar zsidó történet, mégsem találtunk eddig magyar könyvkiadót, amelyik felvállalta volna a könyv magyarországi kiadását. Azt gondoljuk, hogy nemcsak az Ovitz család, de az elpusztult magyar zsidók emléke is megkívánná, hogy a könyv magyarul is megjelenjen. Mi nagyon reméljük, hogy a könyv magyarul is megjelenhet majd. Yehuda Koren: A könyv tavaly megjelent Németországban, az elmúlt hónapban, Hollandiában. Most itt Amerikában, nemsokára Franciaországban, s ahogy említettem dolgozunk a dél-koreai kiadáson, de előkészületben az olasz kiadás és a lengyelek is érdeklődnek a könyv kiadása iránt és nagyon remélem, hogy a magyar kiadás is létrejön. WHJO: Hogyan fogalmaznák meg a könyvük fő üzenetét a ma embere számára? Yehuda Koren: Ez a könyv nem egy egyszerű Holocaust történet. A könyv valójában egy olyan optimista történet, amelynek fő üzenet e a remény és a túlélés. A család több tagja több mint nyolcvan, vagy kilencven évet élt. Nemcsak, hogy egyszerűen túlélték a borzalmakat, de a család erős és sikeres is volt. Életük a háborút megelőzően egy tipikus vallásos magyar zsidó család élete volt. Társulatuk nagyon népszerű volt. A háborút követően, pedig úgy éltek, ahogy más izraeliek is éltek. WHJO: Magam úgy fogalmaznék, hogy a család megmenekülése a pokolból, Auschwitzból, az csoda volt. A szerzők, akik a kutatást végezték nem így látják? Eilat Negev: Én ezt elképesztő történetnek nevezném, mivel tudjuk, hogy az Auschwitzba kerültek 90 százalékát, azonnal elpusztították, ennek a családnak a legfiatalabb tagja egy, a legidősebb tagja pedig, ötvenegy éves volt, amikor megérkeztek Auschwitz Birkenauba. A történet maga, bármennyire is hihetetlenek, kitaláltnak tűnik, sajnos a huszadik század megtörtént tragédiájának része. A könyvünk fő üzenetét úgy tudnám megfogalmazni, hogy lehet, hogy te valamiért gyenge vagy, de e mellett lehetsz te a legerősebb ember a földön. WHJO: Az írás azt mondja, hogy Tanítsd meg fiadnak. Mit tud ez a könyv megtanítani az eljövendő generációk, fiaink, lányaink számára? Eilat Negev: A könyvből kiderül, hogyan kell összetartani, hogyan kell segíteni egymáson, mert ha mi összetartunk az életben, ha mi segítjük egymást a bajban, akkor elérhetjük azt amit szeretnénk. A könyvből egy gondolkodásmód tanulható meg. Yehuda Koren: Hozzátenném azt is, hogy az is a könyv tanulsága, hogy lehetnek nehézségeink az életben, például a munkánk során, lehetnek testi fogyatékosságaink, de a legfontosabb az emberi hozzáállásunk, az emberségünk. Ahogyan a könyvből kiderül, ez a család egy ortodox zsidó életet élt. Betartották a zsidóság vallásos törvényeit, tartották a szombatot és az ünnepeket. Számos zsidó gondolta, gondolja úgy a második világháború után, a Holocaustot követően, hogy isten nem létezik, vagy rossz isten az, amelyik megengedi, hogy ilyen borzalmak történjenek, mint ami Auschwitzban megtörtént. Ezek az emberek nem hisznek tovább az istenben, nem akarják magukat zsidónak tekinteni, elveszítették identitásukat. Amikor a család utolsó életben maradt tagjával készíttettük az interjút, azt kérdeztük tőle, hogy létezik az, hogy Ő még hisz az istenben a történtek után? Azt válaszolta: azt tudom, hogy ha én normális, húsz-huszonöt éves magyar zsidó lány lettem volna, akkor Auschwitzban azonnal a gázkamrába kerülök. Az, hogy én törpének születtem, isten akarata volt, mert ennek köszönhetem, hogy megmenekültem a pusztulástól. Ezért éltem túl Auschwitzot. Ez volt a Figyelő első adása. Ilyen és hasonló műsorokkal szeretnénk az Önök számára információkkal, újabb és újabb ismereteket nyújtani, a világban, a diaszpórában élő magyar származású zsidóságról. Köszöni figyelmüket a szerkesztő: Barát Tamás
