Jelen pillanatban a világ közepe Pécs
Gulyás Dénes operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház zene4i igazgatója beszélt munkájáról, a bemutatókról, de szóba került a Parlament is.
Ön operaénekes, de mellette éveken át volt országgyűlési képviselő. Van élet a Parlament után?
Hogyne lenne! Volt előtte, ahogy van utána is.
Negyvenöt éve énekel az Operában, kimondva elég soknak tűnik.
Így van, tagja is voltam az Operának, egészen 1989-90-ig, amikor is a manapság népszerűnek számító szabadúszásba vágtam bele. A hivatásos énekesi pályát 1971-ben kezdtem, ez már negyvenhatodik éve, persze igaz, hogy már egy éve nem énekelek, most már színházcsinálással, rendezéssel foglalkozom.
Melyik színháznál dolgozik?
A Pécsi Nemzeti Színháznak vagyok a zenei igazgatója, az operatagozatot vezetem és produkciókat hozok létre. Idehozom a fiatalokat, a növendékeimet innen is, onnan is, olyanokat, akiket tanítottam különböző kurzusokon. Életet lehelünk a pécsi opera világába, igyekszünk nagyszerű produkciókat létrehozni.
Hol tanít?
A Zeneakadémián tanítok, enyém a dalirodalom osztály, de mellette Pécsett is oktattam a PTE-n színpadi játékot.
Ön többször is énekelt külföldön, Izraelben is járt, még akkor, amikor még nem sokan látogattak el oda.
Valóban kétszer is eltöltöttem egy hosszabb időt, először az Anyegin miatt, másodszor meg a Bohémélet kapcsán. Csodálatos élmény volt ez nekem, hiszen Izrael egy olyan bibliai hely, amit egész egyszerűen nem lehet kihagyni. Érdekes, de erről még a diákjaimnak is szoktam beszélni, pedig lassan harminc éve lesz, hogy először mentem a Szentföldre. Ezt meg is írtam a könyvemben, amiben az életemet foglaltam össze a gyerekkoromról, a pályámról, a fellépésekről, az utazásokról.
Pécsett mi lesz a következő bemutató?
Verdi Machbethjét, ezt a tényleg elképesztő remekművet, amit a Shakespeare művekből írt operái közül az első, ezt követte még a Falstaff és az Othello. A darabban az a szép, hogy látszik, az alig harminc esztendős Verdire milyen hatással volt Shakespeare, a dráma hihetetlen módon jelenik meg a zenében. Szomorú, hogy nem nagyon játszák, Pécsett még nem is került színpadra, ezért is gondoltam rá, hogy bemutatjuk. Ez egy korai remekmű, ami után még írt három-négyet, majd ezeket követte a Traviata és a Rigoletto, amiket az első igazán ismert műveinek lehet tekinteni. Sok fiatal szerepel benne, új emberek, akik még nem énekeltek Pécsett, két szereposztással fogjuk megcsinálni, már nagyon a nyakunkon van a bemutató, hiszen arra március 3-án kerül majd sor.
Énekelt nagy színpadokon, hatalmas közönség előtt is, most milyen ehhez képest Pécs?
Jelen pillanatban a világ közepe Pécs, ami egy csodálatos város, ahol életet lehelünk az operába. Nemrég hirdettünk meg egy meghallgatást a jövő évre, eljöttek több mint nyolcvanan, nagy élmény volt látni őket, főleg azért is, mert a nagyjuk a volt növendékem. Nagy dolog itt csinálni, művelni a szakmát, meggyőzni a fiatalokat, hogy maradjanak itthon, persze menjenek is külföldre, de mellette szeretném ide is kötni őket. Pécs meg adja magát ehhez, egy eszméletlen város, amibe én teljesen szerelmes vagyok.
A balettművészek 45 éves koruk után elmennek nyugdíjba, hiszen már kitáncolták magukat. Mi a helyzet az operaénekesekkel, ez náluk is előfordulhat egy bizonyos kor után, hogy már elfáradnak a hangszálak?
Vannak énekesek, akik szerencsés helyen születtek, így ők egy idő után a bankban tartják a hangjukat egy idő után, ez nálunk nem így van, a neves sztárok a mi gázsijaink sokszorosáért lépnek fel. Ami a kérdést illeti, ez az egész nagyban függ attól, hogy az ember milyen genetikai adottságokkal rendelkezik, hogyan tanulta meg a szakmát, az énektechnikát, mit bír a torka. Van, akinek tíz jó éve van, utána nem tudja jó színvonalon folytatni, másnak meg van ötven jó éve. Ilyen volt Melis György, akivel én is énekeltem, aki még öregen is nagyszerűen énekelt. Vannak olyan fiatalok, akik tizenöt-húsz év után kerülnek olyan hangi és idegi állapotba, hogy abba kell hagyják a pályát. Ettől az ő pályájuk nem értéktelenebb, csak rövidebb ideig tart. A tiszavirág csak pár óráig él, míg a galapagosi teknős több mint száz évig, de ettől a tiszavirág nem ér kevesebbet.
Ön miért hagyta abba az éneklést?
Először is azért, mert nagyon elég volt már az eltelt negyvenöt év, másodjára azért, mert rájöttem, már nem tudok olyan szinten énekelni. Meghallgattam a felvételeket, amiken fiatalon, középkorúan és az idősebb korhoz közeledve énekeltem, rájöttem, én már nem tudok olyan szinten énekelni, a torkom már nem olyan, a hangom lejjebb szállt, már nem tudok olyan frázisokat énekelni, nem tudom azt a zenei elvárást kifejezni, ami a torkomban benne él.
Vannak, akik ilyenkor depresszióba esnek.
Én ugyan nem! Én inkább azt mondtam, az éneklés eddig volt, most valami mást csinálok. Hozzátartozik, a rendezés, a színházcsinálás már évekkel ezelőtt betüremkedett az életembe, már azért többet is rendeztem már. Színházat csinálni, egy produkciót létrehozni az mindig is egy óriási élmény, nem is beszélve arról, hogy most a Machbethnél az összes szerepet meg is tanultam, ráadásul olaszul, így amikor meg kell mutatni valamit, akkor el is tudom rögtön énekelni. Olyat nem is kérek tőlük, amit én magam nem tudok megcsinálni.
Pályájának egy részében nem operaénekesként szerepelt, hanem parlamenti képviselőként. Ez mit jelentett Önnek?
Ez egy izgalmas nyolc év volt, nekem meggyőződésem, hogy az a jó, ha az ember az életében minél többet tud megcsinálni, olyat, amihez kedve van, amiben elfogadják, amit csinál. Divat arról beszélni, hogy a Parlament ilyen-olyan, de arról valamiért nem, hogy milyen hihetetlen,csodás szellemiségű emberekkel találkozhattam. Engem nem nagyon foglalkoztat, hogy Hermann Hesse, Thomas Mann vagy Strauss és Puccini mit gondolt az élet egyéb területeiről, úgy elég sokszor előfordult egy-egy parlamenti nyilatkozat, beszéd, hozzászólás kapcsán, hogy megemeltem a kalapomat a másik képviselő előtt, még akkor is, ha történetesen nem értettem egyet vele. Én is vállaltam, vállalom ma is a véleményem, a nézeteim, nem hiszem, hogy bármit is meg kéne bánnom ezek közül. Becsülettel dolgoztam ott is.
Miért hagyta abba?
Mert már akkor Pécsett voltam, hatvan évesen nem akartam fél fenékkel ülni itt és ott, ezért döntöttem, nekem még a színház adhat valamit, ahol még ha nem is énekesként, de színházi vezetőként szükség lehet rám.
Mi jön a Machbeth után?
A Denevér, amit december 29-én mutatunk be, már az előéneklés is megtörtént, ezen kívül még a Hamupipőkét is szeretnénk gyerekeknek megcsinálni.
Ekkor kultúrafogyasztó a pécsi közönség?
Szeretném, hogy az legyen, de azért eddig is az volt, a mostani színházi vezetés már jelentősen megemelte a nézőszámot, meg is kétszereztük, az előadásszámot is megnöveltük. Ebbe az egészbe a teljes színház, minden munkatárs is iszonyatosan nagy munkát tett bele. A vidéki színházak közül a Pécsi Nemzeti Színház produkálja a legjobb eredményeket.
Ám ez nagyon sok pénzbe kerül.
A vidéki nemzeti intézmények támogatása több részből tevődik össze, van egy központi költségvetési alaptámogatás, ad támogatást a város is, van jegybevétel, reklámbevételek, TAO pénzek, koldulni is szoktunk. Szükség lenne ennek a rendszernek az átalakítása, egy stabil finanszírozási rendszert kialakítani, ami a magas színvonalú működést garantálja.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
