Egy cikk tanulságai – válasz dr. Sándor Zsuzsának.
Egykori főbíróként nem lenne méltányos, ha dr. Sándor Zsuzsa: Nemzeti
Méltóság Tanácsa című cikkére bíráló megjegyzéseket tennék, hiszen ő
volt elnökségem idején az OIT szóvivője. A személye iránti megbecsülés
mégis azt kívánja, hogy néhány tanulságra rámutassak dolgozata
kapcsán.
Dr. Sándor Zsuzsa terjedelmes elaborátumában kritikával illette az
Európai Parlamenthez a szlovák állampolgárságuktól megfosztott
személyek érdekében benyújtott petíciómat és arra is rámutatott, hogy
az Emberi Méltóság Tanácsa döntően a határon túli magyarok ügyeivel és
elsősorban a múltbeli eseményekre emlékező ünnepségek szervezésével
tölti idejét. Megjegyzem, hogy a demokratikus jogállamokban az
egyesülés joga mindenkit megillető alkotmányos jog, és a törvény
szabta kereteket tiszteletben tartva szabad idejében mindenki azt
tehet, amit jónak lát, különösen akkor, ha állami támogatásban nem
részesül, és senkinek a jogos érdekeit nem sérti.
A cikk első és legfontosabb tanulsága, hogy egy jogi dokumentumot
jogászként csak abban az esetben érdemes értékelni, ha annak tartalma
megismerhető. Az a benyomásom alakult ki, hogy a cikk szerzőjének nem
állt módjában elolvasni a petíció szövegét, megismerni a jogi érvek
rendszerét.
A félreértések elkerülése érdekében rögzítem, hogy az Európai
Parlamenthez benyújtott petícióban nem a szlovák állampolgársági
törvényt vitatom, hiszen annak szabályozása a tagállamok hatáskörébe
tartozik, hanem a végrehajtás során elkövetett hatósági túlkapásokat
részletezem és minősítem jogellenesnek. AZ Európai Unió Alapjogi
Chartája 44. cikkelyében írt jogommal élve uniós polgárként hívtam fel
a figyelmet a jogsértésekre.
Mivel éveken át címzetes egyetemi tanárként oktattam az Európai
Bíróság működését és gyakorlatát, nem okozott különösebb nehézséget
megjelölni azokat az uniós normákat, amelyeket a szlovák hatóságok
megsértettek, és megjelöltem az idevágó bírósági döntéseket is. Az
Európa Tanács jogszabályait azért nem elemeztem, mert az Európai Unió
Parlamentjéhez fordultam.
A petíciót formai szempontból vizsgálták meg először és értesítettek
arról, hogy a beadványomat sorszámozták, majd több hónapon át tartott
az érdemi vizsgálat. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának
jogászai végül úgy döntöttek, hogy a petíciós befogadásra érdemes és
azt meg kell küldeni az Európai Biztosságnak. Mindezekről összefoglaló
jelentés készült, amely a közösségi jog megsértésének tárgyait és az
általam megjelölt luxemburgi bírói döntéseket tartalmazza. Felteszem,
hogy az Európai Parlament jogászai értik a dolgukat. Most itt tartunk,
de a döntést – vitát követően – politikusok hozzák meg, amely lehet
negatív is. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy az érdekeltek
felkérésének eleget tettem, hiszen a hozzá értők a petíciót jogi
szempontból befogadhatónak minősítették.
A második tanulság, hogy a sajtó tudósításait szemlélve olykor tükör
által homályosan látunk. A média ugyanis arról számol be, amiről akar.
Így a közönség nem tudhat arról, hogy évek óta próbálunk roma
fiatalokon segíteni, talán ennek is szerepe volt abban, hogy a
közelmúltban megkaptam a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat.
Az antiszemitizmus elleni tetteket ismerte el a MAZSIHISZ a
Magyarországi Zsidókért kitüntetéssel. A Jerusalem Post számolt be
arról, hogy Izraelben az Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Konferencia
díszvendége voltam, ahol Tom Lantos érdemeit méltattam a közelmúltban
elhunyt Tommy Lapid megtisztelő jelenlétében és fogadott Izrael Állam
miniszterelnök- helyettese is. Ezekről itthon nem sokat lehetett
olvasni. A tisztelt olvasótól elnézést kérek a szubjektív
momentumokért, de végülis az alapul szolgáló cikk tartalma
személyemet, illetve tevékenységemet elemzi.
A harmadik tanulság, hogy nem célszerű civil szervezetek munkáját
értékelni, hiszen ezek fejtenek ki közhatalmi tevékenységet. Az Emberi
Méltóság Tanácsának (EMT) tagjai a hatályos jogszabályokat betartva,
szabad idejüket és saját anyagi forrásaikat felhasználva próbálnak
másokon segíteni. Kétségtelen, hogy EMT sok energiát fektetett a
határon túli magyarokat érintő vitatott ügyekbe. A rasszizmus és az
antiszemitizmus elleni küzdelem fontosságát kiemelve szeretnék
rámutatni arra, hogy álláspontom szerint kellő határozottsággal kell
fellépni akkor is, ha a határon kívül élő magyarokat hátrányos
megkülönböztetés éri.
A magam részéről az emberi méltóság tiszteletét nagyon fontosnak
tartom és megpróbálok tenni ennek érdekében. 2003 évben tárgyaltam
főbíróként először MAZSIHISZ vezetőivel és célként tűztük ki a
gyűlöletbeszéd visszaszorítását. Mivel a közösen benyújtott
törvénymódosításra irányuló javaslatunk nem vezetett eredményre,
2006-ban az Alkotmánybírósághoz fordultam jogértelmezést kérve. Az AB
beadványomat 3 évig vizsgálta, több ülésen megtárgyalta, majd arra
jutott, hogy hatáskör hiányában nem válaszolhat az emberi méltóságot
érintő kérdéseimre.
Ekkor úgy döntöttem, hogy felhívást teszek közzé az emberi méltóság
védelme érdekében a kirekesztő eszmék visszaszorítása céljából. A
felhíváshoz 48 órán belül csatlakozott a FIDESZ, az MSZP, a KDNP, az
MDF és az SZDSZ, valamint a történelmi egyházak, beleértve a
MAZSIHISZ-t, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség, a Hit
Gyülekezete, 17000 magánszemély és a média jelentős része.
Az EMT alapító tagjai között katolikus, református és evangélikus
egyházi méltóságok mellett Schweitzer József professzor, nyugalmazott
főrabbi is szerepet vállalt és megtiszteltetés számunkra, hogy néhány
hete ő vette át első kitüntetettként az EMT által alapított díjat. Az
ismert művészek és tudósok – így Oláh György Nobel- díjas – mellett
felkérést kapott a Magyar Izraeli Baráti Társaságok És Körök Országos
Szövetségének Ügyvezető elnöke is, aki örömmel vállalt szerepet a
testület munkájában.
Jól látható tehát, hogy különböző vallású és eltérő értékeket valló
személyiségek is képesek fontos alkotmányos célok érdekében
összefogni.
A cikkre utalva megjegyzem, hogy a professzor úr inzultálása ellen a
sajtó nyilvánossága előtt tiltakoztam és a Kaposvári Zsidó Temető
megrongálása ellen nem csupán tiltakoztunk, hanem anyagi
hozzájárulással is segítettük a helyreállítást. A rend kedvéért arra
is felhívom a figyelmet, hogy a listázási ügyben is tiltakoztam, a
távirati iroda újságírója rögzítette szavaimat, de a hír nem került
kiadásra.
Végül számomra az utolsó tanulság, hogy a halottakat is megilleti az
emberi méltósághoz való jog. Évek óta részt veszek a holokauszt
megemlékezéseken és talán ennek is köszönhető, hogy bekerültem a
„zsidó közéleti személyiségek csoportjába” és az a megtiszteltetés
ért, hogy még a google kereső is külön rovatot nyitott „Lomnici Zoltán
zsidó” címmel.
Ennek a gondolatkörnek keretében szerveztünk több megemlékezést
Doberdóban, ahol 100000 különböző vallású magyar katona nyugszik,
zömmel jeltelen sírokban. Ahogy arról a média példásan beszámolt,
részt vett a megemlékezéseken az Európai Parlament akkori alelnöke,
Tőkés László és a házelnök, valamint a honvédelmi miniszter is
megszakította hivatalos útját egy főhajtás erejéig. Csak a
tényszerűség kedvéért rögzítem, hogy a cikk állításával ellentétben
nem velük utaztunk és a delegáció tagjait sem mi jelöltük ki.
Számomra ezekkel a tanulságokkal szolgál dr. Sándor Zsuzsa cikke és
lehet, hogy valamit jól csináltunk, hogy ilyen figyelem irányult
jámbor szervezetünkre. Talán abban is egyet tudunk érteni, hogy a
tények kissé más megvilágításba helyezhetnek bizonyos állításokat.
Lomnici Zoltán
EMT elnöke
