„Nem hajléktalanszálló az aluljáró” – Szepesfalvy Anna szerint rendészeti lépések nélkül nem javul a budapesti közbiztonság
A belvárosi kockakövekről, a közeledő tél hajléktalanügyéről, a Fidesz–KDNP közbiztonsági javaslatáról, a novemberi közmeghallgatásról és a tervezett regionális közlekedésszervező cégről beszélgetett M. Kende Péter Szepesfalvy Annával, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetőjével a Pirkadat november 12-i adásában. A politikus úgy látja, a közterületek problémáira csak egy egyszerre szociális, városüzemeltetési és rendészeti csomag adhat választ, a fővárosi vezetés azonban eddig csak az első lábat látja.
Botlásveszélyes macskakövek a földalatti kijáratainál
A beszélgetés egy, a műsorvezetőt személyesen is érintő kérdéssel indult. M. Kende Péter földalattival jár a stúdióba, és a Bajza utcai megállóból feljövet rendszeresen szembesül azzal, hogy a régi, szép, de egyenetlen macskaköveken nagyon könnyű elesni; hasonló a helyzet a Vörösmarty utcánál is. Amikor korábban Soproni Tamást, Terézváros polgármesterét kérdezte erről, ő a fővároshoz irányította.
Szepesfalvy Anna bevallotta, hogy nem ismeri pontosan az ilyen történelmi környezetre vonatkozó szabályozást, hiszen a budai Várban sem lehet akármit akárhogyan átépíteni. A kockakő megtartása mellett azonban el tud képzelni egyenletesebb burkolatot: a Várban például sikerült szépen összecsiszolt, sima felületet létrehozni. Hozzátette, hogy a kockakő amúgy is munkásabb, mert folyamatosan kilazul, és sokkal több javítást igényel, mint egy egybefüggő útburkolat. A felvetést jogosnak tartotta, és a műsorvezetővel együtt az illetékesek figyelmébe ajánlotta.
Közbiztonsági vészhelyzet a klímavészhelyzet mintájára
A romló idővel ismét előtérbe kerül a hajléktalanság, ezért M. Kende Péter arról kérdezte vendégét, milyen irányba próbál elmozdulni a városvezetés. Szepesfalvy emlékeztetett arra, hogy frakciójuknak van javaslata, ezt azonban a közgyűlés többsége eddig elutasította. A Fidesz–KDNP közbiztonsági vészhelyzet kihirdetését szeretné elérni, annak mintájára, ahogyan Karácsony Gergely 2019-es megválasztása után egyik első intézkedéseként kihirdette a klímavészhelyzetet. Az sem attól volt fontos, hogy másnap megoldódott volna bármi, hanem mert erős jelzést adott a budapestieknek: a városvezetés figyelmet, forrásokat és intézkedéseket rendel a kérdéshez.
Összefüggő jelenségről van szó, amely túlmutat a hajléktalanságon. Kollégáival nemrég a XI. kerületben forgattak, ahol lakossági bejelentés szerint egy elhagyott, beerdősödött ipari területre sok hajléktalan költözött be; hol tüzet gyújtanak, hol a lépcsőházakba próbálnak bejutni. A helyszínen az ott meghúzódók azt mondták nekik, hogy a fővárosi önkormányzattól kaptak engedélyt arra, hogy ott maradjanak. Ezen a ponton válik el élesen a két oldal hozzáállása.
Lezárt aluljárók és „álhumánus” hozzáállás
Példaként felidézte, hogy frakciójuk a közgyűlés elé vitte: azokat az aluljárókat, amelyeknél a metró üzemidején kívül a felszínen is megoldott a közlekedés, éjszakára le lehetne zárni. Ezeknek éjjel nincs funkciójuk, viszont közbiztonsági gócponttá válhatnak. Elsőre a Tisza-frakció is megszavazta a javaslatot, amikor azonban a végrehajtást számon kérve meg akarták erősíteni a döntést, már szívtelennek nevezték, mondván, mi lesz az ott alvó hajléktalanokkal. „Nem hajléktalanszálló az aluljáró” – válaszolta erre Szepesfalvy, aki szerint senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy hajléktalan embernek jó az aluljáróban aludni.
A jelenlegi gyakorlat, amely békén hagyja az aluljáróban vagy a híd alatt alvókat, a frakcióvezető megfogalmazásában „egész egyszerűen álhumánus hozzáállás”, hiszen az utcán sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint egy rendesen működő intézményrendszerben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a belvárosból mára kiszorult a klasszikus hajléktalanság, az az ember, aki palackgyűjtésből tartja fenn magát, és legfeljebb alkoholra költ, kábítószerre nem. Őket éppen a droghasználók és az erőszakosan kéregetők szorították ki, mert már ők is félnek tőlük.
Három lábon álló megoldás
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a közterületi közbiztonsági jelenségeket – a droghasználattól a palackgyűjtésen és a klasszikus hajléktalanságon át a köztisztaságig – csak három lábon álló csomaggal lehetett hatékonyan kezelni. Az első az ellátórendszer megerősítése: fel kell mérni az igényeket, és ehhez kell igazítani az intézményeket, ami kétségtelenül többletforrást igényel. A második a városüzemeltetés és a köztisztaság: nem válhat normává az összetört pad, az összefirkált utcabútor és az eldobott szemét, a vandalizmust azonnal meg kell szüntetni. A harmadik a rendészeti láb: ha van hová menni, a többségi társadalom, amely fenntartja ezeket az intézményeket, joggal várja el, hogy a közterületeken betartsák az együttélés szabályait.
Szepesfalvy ezt a harmadik lábat hiányolja: amíg a rendészeti oldalt elhallgatják, nem lesz változás. Bízik abban, hogy a főpolgármester is belátja a helyzetet, hiszen több bejegyzésében maga is elismerte, hogy a lakosság visszajelzései szerint baj van. M. Kende Péter felvetette, hogy a javaslatot érdemes lehet újra benyújtani; a politikus kész harmadszor is a közgyűlés elé vinni, még ha le is szavazzák. Ha pedig a többség a „vészhelyzet” szón akad fenn, akkor a klímavészhelyzetet is vissza kellene vonni, mert nem lehet kettős mércét alkalmazni. A műsorvezető maga is úgy látta, hogy kezdeni kell valamit a helyzettel, és a fővárosi vezetők is beszélnek erről, csak a lépéseket nem látni. A vendég zárásként megismételte: ha a három elem párhuzamosan és következetesen működik, középtávon stabilizálódhat a közbiztonság.
Közmeghallgatás november 30-án
A következő közgyűlésről a frakcióvezető nem tudott sokat mondani, a nézők figyelmébe ajánlotta viszont a 30-án délután tartandó közmeghallgatást, ahol bárki kérdezhet. Sokan el fognak menni, és a közbiztonság biztosan fontos téma lesz; ennek most azért is van különös jelentősége, mert hatáskörök és bevételek kerülhetnek át a fővároshoz: a saját kerületi polgármesterét, akinek fogadóórája is van, az ember könnyen eléri, a főpolgármesterhez viszont jellemzően csak ilyenkor, a törvényben előírt közmeghallgatáson lehet kérdéssel fordulni.
Kérdések a regionális közlekedésszervező cég körül
Végül a tervezett regionális közlekedésszervező cégről esett szó. Szepesfalvy elismerte, hogy az elképzelésben abszolút van ráció, azt ők sem vitatják, hogy így is lehet szervezni a közlekedést. Kifogásuk az, hogy az állam tőkeemeléssel száll be a BKK-ba, miközben cégértékelés nem készült, és messze névérték alatt szerzi meg az 50 százalékot; erre sem a Tisza, sem Karácsony Gergely, sem Vitézy Dávid oldaláról nem kaptak választ.
Még jobban aggasztja, hogy senki nem tudja megmondani, mire lesz elég a két fél által vállalt 170-170 milliárd forint. Ha valóban minden agglomerációs települést bevonnak, az ő számításuk szerint a teljes igény inkább 500–550 milliárd forint, és nincs tisztázva, ki fizeti ki a különbözetet. Kérdéseikre csak kitérő válaszokat kaptak: szép és nemes a cél, de „az ördög a részletekben rejlik”. M. Kende Péter arra lesz kíváncsi, mely települések kerülnek a körbe, Szepesfalvy pedig főleg arra, hogy kik maradnak ki, és miért. Annyi már biztos, hogy Érd január 1-jétől bekerül; a többiekről a következő beszélgetésen remélhetőleg többet tudnak majd.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
