„Megyünk fokozatosan bele az alagútba” – Hortay Olivér szerint a geopolitikai kockázat tartja magasan az olajárakat
Az olaj- és gázárak hullámzásáról, az iráni háború várható alakulásáról és a munkába járás költségtérítéséről beszélgetett M. Kende Péter Dr. Hortay Olivérrel, a Fidesz országgyűlési képviselőjével a Pirkadat november 12-i adásában. A politikus szerint az utóbbi napok áresése mögött nem változtak meg a piac alapjai: a Közel-Keleten fennálló feszült állapot továbbra is kedvezőtlen irányba tereli az energiapiacot.
Harminc forint kilométerenként már nem fedezi az autózást
A parlamenti hangulatjelentést kérő műsorvezetőnek Hortay Olivér elmondta, hogy a hétfői plenáris ülésen szakmai kérdést tett fel arról, hogyan alakul jövőre a munkába járás adómentes költségtérítése. Két hölgy is megkereste azzal, hogy a kilométerenkénti 30 forintos felső határ egyre kevésbé fedezi az autózás valódi költségeit. Utánanézett, és azt találta, hogy az összeget utoljára 2023-ban módosították. Egy átlagos, 7 litert fogyasztó benzines autónál azóta a kilométerenkénti üzemanyagköltség meghaladja a 40 forintot, a dízel ennél is drágább, és ebben még nincs benne az autó amortizációja, a biztosítás és a karbantartás. A kapott válasz alapján úgy tűnik, jövőre nem változtatnak a kereten.
A plenáris ülésen ennél jóval nagyobb indulatokat váltott ki a tiszás ügynökbotrány: a napirend előtti felszólalások jelentős része erről szólt.
A háborús várakozások mozgatják az árat
M. Kende Péter a héten olvasott hírek nyomán a hirtelen csökkenő olajárakra kérdezett rá, hiszen pozitív változást nem lát a világban. Vendége úgy látja, az újságírók hajlamosak drámaibban megfogalmazni a változásokat. A szállítást érintő fundamentumokban nem történt érdemi változás. A Brent aznap reggel hordónként 92 dollár körül nyitott, az amerikai félidős választás előtt viszont 115 dollár fölött járt. A becslések alapján az iráni háború és az általa okozott ellátási gondok nélkül 60–70 dollár körül kellene lennie.
A választás előtt a piac jelentős eszkalációt árazott be: a legvalószínűbbnek azt tartották, hogy az izraeli választás után, közvetlenül az amerikai előtt támadás történik, ez azonban elmaradt. A választás után ráadásul olyan hírek érkeztek, amelyek a deeszkaláció felé mutattak; a republikánusok vereségét sokan azzal magyarázták, hogy az amerikaiak nem támogatják az iráni háborút. A Brent ekkor 88–89 dollárig esett, most újra emelkedik. Ez jól mutatja, hogy az olajár jelentős részét a geopolitikai kockázatok és a háborús várakozások adják. „Én ezt még nem nevezném olcsónak, mert 92 dollár az nem olcsó” – tette hozzá.
Az európai gázpiacon még feszesebb az ellátás. Ott is volt csökkenés, most megawattóránként 86–87 eurónál tart az ár, a múlt héten 105 euró is volt, miközben egy évvel ezelőtt 30 eurót kellett fizetni.
Egy hónapos távra áraz a piac
A műsorvezető azt vetette fel, hogy egy esetleges enyhülés Iránt is megerősítheti, ami a nagy olajtermelőkre, például Szaúd-Arábiára jelenthet veszélyt, és így ismét az árakhoz jutunk vissza. Megjegyezte azt is, hogy az Egyesült Államoknak láthatóan nincs kedve Iránnal harcolni, aminek szerinte a legnagyobb vesztese Izrael.
A képviselő úgy látja, ezt a középtávú következményt a piac egyelőre nem árazza. Az adásokban is idézett Brent-árfolyamok az egy hónap múlva történő leszállításra vonatkoznak, ezért a rövid távú kockázatokat tükrözik: azt, mekkora az esélye, hogy egy hónap múlva a geopolitikai gondok miatt kevesebb olajat lehet leszállítani. Így már egy olyan bejelentés is csökkenti az árakat, amely szerint a felek esetleg leülhetnek tárgyalni. A középtávon gondolkodók viszont joggal vetik fel, hogy Irán megtanulta: a Hormuzi-szoros korlátozásával, lezárásával az egész világgazdaságra hatást gyakorolhat, és ez a jövőben bármikor újra előjöhet.
Hét pont, amelyet Washington nem fogadhat el
A képviselő maga sem lát valódi deeszkalációs folyamatot, csak nyilatkozatokat. Irán hétpontos követeléslistát tett az asztalra, és tisztségviselői hónapok óta mondják, hogy amíg ez nem teljesül, nem tárgyalnak. A lista az ő megítélésében teljesen elfogadhatatlan az Egyesült Államoknak: ki kellene vonnia minden katonai erejét a térségből, át kellene engednie a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzést Iránnak és Ománnak, valójában Iránnak, Irán pedig megtartaná vélt vagy valós nukleáris képességeit. „Ez egy vereség, egy veszteség, egy megfutamadás lenne az amerikaiak szempontjából” – fogalmazott. Washingtonnak valamilyen előrelépést kell felmutatnia ahhoz, hogy bármilyen megállapodás politikailag vállalható legyen.
Addig marad a szóbeli adok-kapok mellett a status quo: a Hormuzi-szorosban szinte minden este érkezik hír egy eltalált vagy aknára futott hajóról, Szaúd-Arábia infrastruktúrája ellen pedig naponta indítanak rakéta- és dróntámadásokat, amelyeket hol sikerül elfogni, hol nem. A műsorvezető kérdésére, hogy ez azt jelenti-e, hogy nagy balhé nincs, de folyamatosan feszítik a húrt, vendége úgy pontosított: nagy balhé az lenne, ha az Egyesült Államok Izraellel együtt bombázná Iránt. A tankerhajók elleni napi támadások és a szaúdi olajinfrastruktúra folyamatos tesztelése így is kedvezőtlen állapot. Aki a tavaly év végi és a mostani árakat egy egyenessel összeköti, komoly emelkedő trendet lát a hullámzás mögött, ahogy az 1979-es olajválságnál: „megyünk fokozatosan bele az alagútba”.
Miért nincs amerikai követeléslista?
M. Kende Péter úgy látja, Irán kezeli a legügyesebben a helyzetet – bár, mint mondta, nem szívesen dicséri –, hiszen legalább letett egy hétpontos javaslatot, ahogy az egy közel-keleti alkuban szokás, és ezt Donald Trump is érti. Azt hiányolja, hogy a kulcsszereplő Egyesült Államok nem áll elő a saját pontjaival, hogy a kétszer hét pontból kompromisszum születhessen.
Hortay Olivér ezt tudatosnak tartja. Nyáron, a tűzszünet idején voltak ugyan amerikai állítások, de jól körülhatárolt, rövid követeléslista nem. Egy ilyen lista szűkítené Washington mozgásterét: kiderülne, milyen távol vannak egymástól az elvárások, és ha egy pontot nem sikerül teljesíteni, a háborút már nem lehetne nyereségként eladni, ami egy idő után a deeszkaláció lehetőségeit is szűkítheti. Trump gyakorlata ráadásul az, hogy napról napra egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz, vélhetően az ellenfelei megzavarására. Ezért a képviselő nem számít arra, hogy Washingtonból jól definiált elvárásokat tartalmazó pontokba szedett listát kapnak.
A műsorvezető zárásként megjegyezte, hogy az Egyesült Államokat a 85, 92 vagy 110 dolláros Brent egyelőre nem hozza lázba, Európát viszont igen. Az elkövetkező időszak így bőven ad majd témát a következő beszélgetéshez.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
