„Ezzel együtt kerek a magyar zenei világ” – Bleier Gábor szerint több kisebb jazzklubra lenne szükség
Hogyan lesz valakiből kulturális szervező, mi alapján választja ki, kivel dolgozik, és hol a helye a jazznek a magyar kultúrában? Erről beszélgetett Gayer Ferenc Bleier Gábor kulturális szervezővel, menedzserrel a Pirkadat november 11-i adásában. A vendég, aki tizenkét éves kora óta jár koncertekre, ma jazz-, komolyzenei, világzenei és színházi produkciókat szervez, pályázatokat ír zenészeknek, és úgy látja, hogy a magyar jazz a nagy klasszikusokkal egyenrangú értéket képvisel, a döntéshozóknak pedig jobban kellene rá figyelniük.
Koncertjáróból szervező
Bleier Gábor elmondta, hogy a kultúra iránti vonzódása korán eldőlt, a pályája viszont fokozatosan alakult ki. Húszas évei elején még nem tudta, mivel akar foglalkozni: a zenét és a kultúrát nagyon szerette, de nem érezte, hogy nagy művész lesz belőle. Rájött, hogy a szervezés is érdekli, ezért a továbbtanulási tájékoztatóban rátalált a Pécsi Tudományegyetem művelődésszervező szakára. Első diplomáját ott szerezte, a másodikat művelődési és felnőttképzési menedzserként.
Szerencséjének tartja, hogy évfolyamtársai közül sokan már a szakmában dolgoztak, így az ő rendezvényeiken szocializálódott. Mire lediplomázott, tudta, hogy ezzel akar foglalkozni. Amatőrként ma is zenél: gitározik, néha énekel.
Az első jazzélmény a Petőfi Csarnokban
A jazz még az egyetem előtt megfogta. Tizenkét évesen LGT- és Hobo-koncertekre járt, az első jazzélménye pedig emlékei szerint a Benkó Dixieland Band koncertje volt a Petőfi Csarnokban, tizenhárom-tizennégy évesen. Hozzájárultak a televízióban akkoriban gyakran vetített jazzfesztivál-felvételek is: ezeket hallgatva el tudta engedni magát, és, ahogy fogalmazott, „gyönyörű volt”.
Zenei ízlését mindenevőnek nevezte, a dalos, nosztalgikus és jazztörténeti irányoktól az elvontabb formákig. Gayer Ferenc felvetésére, hogy a jazz nem könnyűzene, úgy reagált, hogy szerinte gyűjtőfogalom, amelybe nagyon sok minden belefér, a latinos formáktól az improvizatív koncertekig, és ez a saját rendezvényein is látszik.
Hosszú kapcsolatokból születnek a produkciók
Arra a kérdésre, hogyan választja ki, kivel dolgozik, Bleier Gábor azt mondta, csak olyan produkciót vállal, amelyet jó minőségűnek tart, és amelyben hisz. A személyes kapcsolat legalább ennyire fontos: nála még soha nem fordult elő, hogy valaki egyik napról a másikra tűnt fel. Előbb beszélgetnek, aztán elmegy a koncertre, és csak egy közös hullám kialakulása után kezdenek együtt dolgozni. Egy jó estnek szerinte mindig van többlete a puszta koncerthez képest: megérinti a közönséget, társasági élményt és kulturális kincset ad.
Értékrendjét a több évtizednyi koncert- és színházlátogatás alakította. Különösen szépnek tartja, hogy azoknak a zenészeknek szervez ma, akiknek a koncertjeire korábban közönségként járt. A műsorvezető arra is rákérdezett, mennyire szempont, hogy egy produkció eladható-e. A vendég szerint gondolnia kell rá, hiszen nem jótékonyságból dolgozik, de ez másodlagos: előbb az érték, amelyet szerinte mindenkinek hallania kell. A jó produkciók általában el is adhatók, ha pedig nem, olyan formát keres, pályázatot, helyszínt vagy közönséget, amely befogadja. Előfordul, hogy egy sorozat létrehozásával vagy pályázattal ő maga teremti meg a lehetőséget, hogy egy zenekar megfizethető legyen és sok helyre eljusson.
Tematikus sorozatok Zsámbéktól Vácig
Kezdő szervezőként a saját stílusát kereste, és rájött, hogy a zenén túlmutató tematikus sorozatok állnak hozzá a legközelebb. Az első egy zsámbéki jazzsorozat volt, amelyet a helyi intézmény igazgatónőjével indított el. Ezt követte a Városligeti fasorban álló Ádám Villában a Jazzel a világ körül sorozat, amely nevében jazz volt, de sokféle műfajt hozott be. A Zwack Unikum Múzeum és Látogatóközpontban négyrészes komolyzenei sorozatot szervezett, amely a komolyzene és más műfajok kapcsolatát mutatta be: a jazz mellett színházzal és költészettel is.
A Váci Jazz Tükör sorozatot azután is tovább tudta vinni, hogy a kapcsolatot jelentő igazgatónő távozott. Nemrég egy duó lépett fel ott, amely a rockzene gyöngyszemeit dolgozta fel. A jazzen kívül komolyzenével, világzenével és színházzal is foglalkozik. Elmondása szerint sokat tanult azoktól, akikkel dolgozik: egy világzenész például elvitte a koncertjére, ahol rácsodálkozott, milyen csodák vannak még a világban.
Pályázatírás és fiatal tehetségek
Gayer Ferenc szóba hozta Bleier Gábor rendezvényszervező cégét, a BGA-t, és azt, hogy pályázatokat is ír zenészeknek, levéve ezt a terhet a vállukról. A vendég elmondta, hogy hat-hét éve még nem tudott pályázatot írni. Egy ismerőse, aki sok koncertjére eljárt, unszolta, hogy próbálja meg, és tiltakozása ellenére leült mellé, és megíratta vele élete első pályázatát. Egy éven belül ötre nőtt a számuk, és legnagyobb megrökönyödésére elég sikeresek lettek.
A fiatal tehetségeket igyekszik segíteni, ha tud, bár nem mindig ő dönti el, ki kivel dolgozik, ezt az adott lehetőség és program határozza meg. Arra próbálja rávezetni őket és saját magát is, hogy kicsit a közönség szemével gondolkodjanak: ez szerinte nem jelenti az igények feltétlen kiszolgálását, inkább egy olyan forma megtalálását, amely nekik is elfogadható.
„Jobban oda kéne erre figyelni”
A magyar jazz helyéről a kultúrában azt mondta, szerinte lassan emelkedik, és egy nagyon fontos szegmens. Hangsúlyozta, hogy ez a saját véleménye, nem döntéshozóként beszél. Felidézte a nagy klasszikusokat, Pege Aladárt, a Rákfogót és a Saturnust, a különböző szupergrupokat, a Szakcsi-féle hagyományokat és Babos Gyula formációit. Ezek szerinte olyan szinten járultak hozzá a magyar zenei kultúrához, hogy a legnagyobb klasszikusokkal egyenrangúak. „Szerintem jobban oda kéne erre figyelni, mert ezzel együtt kerek a magyar zenei világ.”
Gayer Ferenc, aki a Magyar Jazz Szövetség munkájában is részt vesz, megjegyezte, hogy a szervezetek próbálnak segíteni, de a cél még messze van. Bleier Gábor örömtelinek tartja, hogy vannak fórumok, például a Jazzszövetség udvara Kapolcson, vagy a két nagy budapesti klub, a BMC és a BJC. Hiányolja viszont a több kisebb jazzklubot, vidéken és Budapesten is, ahol az ember jobban be tudná építeni a jazzt az életébe. A műsorvezető egyetértett: Budapesten egy-két étterem rendszeresen ad helyet jazznek, de a két nagy klub mellett még egy-két professzionális jazzklubra lenne szükség, olyan átjárható helyekre, ahová a fiatalok is betérnek.
Bleier Gábor szerint ez nem csak a fiatalokra igaz: egy ötven- vagy hatvanéves is felfedezheti, hogy ez az ő zenéje, ezért a fiatalok támogatása mellett a hetveneseket sem szabad kihagyni. Példaként egy előző esti, nem jazzkoncertet hozott, ahol egy kivételes képességű hegedűs játszott, akit ő az első számú jazzhegedűsök között tart számon, és akinek a játéka a közönség egy részének is újdonság volt. Ahogy fogalmazott, mindig van új a nap alatt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
