„Irán rezsimváltást sikerült elérnie az Egyesült Államokban” – Mesterházy Attila az amerikai félidős választásról, Európa önállóságáról és a hiányzó baloldalról
Az amerikai félidős választás következményeiről, az európai védelempolitikáról, a költségvetési prioritásokról, a november 4-én nyilvánosságra hozott ügynöklistákról és a magyar baloldal jövőjéről beszélgetett M. Kende Péter Mesterházy Attilával, a Szocialisták és Demokraták elnökével, a NATO Parlamenti Közgyűlés korábbi elnökével a Pirkadat november 5-i adásában. A politikus szerint Európának saját stratégiát kell követnie, Magyarországon pedig a demokrácia működéséhez is szükség volna egy újjászerveződő baloldali mozgalomra.
Turbulens két év jöhet Trump számára
Ha egy amerikai elnök félidőben elveszíti a többséget a kongresszus mindkét házában, jellemzően a külpolitika felé fordul, hiszen ott szinte kizárólagos a szerepe; így volt ez Bill Clinton és Barack Obama esetében is. Mesterházy Attila ezért nagyon turbulens időszakra számít Donald Trump hátralévő két évében. A vereség fő okaként a kommentátorok szinte egyöntetűen az iráni háborút nevezik meg, és az alelnök is ezt jelölte meg problémaként. Trump vagy „rálép a gázra”, vagy olyan megoldást keres, amellyel minél kisebb arcvesztéssel szállhat ki a konfliktusból. Egy amerikai ismerőse az eredmények láttán viccből azt írta neki, hogy „Irán rezsimváltást sikerült elérnie az Egyesült Államokban”.
A műsorvezető felvetésére, hogy Trump meglepően higgadtan fogadta a vereséget, a vendég elismerte: az eddigiekhez képest ez normálisabb reakció. A demokratáknál sem lesz minden a régi, olyan új szenátorok jutottak be, akik a saját pártjukon belül is változást akarnak, köztük a történelemben először egy muszlim vallású szenátor. A választás alapvetően Trumpról szóló népszavazás, negatív szavazás volt, bár a jó jelöltek is sokat segítettek. Szóba került Izrael is, ahol Mesterházy szerint nem biztos, hogy Netanjahu vezetésével új kormány alakítható, még ha az ő pártja maradt is a legerősebb.
Stratégiai autonómia Európának
Amerika lehetett volna az ilyen válságok elsimítója, de Trump ezt a szerepet kezdettől nem akarta vállalni. Az európaiak ezért akkor járnak el jól, ha saját agendát követnek. A vendég Emmanuel Macron szóhasználatát idézte: stratégiai autonómiára van szükség. Sajnálatosnak nevezte, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyelőre nem ebbe az irányba lép.
M. Kende Péter megjegyezte, hogy Macronnak könnyű ilyet mondania, hiszen távozik, és azt kérdezte, mit kellene tenni a védelempolitikában. Mesterházy emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok óriási fegyvergyártó kapacitással rendelkezik, és azt szeretné, ha Európa nagyobb önállóság mellett is amerikai fegyvereket vásárolna. Az autonómia egyik pillére éppen az lenne, hogy Európa maga fejleszti ki, amire szüksége van. Erős gyártókapacitások vannak a kontinensen, de minden ország a saját szektorát védi; ha összehangolnák, ki mit gyárt és fejleszt, az óriási potenciált jelentene.
Egy európai hadsereg ötletét is jónak tartja, a NATO-képességek kiegészítőjeként, nem riválisaként. A védelmi kiadásokban a versenyképesség támogatásának lehetőségét is látja, hiszen ezen a területen állami támogatás is adható. A többletköltést most inkább riogatással fogadtatják el, ami a politikus szerint visszájára sülhet el: ha a fenyegetés nem következik be, az emberek úgy érzik majd, hogy átverték őket.
„Nincsen ingyen ebéd”
A műsorvezető arra kérdezett rá, kinek a kárára költenek többet a védelemre, miközben a történelem azt is megmutatta, hogy védelmi kiadások nélkül egy ország támadhatóvá válik. A vendég úgy fogalmazott: a költségvetés mindig egy politikai prioritási gyűjtemény, előbb a célokat kell meghatározni, és azokhoz rendelni a számokat. Mivel „nincsen ingyen ebéd”, a többletkiadást vagy meg kell termelni, vagy hitelből kell fedezni, vagy máshonnan kell elvenni. Az uniós gazdaságok éppen nem dübörögnek, Franciaország államadóssága jóval a GDP 100 százaléka fölött van, Nagy-Britanniában pedig a talán legmagasabb energiaárak miatt követelik a megélhetési költségek csökkentését.
A magyar költségvetésben jó irányú lépéseket lát, például hogy a rászorulókra valamivel többet költenek, de nem érzi elég bátornak. A Fidesz-kormány 16 év alatt olyan rossz költségvetési struktúrát hagyott hátra, hogy a kiigazítást azonnal el kellene kezdeni: az oktatásba, az egészségügybe és a szociális szférába kell befektetni, a gazdaságot pedig úgy újraindítani, hogy megtermelje ehhez a forrást. Egy jóléti rendszerváltáshoz szükséges határozottságot egyelőre nem lát a tervezetben.
Ügynöklisták: teljes nyilvánosság vagy semmi
M. Kende Péter megjegyezte, hogy vendége korából adódóan semmilyen módon nem érintett a november 4-én közzétett listákban. Mesterházy kettős érzésekről beszélt. Egy 2003 körüli parlamenti felszólalásában azt mondta: két járható út van, a teljes nyilvánosság, vagy leegyszerűsítve az, hogy mindent elégetnek. A szemezgetés és a hiányos listák nem megoldás, hiszen a rendszerváltás idején is tűntek el iratok; ennek 1990-ben lett volna a helye.
Most több száz név került nyilvánosságra háttér nélkül. Voltak, akik lelkesedésből, mások pénzért vállalták a szerepet, sokakat megzsaroltak. A listán olyanok is lehetnek, akiknél a beszervezés nem sikerült, mert nemet mondtak; őket megbélyegzés helyett inkább elismerés illetné. A módszer családokban, kisebb közösségekben konfliktusokat okozhat, az újságok pedig kiemelnek néhány ismert nevet, miközben a beszervezőkről és a megfigyelt áldozatokról kevesebb szó esik.
Az MSZP-frakció 2010-től, amikor ő volt a párt elnöke, minden olyan indítványt megszavazott, amely az akták nyilvánosságát kérte. Biztonságpolitikusként elismeri, hogy vannak érvek egyes információk titokban tartása mellett, de a nemzetbiztonsági érdeket és a történelmi igazságtételt össze kell hangolni. Ha a folyamat traumákkal együtt is lezárást hoz, megérheti, a módszert azonban jobban át kellett volna gondolni.
Ellensúly a parlamenten kívülről
A műsorvezető felvetette, hogy valójában ma nem beszélhetünk MSZP-ről, eltűntek a baloldali pártok. Mesterházy szerint a fékek és ellensúlyok rendszerének értékrendi ága is van: azért kellenek különböző pártok, hogy a választók többféle nézőpontot lássanak, és egyetlen kormány se szoktathassa hozzá a társadalmat egyetlen megközelítéshez. Most csak jobboldali pártok maradtak a parlamentben, köztük egy szélsőjobboldali, így a választók nem is hallják, hogy egy költségvetést baloldali értékrend alapján egészen másképp is össze lehetne állítani.
Ezért szükség volna egy baloldali mozgalomra vagy értelmiségi műhelyre, amely a parlamenten kívülről is formálja a közbeszédet; a közösségi média ehhez szinte mindenkinek tévéstúdiót ad a kezébe. Szinte minden nap egyeztet erről politikusokkal, régi közszereplőkkel, értelmiségiekkel, és az első hőfokmérő a listás európai parlamenti választás lehet. A szavazók mintegy 25 százaléka vallja magát baloldalinak, jelentős részük most egy negatív koalícióban a Tiszára szavazott, hogy leváltsák Orbán Viktort, de idővel a saját értékrendjük alapján ítélik meg a kormányt. A szociáldemokrata gondolatot azonban nem lehet 19. és 20. századi tankönyvekből újraépíteni, a világ változásaihoz kell igazítani. „Nem az értékeinket, hanem az eszközeinket, amivel ezeket az értékeket képviseljük” – fogalmazott. M. Kende Péter szerint ez olyan jó végszó volt, hogy nem is kérdezett többet.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
