„Lassan nem lesz kedve az embernek kimozdulni otthonról” – Olajos János a budapesti dugókról és a bulinegyed jövőjéről
A budapesti közlekedés hétvégi zsúfoltságáról, a tömegközlekedés előnyeiről és a belvárosi élet egyre nehezebben feloldható konfliktusairól beszélgetett M. Kende Péter Olajos Jánossal a Pirkadat október 19-i adásában. A vendég szerint Budapest közösségi közlekedési hálózata alapvetően jól működik, a közlekedési kultúrán és a parkolási lehetőségeken azonban volna mit javítani. A bulinegyed kapcsán pedig azt a kérdést is felvetették, hogyan lehetne segíteni azokon a lakókon, akik már szívesebben élnének máshol.
Már hétvégén is áll a forgalom
Olajos János saját hétvégi tapasztalataiból kiindulva beszélt arról, hogy Budapest útjai egyre zsúfoltabbak. Korábban szombaton és vasárnap még viszonylag könnyen lehetett autóval közlekedni, ma már azonban sokszor ugyanolyan lassú az előrejutás, mint egy hétköznap délután.
Példaként a Bosnyák tér és a Ferenciek tere közötti utat említette, ahol a 7-es buszból jól látható, hogyan araszolnak egymás mellett a személyautók. Tréfásan megjegyezte, hogy Budapest ebben lassan utoléri a tízmilliós világvárosokat, ahol szinte állandósultak a dugók.
A helyzet okát nehéz pontosan meghatározni, de a mindennapi következmény egyre nyilvánvalóbb: az utazás több időt vesz igénybe, és a zsúfoltság sokakat már a kimozdulástól is elriaszthat.
Autópártiként is a közösségi közlekedést ajánlja
M. Kende Péter azt kérdezte, nem lenne-e egyszerűbb, ha azok, akik Budapesten belül egyedül utaznak, gyakrabban választanák a buszt, villamost vagy metrót az autó helyett.
Olajos János autópártinak tartja magát, mégis rendszeresen használja a közösségi közlekedést, BKK-bérlettel is rendelkezik. A belvárosi, óránként akár 800 forintos parkolási díjak mellett ennek gazdasági előnye is egyértelmű.
A főváros felszíni közlekedési hálózatát kifejezetten jónak tartja. Bár Budapest metróhálózata nem mérhető Londonéhoz vagy Párizséhoz, a buszokkal és villamosokkal szerinte sok helyre gyorsan és kényelmesen el lehet jutni.
A problémát inkább az utazási körülményekben látja. Előfordult már vele, hogy egy buszon két utas konfliktusa verekedésig fajult. Úgy gondolja, határozottabban kellene fellépni azokkal szemben, akik mások számára kellemetlenné vagy veszélyessé teszik az utazást. A régi jegykezelő automaták esetében pedig a turisták tanácstalanságát említette: többször maga segített nekik a jegyek érvényesítésében.
A bulinegyedet már nem lehet eltüntetni a városból
A közlekedésről a belváros másik állandó konfliktusára, a bulinegyedre terelődött a szó. M. Kende Péter azt vetette fel, hogy ha a vendéglátó- és szórakozóhelyek jelenlétét már nem lehet érdemben visszaszorítani, talán azoknak kellene segítséget nyújtani, akik a zaj és a zsúfoltság miatt elköltöznének.
Olajos szerint a bulinegyed problémája túlmutat Erzsébetváros határain. Terézváros és a Belváros egyes részei is érintettek, így a kérdést közösen kellene kezelniük a kerületeknek.
Úgy látja, a bulinegyed az elmúlt években Budapest szerves részévé vált. A városrészek folyamatosan változnak, egyes környékek felértékelődnek, mások elveszítik korábbi vonzerejüket. Az Airbnb és a rövid távú szálláskiadás elterjedése jelentősen megemelte a belvárosi ingatlanárakat, ami szerinte lehetőséget teremthetett arra, hogy egyes lakók kedvezőbb körülmények közé költözzenek.
Külön hangsúlyozta, hogy senkit sem szabadna akarata ellenére elköltöztetni. Ugyanakkor szerinte érdemes megvizsgálni, milyen lehetőségeket kínálhat a magasabb ingatlanérték azoknak, akik már nyugodtabb környezetben szeretnének élni.
Garázsokra is szüksége lenne a belvárosnak
Olajos János a belvárosi fejlesztéseknél a közlekedési szempontok erőteljesebb érvényesítését sürgette. Úgy fogalmazott, hogy a sűrűn beépített városközpontnak mások az adottságai és a feladatai, mint egy kertvárosnak.
Ezért a zöldfelületek növelése mellett – vagy egyes esetekben azt megelőzően – szerinte a parkolási problémákat is kezelni kellene. Szociális önkormányzati lakások mellett akár önkormányzati garázsokra is szükség volna, az üres telkek egy részén pedig parkolóházakat lehetne építeni.
A kerékpáros közlekedéssel kapcsolatban továbbra is fenntartásai vannak. Szerinte a bicikli sok ember számára megfelelő megoldás lehet, de az idősek, az egészségi problémákkal élők vagy a különböző élethelyzetben lévő családok közlekedési szükségleteit nem lehet kizárólag erre alapozni. Az autózás iránti igény hosszabb távon is megmarad.
Segíteni kellene az elköltözni vágyó lakókat
M. Kende Péter visszatért a bulinegyedben élők helyzetére. Azt kérdezte, kialakítható lenne-e olyan önkormányzati támogatás vagy ingatlanközvetítési rendszer, amely megkönnyítené az önkéntes költözést, és enyhítené a lakók és a szórakozóhelyek közötti feszültséget.
Olajos szerint ezt érdemes lenne megvizsgálni. A fővároshoz és a kerületekhez várhatóan érkező, bérlakásprogramokra fordítható uniós források is teremthetnek lehetőségeket, bár egyelőre kérdéses, pontosan milyen konstrukciók valósulnak meg.
A megoldások között nem kizárólag új önkormányzati lakások építésében gondolkodna. A különböző lakhatási programok és az önkormányzati közreműködés más formái is segíthetnek abban, hogy azok, akik valóban költözni szeretnének, megfelelő alternatívát találjanak.
A bulinegyed létezését Olajos adottságnak tekinti, de a lakók problémáinak kezelését közös kerületi feladatnak tartja. A cél szerinte az lehetne, hogy a város változása ne kényszerhelyzetet teremtsen az ott élőknek, és a különböző életformák közötti feszültségeket gyakorlati megoldásokkal enyhítsék.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
