„Minden gyereknek kellene segítség” – Pusztai Erzsébet szerint már a családból való kiemelés pillanatában el kellene kezdeni a támogatást
A Pirkadat szeptember 15-i adásában Breuer Péter dr. Pusztai Erzsébet orvossal, infektológussal és coachcsal beszélgetett a kötelező védőoltásokról, a magyar átoltottságról, az állami gondozásba kerülő gyermekek lelki sérüléseiről és a gyermekvédelmi rendszer hiányosságairól. Szóba került a védőnői hálózat helyzete, az örökbefogadás, a szakemberhiány, valamint az is, hogyan lehet felnőttként kezelni a mélyen rögzült szorongásokat és félelmeket.
Magyarország továbbra is jól áll az átoltottságban
Pusztai Erzsébet szerint Magyarország hagyományosan kiemelkedő helyen áll a gyermekkori védőoltások területén.
Két olyan rendszert emelt ki, amelyben az ország már évtizedekkel korábban is példaértékű volt: a védőnői hálózatot és a széles körű átoltottságot.
Ennek köszönhetően több, korábban gyakori gyermekkori fertőző betegség gyakorlatilag eltűnt.
A kötelező oltásokkal kapcsolatban úgy véli, a szülő felelőssége különösen nagy. Ha egy oltás valóban veszélyt jelent egy gyermek számára, azt orvosnak kell megállapítania.
Az oltásellenesség visszahozhat régi betegségeket
Pusztai arra figyelmeztetett, hogy azokban az országokban, ahol erősödik az oltásellenesség, újra megjelenhetnek korábban visszaszorított fertőzések.
Az Egyesült Államokban kialakult kanyarójárványt említette példaként.
Magyarországon a kanyaró gyakorlatilag eltűnt, a gyermekbénulás pedig a fejlett országokban szintén nagyon ritka.
A korszerű oltóanyagok előállítása ráadásul sokkal tisztább és kíméletesebb technológiákkal történik, mint évtizedekkel korábban.
A családból kiemelt gyerek mindig sérül
A beszélgetés ezután a gyermekvédelemre tért át.
Pusztai szerint minden gyermek számára trauma, ha valamilyen okból el kell hagynia a családját.
„Minden gyereknek kellene segítség. Nem akkor, amikor már nagy baj van vele, hanem folyamatosan, ahogy kiemelik.”
A családból való kikerülés oka lehet a szülő halála, betegsége, alkalmatlansága vagy akár korábbi bántalmazás is. Sok gyermek ezért már eleve súlyosan traumatizált állapotban kerül az ellátórendszerbe.
Az első pillanattól személyes támogatás kellene
Pusztai szerint a gyermekvédelmi rendszernek eleve úgy kellene működnie, hogy az érintett gyerekek azonnal egyéni és csoportos pszichológiai támogatást kapjanak.
Nem elegendő abból kiindulni, hogy egy gyermek nem agresszív vagy nem okoz látványos problémát.
„Ez nem úgy van, hogyha egy gyereket bevisznek egy intézetbe, és a gyerek nem örjöng és nem balhézik, akkor minden rendben van körülötte.”
A belső sérülések attól még nagyon súlyosak lehetnek.
A szökések mögött is gyakran trauma áll
Pusztai szerint az intézetből megszökő gyermekeket sem lehet egyszerűen fegyelmezetlennek tekinteni.
Előfordulhat, hogy azért menekülnek, mert az intézményben újabb bántalmazás éri őket, akár felnőttek, akár más gyermekek részéről.
Más esetben azért szöknek, mert vissza akarnak térni a családjukhoz, még akkor is, ha az a család valójában nem alkalmas a nevelésükre.
Szerinte minden ilyen eset mögött külön történet és külön lelkiállapot van.
A nevelőotthon nem készít fel eléggé az önálló életre
A szakértő szerint a nagy intézmények egyik régi problémája, hogy a gyermekek kevés gyakorlati tapasztalatot szereznek a hétköznapi életről.
Sokszor nem tanulják meg ugyanazokat a rutinokat, amelyeket egy családban természetes módon sajátít el valaki: főzni, bevásárolni, pénzt beosztani vagy önálló háztartást vezetni.
Ezért támogatja a családiasabb otthonokat, ahol a gyermekek jobban részt tudnak venni a mindennapi életben.
A kikerülés után sincs mögöttük családi háttér
Pusztai szerint a probléma különösen akkor válik súlyossá, amikor a fiatal nagykorúként kikerül a rendszerből.
Egy családban felnövő fiatal mögött általában ott maradnak a szülők, akik segítenek lakhatással, pénzzel, tanácsokkal és kapcsolatokkal.
Az állami gondozásból kilépő fiatalnak sokszor mindezt egyedül kell megoldania.
Ez szerinte az egyik oka annak is, hogy közülük sokan később hajléktalanná válhatnak vagy nehezen tudnak beilleszkedni.
Van gyógypedagógus, csak nehéz megtartani
Breuer Péter a szakemberhiányról is kérdezte vendégét.
Pusztai elmondta, hogy gyógypedagógus-képzés természetesen van Magyarországon, sokan végeznek is ezen a területen.
A gond inkább az, hogy a gyermekvédelmi intézményekben alacsonyak a bérek, nehezek a munkakörülmények, és emiatt sok szakember elhagyja a rendszert.
Szerinte többen azért mondanak fel, mert a meglévő feltételek között szinte lehetetlen szakmailag megfelelő munkát végezni.
A védőnői hálózat még működik, de sok a probléma
Pusztai Erzsébet szerint a magyar védőnői hálózat továbbra is értékes rendszer, de az átszervezések és az adminisztráció komoly terhet jelentenek.
Korábban a védőnők szorosan követték az anyákat már a várandósságtól kezdve, majd a szülés után otthon is felkeresték őket.
Ha problémát tapasztaltak a gyermek táplálásában, gondozásában vagy a család körülményeiben, segítséget próbáltak adni, szükség esetén pedig jeleztek az illetékes szerveknek.
„Még mindig működik ez a hálózat, de sajnos itt is nagyon sok probléma van most.”
A szülés utáni segítségben is lenne hová fejlődni
Breuer Péter izraeli példaként említette a Tipat Halav rendszerét, ahol a várandós és kisgyermekes családokat szervezetten követik.
Pusztai szerint Magyarországon is léteztek és ma is léteznek hasonló funkciók a védőnői rendszerben, de nem mindenütt azonos minőségben.
Azt is fontosnak tartaná, hogy a rászoruló családok már a gyermek születésekor kézzelfogható segítséget kapjanak alapvető felszerelésekhez.
A felnőttkori szorongás mögött régi trauma is állhat
A beszélgetés végén Pusztai coachként végzett munkájáról is szó esett.
A repüléstől való félelem, egy állásinterjún jelentkező leblokkolás, izzadás vagy beszédképtelenség szerinte sokszor nem egyszerűen tudáshiány.
„Ezek sokkal mélyebbek. Ezek érzelmi tartalmak bent az idegrendszerben.”
Speciális teszteléssel próbálják feltárni, honnan származik az adott helyzethez kapcsolódó szorongás. Ennek eredete akár gyermekkori traumához, sőt szerinte korábbi fejlődési szakaszokhoz is visszavezethető.
A témát a műsoridő miatt már nem tudták tovább bontani, Breuer Péter ezért innen ígérte folytatni a következő beszélgetést.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
