„Amíg a nyugdíjrendszer elműködik, a politika pöckölgeti maga előtt a problémát” – Farkas András szerint valódi reform nélkül marad a toldozás-foldozás
A Pirkadat szeptember 9-i adásában M. Kende Péter dr. Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgetett a minimálnyugdíj emelése körül kialakult vitákról, a megváltozott munkaképességűek ellátásáról és a rokkantsági nyugdíj esetleges visszaállításáról. Farkas szerint a mostani intézkedések javítanak a legrosszabb helyzetben lévőkön, de a hosszú távú problémákat csak átgondolt nyugdíjstratégia és korszerű rokkantsági rendszer rendezheti.
Sokan igazságtalannak érzik a 120 ezres minimumot
A 120 ezer forintra emelkedő minimálnyugdíj komoly vitát váltott ki.
Farkas szerint érthető, hogy azok a nyugdíjasok, akik hosszú szolgálati idő után csak valamivel magasabb összeget kapnak, igazságtalannak érzik a különbségek hirtelen csökkenését.
A szakértő szerint ezek között vannak jogos felvetések, de a rendszernek a biztosítási elv mellett a szolidaritást is érvényesítenie kell.
A részletekről ugyanakkor még korai végleges következtetést levonni, mert a bejelentésekhez kapcsolódó konkrét jogszabályok még nem jelentek meg.
A 120 és 146 ezer forint közötti sáv is külön emelést kaphat
Farkas szerint időközben az is körvonalazódott, hogy a 120 ezer forint feletti nyugdíjak egy részét külön kezelnék.
A jelenlegi elképzelések alapján a 120 és 146 ezer forint közötti sáv kaphat pótlólagos emelést.
Azt azonban ő sem tudja, miért éppen 146 ezer forintnál húzták meg a határt.
Úgy véli, elképzelhető, hogy egyszerűen a rendelkezésre álló költségvetési források határozták meg ezt az összeget.
A SZÉP-kártya helyett tartós nyugdíjemelést adna
Farkas ismét kritikusan beszélt a nyugdíjasoknak tervezett SZÉP-kártyáról.
Szerinte sokkal kiszámíthatóbb lenne, ha ugyanazt a pénzt a havi nyugdíjakba építenék be.
„Nagyon szeretném, hogy ettől a nyugdíjasokkal való kártyázási ötlettől inkább eltekintenénk.”
Számítása szerint a tervezett program költségéből körülbelül ötszázalékos plusz nyugdíjemelést lehetne finanszírozni.
Ennek előnye az lenne, hogy a támogatás tartósan beépülne az ellátásba.
A nagy nyugdíjreform még várhat magára
A szakértő szerint a Tisza választási programjában több elem már szerepelt: a minimálnyugdíj emelése, az alacsonyabb nyugdíjak pótlólagos korrekciója, a differenciált emelés vizsgálata és más időskori támogatások.
Egy átfogó reform azonban szerinte aligha kerül hamar napirendre.
Úgy látja, az Európai Unió által elfogadott magyar vállalások között ugyan szerepel a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának áttekintése, de komolyabb munkát inkább 2028 körül vár.
2011-ben megszűnt a rokkantsági nyugdíj
A beszélgetés második nagy témája a rokkantsági rendszer volt.
Farkas felidézte, hogy 2011. december 31-éig létezett rokkantsági nyugdíj Magyarországon, majd ezt teljesen megszüntették, és helyette létrejöttek a megváltozott munkaképességűek ellátásai.
A korábbi rendszerben csaknem hétszázezer rokkantsági nyugdíjas volt.
Farkas szerint ennek egyik fontos oka az volt, hogy a rendszerváltás utáni ipari leépülés idején a rokkantsági nyugdíj sok esetben részben a munkanélküliséget is kiváltotta.
„A fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték”
A szakértő szerint a 2011-es változtatás túl messz ment.
„A fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték.”
Úgy véli, európai összehasonlításban is szélsőséges megoldás, hogy Magyarországon ma egyáltalán nincs klasszikus rokkantsági nyugdíj.
Jelenleg mintegy 238 ezer megváltozott munkaképességű ember kap rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást.
Korszerű rokkantsági nyugdíjrendszert vezetne vissza
Farkas szerint egy új rokkantsági nyugdíjrendszert a korszerű európai példák alapján kellene kialakítani.
Ennek költségét csak a pontos jogosultsági feltételek ismeretében lehetne kiszámítani.
A jelenlegi rendszerhez képest valamivel biztosan többe kerülne, mert a nyugdíjjogosultság alapján magasabb ellátások születnének, de szerinte ez nem jelentene kezelhetetlen többletet.
„Több mint negyedmillió ember sorsán jelentősen enyhíthetnénk.”
Már a 120 ezres minimum is sokat javíthatna
Farkas elmondta, hogy a megváltozott munkaképességűek átlagos ellátása jelenleg körülbelül 138 ezer forint.
Ezért szerinte annak kimondása, hogy egyetlen ilyen ellátás sem lehet 120 ezer forintnál kevesebb, önmagában sem okozna drámai költségvetési terhet.
Számítása szerint ez körülbelül százmilliárd forintos nagyságrend lehetne.
Ugyanakkor hozzátette: a költségvetésben sok ágazat versenyez ugyanazokért a plusz forrásokért.
A tízszázalékos emelést kevésnek érzik az érintettek
A megváltozott munkaképességűek számára bejelentett tízszázalékos emelést Farkas pozitív kezdésnek tartja, de szerinte érthető, hogy az érintettek nagy része kevesli.
Egy nagyon alacsony ellátás tíz százaléka ugyanis önmagában is csak kis összegű javulást jelent.
A szakértő szerint ezért később szükség lehet az egész rendszer újragondolására.
2037-ig még „eldöcöghet” a rendszer
Farkas szerint a nyugdíjrendszer rövid távon nincs közvetlen összeomlási veszélyben.
„Amíg a nyugdíjrendszer elműködik, a politika pöckölgeti maga előtt a problémát.”
Úgy látja, 2037-ig várhatóan nem alakul ki olyan válság, amely automatikusan kikényszerítené a teljes reformot.
Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy a politikai döntéshozók hajlamosak lehetnek újabb és újabb részintézkedésekkel elodázni a szerkezeti változtatásokat.
Előre kellene gondolkodni
A beszélgetés végén M. Kende Péter József bibliai történetét hozta példaként, aki a hét bő esztendőben készült fel a hét szűk évre.
Farkas egyetértett azzal, hogy a nyugdíjrendszernél is szükség lenne ilyen előrelátásra.
A jelenlegi emelések szerinte fontosak, de az időskori szegénység, a rokkantsági ellátások és a rendszer hosszú távú finanszírozhatósága olyan kérdések, amelyeket érdemes még azelőtt rendezni, hogy valódi válsággá válnának.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
