„A szakszervezet nem én vagyok, hanem mi mindannyian” – Naszályi Gábor szerint információ nélkül nehéz képviselni a dolgozókat
A Pirkadat szeptember 9-i adásában M. Kende Péter Naszályi Gáborral, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökével beszélgetett arról, miért bizalmatlan sok munkavállaló a szakszervezetekkel szemben, milyen eredményeket hoztak az elmúlt évek bértárgyalásai, és mennyire bizonytalan ma a fővárosi közlekedési cégek működési környezete. Szóba került a BKV létszámhelyzete, az állásbörze ellentmondása, a beszállítói kifizetések csúszása és az is, hogy a beruházási ígéretek önmagukban kevés vigaszt jelentenek, ha a napi működés finanszírozása nincs rendben.
A kívülállás helyett közösség kellene
Naszályi szerint a szakszervezetek megítélésén elsősorban úgy lehetne változtatni, ha a dolgozók kevésbé kívülállóként tekintenének az érdekképviseletre.
Úgy látja, ma a munkahelyi közösségek is erősen megosztottak: eltérnek a bérek, a munkafeltételek, a foglalkoztatási formák és a politikai nézetek is.
„Mi mégiscsak együtt dolgozunk, együtt élünk, együtt teszünk dolgokat, együtt állunk ki saját magunkért. Erről szól a szakszervezet.”
Szerinte éppen ezt a közös érdeket nehéz újra láthatóvá tenni.
„A szakszervezet nem én vagyok”
A beszélgetésben előkerült egy Facebook-hozzászólás is, amely szerint a szakszervezetek nem csinálnak semmit.
Naszályi erre azt mondta, az érdekképviseletet nem lehet egyetlen vezetőre leszűkíteni.
„A szakszervezet nálunk, az Egységes Közlekedési Szakszervezetben nem én vagyok, hanem mi mindannyian vagyunk.”
Hozzátette, hogy aki tagként azt állítja, a szakszervezet nem tesz semmit, részben saját közösségét is bírálja.
Hét év alatt 115 százalékkal nőtt a kezdő buszvezető alapbére
Naszályi konkrét számmal is reagált a kritikákra.
Elmondása szerint egy 2018-ban kezdő BKV-autóbuszvezető alapbére mára a korábbi összeg 215 százalékára nőtt.
Ez összesen 115 százalékos emelkedést jelent.
Szerinte ez nem old meg minden bérproblémát, és a felzárkóztatásra továbbra is szükség van, de nehéz lenne azt állítani, hogy semmilyen eredmény nem született.
A nehéz időszakban lenne leginkább szükség egyeztetésre
Naszályi csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a fővárosi közlekedés helyzetében szerinte tavasszal óta kevés kézzelfogható előrelépés történt.
Kifogásolta azt is, hogy a szakszervezetekkel nem elég közvetlen és rendszeres az egyeztetés.
„Pont a nehéz helyzetekben van szükség arra, hogy folyamatosan egyeztessünk.”
Elmondta, hogy a BKV vezetésével találkoztak, de úgy látja, a fővárosi szintű információáramlás továbbra sem megfelelő.
Teljes létszámstop mellett állásbörze
A szakszervezeti vezető különös ellentmondásnak nevezte, hogy miközben a főváros teljes létszámstopról beszél, közben budapesti állásbörzét is szerveznek.
Szerinte nehezen értelmezhető, hogyan lehet egyszerre azt kommunikálni, hogy nincs felvétel, és közben új munkavállalókat keresni.
A dolgozók számára az ilyen ellentmondások tovább növelik a bizonytalanságot.
A beszállítói kifizetések csúszása már működési kockázat
Naszályi szerint különösen aggasztó, hogy egyes szerződéses kifizetéseket későbbre tolhatnak.
Példaként az Arriva felé esedékes összegeket említette.
Úgy látja, az időbeli eltolás csak akkor jelent valódi megoldást, ha később ténylegesen rendelkezésre áll a szükséges bevétel.
„Át lehet tolni ez évre. Igen. Csak hogyha most azt mondjuk, hogy szeptember, októberben megjön a bevétel, egyébként kevés, abból sem lehet azt a mennyiséget kifizetni, ami az elvárás.”
A dolgozók sem látják, mi következik
Naszályi szerint a bizonytalanságot az teszi különösen nehézzé, hogy maguk az érdekképviseletek sem kapnak mindenről megfelelő információt.
Így a dolgozóknak sem tudnak világos képet adni arról, milyen döntések várhatók.
„Nekünk nem az a dolgunk, hogy védjük a munkáltatót vagy a tulajdonost.”
Szerinte a szakszervezet feladata az, hogy a rendelkezésére álló információkat továbbadja, és segítsen a tagoknak megalapozott véleményt kialakítani.
Nagy tervek vannak, a működés viszont bizonytalan
A fővárosi közlekedés fejlesztési terveiről Naszályi azt mondta, sok látványos elképzelésről lehet hallani.
Szóba kerül a fonódó hálózat, a Nyugati tér átépítése, elektromos buszok és más beruházások is.
Szerinte azonban ezek csak akkor érnek valamit, ha közben a napi működés pénzügyi háttere is biztosított.
„Ha működés nincs, akkor mindegy.”
A fejlesztések költsége rendszerint túlnő az eredeti terveken
Naszályi arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyberuházások szinte soha nem annyiból valósulnak meg, amennyit induláskor terveznek.
Ezért szerinte az uniós források megérkezése önmagában sem jelenti azt, hogy minden fejlesztés finanszírozása megoldott.
A papíron már elköltött összegek később könnyen kevésnek bizonyulhatnak.
A szakszervezetnek a bizonytalanságban is képviselnie kell a dolgozókat
Naszályi szerint a jelenlegi helyzetben az egyik legfontosabb feladat az, hogy a munkavállalók minél több hiteles információhoz jussanak.
A szakszervezeti munka értelmét abban látja, hogy a dolgozók saját közösségként tudjanak fellépni, és ne elszigetelt egyénekként próbáljanak eligazodni a fővárosi közlekedés pénzügyi és szervezeti bizonytalanságában.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
