„Fogy körülötte a levegő”: Netanjahu kihívója már a kormányváltás küszöbén állhat
A Világ Zsidó Szemmel nyári szünet utáni első adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, Kovács Andrással és M. Kende Péterrel beszélgetett az októberi izraeli választások esélyeiről, Gadi Eisenkot előretöréséről, az arab pártok lehetséges kormányzati szerepéről és Benjamin Netanjahu permanens háborús politikájáról. Szóba került az amerikai támogatás gyengülése, a telepesek és palesztinok újabb ciszjordániai összecsapása, valamint az is, honnan jöhetne az a kétmillió új bevándorló, akikkel Eisenkot 2048-ig növelné Izrael lakosságát.
Eisenkot 59 mandátummal már közel lehet a többséghez
A legfrissebb felmérések szerint a Netanjahuval szemben álló, Gadi Eisenkot köré szerveződő tábor akár 59 mandátumig juthat a 120 tagú Kneszetben. A kormányalakításhoz 61 képviselő kellene, így ismét előkerülhet az izraeli politika egyik legérzékenyebb kérdése: bevonhatók-e az arab pártok a kormányzásba?
M. Kende Péter szerint hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy Izrael kezdjen valamit azzal a helyzettel, hogy az arab lakosság az ország választópolgárainak mintegy ötödét adja. Fináli Gábor emlékeztetett: a Bennett–Lapid-kormányban már részt vett Manszúr Abbász iszlamista pártja, míg Jichák Rabin kormánya korábban külső arab támogatásra támaszkodott.
Kovács András óvatosságra intett. Az elmúlt években Benny Ganz és Naftali Bennett is gyorsan felfutott, majd visszaesett. „Ne írjuk le szerintem a Netanjahut és a Likudot” – mondta, hiszen októberig még jelentősen változhatnak az erőviszonyok.
Az első mizrahi miniszterelnök jöhet?
Fináli Gábor Eisenkot családi hátterére is felhívta a figyelmet. A marokkói származású volt vezérkari főnök Izrael első mizrahi, szefárd hátterű miniszterelnöke lehetne. A rabbi szerint ennek komoly szimbolikus jelentősége volna egy olyan országban, ahol a közel-keleti és észak-afrikai eredetű zsidók régóta meghatározó társadalmi tömböt alkotnak, miközben a miniszterelnöki posztot eddig nem töltötte be közülük senki.
Eisenkot katonai múltja egyszerre jelenthet előnyt és támadási felületet. Bírálói azzal vádolják, hogy vezérkari főnökként részt vett a hadsereg leépítésében és az „okos hadsereg” koncepciójának kialakításában. Személyes története ugyanakkor különleges súlyt ad politikai fellépésének: fia a gázai harcokban halt meg.
„Izraelnek most jobbat tenne, hogyha új kormánya lenne”
M. Kende Péter szerint elképzelhető, hogy Izraelnek jelenleg kormányváltásra volna szüksége. Fináli Gábor ennél is határozottabban fogalmazott Netanjahu helyzetéről: „Fogy körülötte a levegő.”
A rabbi szerint az október 7-i mészárlás felelőseinek kivizsgálása három év alatt sem történt meg megfelelően, miközben a háborús eredmények ellenére Irán, Gáza és Libanon problémája sem rendeződött. Netanjahu katonai sikereket és „trófeákat” gyűjthet, de ezek nem válaszolják meg az alapkérdéseket.
Eisenkot ezzel szemben hosszabb távú programmal jelentkezik. Terveiben 2048, Izrael megalapításának századik évfordulója fontos céldátum: kétmillió új bevándorlóval növelné az ország lakosságát, és kutatás-fejlesztési, valamint gazdasági célokat is erre az időpontra határozna meg.
Netanjahu háborúja: stratégia vagy politikai túlélés?
Seres Attila két lehetséges értelmezést állított egymás mellé. Netanjahu azért tarthatja Izraelt permanens, többfrontos háborúban, mert ez politikailag erősíti, vagy azért, mert a korábbi gyakorlattal szakítva véglegesen le akar számolni azokkal a fegyveres szervezetekkel, amelyek újra és újra megtámadták Izraelt.
Fináli Gábor Netanjahu revizionista családi és ideológiai örökségét idézte fel. Szerinte a miniszterelnök gondolkodásában jelen van Zsabotinszkij „vasfal” koncepciója, amely szerint az arab ellenállással szemben tartós erőt kell felmutatni. Ugyanakkor szerinte a mostani háborús politika elsősorban Netanjahu politikai túlélését szolgálja.
Kovács András közben az amerikai háttér változására figyelmeztetett. Izrael támogatottsága már a republikánus választók között is csökken, miközben a demokratáknál ez a folyamat régebb óta tart. Trump augusztus 14-i sajtótájékoztatóján többszöri kérdésre sem biztosította támogatásáról Netanjahut, ami újabb jelzés lehet az izraeli miniszterelnök számára.
A telepesek, akiknél már az izraeli hadsereg is közbelép
Az adás végén a Ciszjordániában történt újabb telepes–palesztin összecsapások kerültek elő. Seres Attila két eltérő értelmezést ismertetett: az egyik szerint szélsőséges telepesek támadtak palesztin családokra, a másik szerint a palesztinok próbáltak új területet elfoglalni, amit a telepesek akadályoztak meg.
Fináli Gábor szerint a telepesmozgalomban valóban létezik egy proaktív, területfoglalásra törekvő radikális réteg. „Néha terrorizmusra is vetemednek” – mondta, felidézve a korábbi évtizedek zsidó szélsőséges támadásait is. A mostani esetben az izraeli hadsereg is fellépett a telepesekkel szemben, ami jelzi, hogy az önbíráskodást az izraeli állam sem tekinti elfogadhatónak.
A kérdés a választási programhoz is visszakanyarodott: ha Eisenkot valóban kétmillió új zsidó bevándorlóval számol 2048-ig, őket valahol le is kell telepíteni. Fináli szerint a centrista válasz erre elsősorban a ritkábban lakott Negev és Galilea benépesítése lehetne – miközben az izraeli belpolitika egyik következő nagy vitája éppen arról szólhat, mely területeken és milyen demográfiai jövőt képzel el magának az ország.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
