„Ha én nem írom meg, tíz éven belül megírta volna valaki Amerikában” – Párniczky András feltárta Bartók Béla jazzre gyakorolt hatását
A Pirkadat július 30-i kulturális rovatában Gayer Ferenc Párniczky András jazzgitárossal és jazzkutatóval beszélgetett közelgő koncertjeiről, a Nigun jelenéről, a magyar jazzkritika nehéz helyzetéről, valamint Csak tiszta forrásból – Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben című könyvéről. A gitáros első önálló kötete doktori kutatásából született, és azt vizsgálja, milyen sokféle módon hatott Bartók zenéje a nemzetközi jazzre.
Három különböző koncert szeptember elején
Párniczky András sűrű időszakra készül. Szeptember elején először saját kvartettjével lép fel a Park Jazz Clubban, majd a Nagy János Trió dob nélküli, zongora–gitár–basszusgitár felállásában játszik.
Szeptember 10-én a Magyar Zene Házában Szabó Gábor születésének kilencvenedik évfordulójára rendezett program megnyitóján szerepel. A felkérésre Szabó Gábor szerzeményeit írta át és dolgozta fel, saját kvartettjét pedig zongorával egészíti ki.
„Ez három nagyon különböző zenei dolog viszonylag kis időtartamon belül, úgyhogy ezeket én nagyon várom” – mondta.
A Nigun továbbra is létezik
A zsidó zenei gyökerekből építkező Nigun körülbelül huszonöt éve alakult. Párniczky szerint a zenekar nem oszlott fel, bár jelenleg nem működik folyamatosan.
A tagok akkor állnak össze, amikor felkérést kapnak, és mindenki ráér. Nemrég újabb meghívás érkezett hozzájuk, ezt azonban időegyeztetési nehézségek miatt nem tudták elfogadni.
Saját kvartettjében Szabó Sipos Ágoston dobol, Ajtai Péter bőgőzik, Bede Péter pedig szaxofonon és tárogatón játszik.
Eltűnőben van a magyar jazzkritika
A beszélgetésben szóba került a magyar jazz szakírás helyzete is. Párniczky időnként ír bemutató cikkeket, valódi kritikákat azonban már nem készít rendszeresen.
Ennek egyik oka, hogy a szerkesztőségek többnyire nem fizetnek ezért a munkáért. Egy színvonalas koncertbeszámolóhoz az újságírónak el kell jutnia a helyszínre, végig kell hallgatnia az előadást, majd több órán át dolgoznia kell a szövegen.
„Az nem reális, hogy valaki elmenjen egy koncertre, kifizesse a parkolást, utána négy órán keresztül fogalmazza a cikket, és mindezt ingyen tegye” – fogalmazott.
Gayer Ferenc egyetértett azzal, hogy a műfajnak szüksége volna néhány felkészült, rendszeresen publikáló kritikusra, akik szakmailag is értékelni tudják a koncerteket és lemezeket.
Családi hagyomány a zenéről való gondolkodás
Párniczky családjában komoly hagyománya van a zenetudományi munkának. Nagynénje, Hamburger Klára zenekutató és a Liszt Ferenc Társaság elnöke volt, más családtagjai pedig rádiós és zenei területen dolgoztak.
A könyv gondolata a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolájában formálódott. Párniczky olyan kutatási témát keresett, amely zenészként és kutatóként egyaránt közel áll hozzá.
A disszertáció védésekor Fazekas Gergely opponensi véleményében azt írta, hogy a munka könyvként is megérdemelné a megjelenést. Ez indította el a kézirat újrafogalmazását.
Bartók hatását addig senki sem tárta fel átfogóan
Párniczky már korábban is készült Bartók-művek jazzfeldolgozására. Amikor a zeneszerző művei szerzői jogi szempontból szabadabban átdolgozhatóvá váltak, kutatni kezdte, milyen előzményei vannak ennek a jazz történetében.
Ekkor szembesült azzal, hogy bár születtek egyes előadókról és feldolgozásokról cikkek, Bartók jazzre gyakorolt hatását átfogó tudományos munka még nem vizsgálta.
Bach, Sosztakovics és más klasszikus szerzők jazzbeli továbbéléséről már jelentős szakirodalom áll rendelkezésre, Bartók esetében azonban hiányzott az összegzés.
„Ha én nem fogom megírni, akkor szerintem tíz éven belül ezt megírta volna valaki Amerikában” – mondta.
Fontosnak tartotta, hogy elsőként magyar kutató dolgozza fel a témát.
A doktori értekezésből háromszáz oldalas könyv lett
A kutatás kezdetén Párniczky még túl széles témában gondolkodott. Dolinszky Miklósné tanácsára pontosan meg kellett határoznia, milyen műveket, zenészeket és hatásmechanizmusokat vizsgál.
A disszertáció témavezetője Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője volt. Párniczky szerint a klasszikus zenei kutatók nyitottan és érdeklődően fogadták a jazzel kapcsolatos témát.
A mintegy háromszáz oldalas könyvet a L’Harmattan Kiadó jelentette meg. A kiadó szakmai háttere és sikeres pályázata tette lehetővé, hogy a kötet olyan egyetemi és kutatói közegbe is eljusson, ahol a jazzkutatás eredményeit használni tudják.
Egy név újabb történetekhez vezetett
Párniczky a kutatást rendkívül izgalmas munkának nevezte. Egyetlen név vagy felvétel gyakran több új nyomot nyitott meg előtte.
Példaként egy Svédorszky nevű zongoristát említett, aki feltehetően az elsők között írt Bartók mintájára jazzdarabot. A mű eredeti felvétele nem maradt fenn, csak egy gyenge minőségű digitális változat hallható.
A további kutatásból kiderült, hogy a zongorista Charlie Parkerrel is játszott, Parker pedig annyira tisztelte Bartókot, hogy lánya temetésén a magyar zeneszerző műve szólt.
„Az ember elindul egy szálon, és abból jönnek fel az újabb és újabb információk” – mondta Párniczky.
Az angol kiadás a következő nagy cél
A kötet egyelőre magyarul olvasható, Párniczky azonban szeretné angolul is megjelentetni. A jazzkutatás nemzetközi nyelve az angol, így a fordítás lényegesen szélesebb szakmai közönséghez juttathatná el az eredményeket.
A gitáros maga is vállalná a fordítást, a szaknyelvi lektorálás és a kiadás azonban jelentős költséget igényel.
Az angol változat számára személyes és szakmai cél is: Bartók világméretű hatásához szerinte hozzátartozik, hogy a jazzben való továbbélése a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé váljon.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
