„A politika miatt régi emberi kapcsolatok is tönkrementek” – ifj. Lomnici Zoltán szerint újra meg kell tanulni beszélni egymással
A Pirkadat július 30-i adásában Breuer Péter dr. ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal, a Századvég jogi szakértőjével beszélgetett a magyar közélet megosztottságáról, a politikai szereplők médiához való viszonyáról és a közszolgálat értékéről. Lomnici szerint a világnézeti különbségeknek nem kellene emberi kapcsolatokat megszakítaniuk, a közélet szereplőinek pedig vállalniuk kellene a nyilvános vitákat a számukra kevésbé barátságos fórumokon is.
A közszolgálat nem a meggazdagodásról szól
Breuer Péter a beszélgetés elején azokról a korábbi nemzedékekről beszélt, amelyek tagjai személyes gyarapodás helyett az ország intézményeinek építésére tették fel életüket. Lomnici saját édesapját említette példaként, aki nemzetközi tekintélye ellenére is a közszolgálatot választotta.
„Egy Opel Corsával rendelkezik, és egy Kádár-kockában él, ahová 1983-ban költözött” – mondta, hozzátéve, hogy Magyarországon ma is sokan vannak, akik pályájukat a közösség szolgálatának szentelik.
Szerinte az ilyen életutak megbecsülése különösen fontos akkor, amikor a közszolgálat iránti kedvet egyes jogalkotási és politikai folyamatok gyengíthetik.
Az ellenfél teljesítményét is el lehet ismerni
Lomnici Joe Biden példáját idézte fel, aki több évtizeden keresztül dolgozott az amerikai közéletben. Bár politikájának számos elemével nem ért egyet, kitartását és közszolgálati pályáját tiszteletre méltónak tartja.
A jogász szerint az emberi és szakmai teljesítmény elismerése nem követeli meg a politikai egyetértést. A világnézeti különbségek mellett is lehet méltányolni a másik kitartását, tudását vagy közösségért végzett munkáját.
David Rosen rabbi zsidó–keresztény párbeszédért végzett tevékenységét is példaként említette. Ha történelmileg mély vallási ellentéteken lehet dolgozni, akkor a politikai táborok közötti kapcsolat sem szükségszerűen reménytelen.
Magyarországon hiányzik a kulturált vita
Lomnici felidézte, hogy az Egyesült Államokban egymással élesen szemben álló politikai és médiaszereplők is leülnek egymással beszélgetni. Példaként említette, amikor J. D. Vance alelnök részt vett a The View című műsorban, amelynek szereplői rendszeresen bírálják a republikánusokat.
„Kulturáltan tudtak beszélgetni” – jegyezte meg.
Úgy látja, Magyarországon egyre kevésbé jellemző, hogy politikusok olyan szerkesztőségek meghívását is elfogadják, amelyekkel nincs baráti viszonyuk. Pedig a nyilvános szereplés vállalása a közéleti munka része, és a választók nemcsak támogató közegben szeretnék megismerni a politikusok álláspontját.
A sokszínűségnek a konzervatívokra is ki kell terjednie
Lomnici szerint a magyar értelmiségi közeg hagyományosan inkább baloldali és liberális beágyazottságú, amelyben az utóbbi időszakban jelentek meg hangsúlyosabban a szuverenista és konzervatív gondolkodók.
A sokszínűség elve szerinte csak akkor hiteles, ha a másként gondolkodó jobboldali értelmiségiekre is vonatkozik. Saját tapasztalatait felidézve arról beszélt, hogy tudományos és egyetemi környezetben időnként politikai irányultság alapján ítélik meg az embereket.
Nyolc évig tanított az ELTE-n, és akkori kollégáit szakmailag, valamint emberileg is kiválónak tartotta. Többen azonban 2010 után megszakították vele a kapcsolatot.
Régi barátságokat is szétválasztott a politika
Lomnici szerint nemcsak szakmai kapcsolatok, hanem korábban szilárdnak gondolt barátságok is megsérültek a politikai különbségek miatt.
„Kiegyensúlyozott vagy beágyazott kapcsolatok is tönkrementek a politika miatt, és ez fájdalmas” – fogalmazott.
Úgy érzi, személyes értékei nem változtak meg, amikor más közéleti irányt választott. Azok az alapelvek, amelyeket szüleitől hozott, ugyanazok maradtak, ezért különösen nehezen élte meg, amikor korábbi kollégák és iskolatársak már nem akartak vele kapcsolatot tartani.
Szerinte a politikai álláspont nem írhatná felül automatikusan az emberről korábban kialakított véleményt.
A politikusnak a nehéz interjút is vállalnia kell
A beszélgetésben szóba került, hogy az új politikai erők több képviselője egyelőre ritkán vállal televíziós interjút. Lomnici ezt részben biztonsági játéknak tartja: egy rosszul sikerült szereplés valóban törést okozhat egy politikai karrierben.
Fekete-Győr András korábbi interjúját említette példaként, amelyet sok elemző meghatározó kudarcként értékelt pályáján. Lomnici szerint egy hosszú, feszült beszélgetésben még tapasztalt szereplők figyelme is lankadhat.
Ez azonban nem indokolja a teljes elzárkózást. Aki a közösségért vállal munkát, annak számot kell adnia elképzeléseiről, és nem döntheti el kizárólag kényelmi alapon, melyik szerkesztőség kérdéseire válaszol.
Nem a pártpolitika határozza meg az ember értékét
Lomnici hangsúlyozta, hogy a tehetséget és a kiválóságot politikai oldaltól függetlenül el tudja ismerni. Olyan ellenzéki politikusokat és jogászokat is ismer, akikkel jelentős világnézeti különbségei vannak, emberileg mégis tisztelik egymást.
A közéleti viszonyokat szerinte az mérgezi meg, amikor a pártpolitikai logika válik az emberi kapcsolatok egyetlen mércéjévé.
„Nem feltétlenül kellene, hogy a politikai logika legyen az iránytű az emberi kapcsolatok tekintetében” – jelentette ki.
A különbségek léteznek szellemi, erkölcsi és társadalmi értelemben is, ám ezekből nem következik, hogy a másik embert ki kell zárni a párbeszédből.
A sértő politikai nyelv tovább mélyíti az árkokat
Lomnici bírálta azt a politikai kommunikációt is, amely sértő jelzőkkel próbálja hitelteleníteni az ellenfeleket. Donald Trump amerikai politikai stílusát említette, amelyben állandó gúnynevek és személyeskedő fordulatok kísérték a politikai versenyt.
Szerinte ezt a hangnemet kezdetben még a republikánus tábor mérsékeltebb szereplői is kifogásolták. A magyar közéletben hasonló kommunikáció különösen nehezen fogadható el azok számára, akik korábban a kirekesztés és a gyűlöletkeltés ellen léptek fel.
A parlamenti kivonulások, a kölcsönös sértegetések és a másik fél eleve értéktelennek nyilvánítása nem közelebb viszi, hanem tovább távolítja egymástól a politikai közösségeket.
A megoldás az emberi hang visszaszerzése lehet
A beszélgetés központi kérdése az volt, hogyan lehetne a politikai árkokat legalább részben betemetni. Lomnici válasza szerint ehhez nem teljes egyetértésre és nem baráti összeborulásra van szükség.
A változás azzal kezdődhet, hogy a felek hajlandók meghallgatni egymást, elismerik a másik emberi és szakmai értékeit, és vállalják a kulturált vitát akkor is, ha alapvető kérdésekben eltérően gondolkodnak.
A politika nem szüntetheti meg a korábbi emberi kapcsolatokat, és nem teheti elfogadhatóvá a másik fél megalázását. Lomnici szerint a közélet csak akkor válhat élhetőbbé, ha a szereplők ismét partnerként, nem pedig megsemmisítendő ellenségként tekintenek egymásra.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
