Pirkadat: Sayfo Omar – Közel-Kelet

„Ahol éppen nincs háború” – Sayfo Omar szerint a Közel-Keleten már ez is komoly politikai eredmény

A Pirkadat július 28-i adásában Breuer Péter Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével beszélgetett Szíria és Izrael közeledéséről, a szíriai zsidóság örökségéről, a közel-keleti antiszemitizmus történeti gyökereiről, Libanon működésképtelenségéről és Törökország növekvő regionális súlyáról. A szakértő szerint a térségben a gyors demokratizálódásnál jóval reálisabb cél a stabilitás és az egymással együtt élő közösségek bevonása.

Szíria békét köthetne Izraellel

A szíriai elnök az Al-Dzsazírának adott interjújában ismét arról beszélt, hogy országa párbeszédet folytat Izraellel, és hosszabb távon akár békemegállapodás is születhet.

Sayfo Omar szerint ez mindkét ország érdeke lenne. Szíriában az Aszad-rendszer évtizedeken át démonizálta Izraelt, és a külső ellenségre hivatkozva halasztotta el a reformokat, valamint söpörte félre a belső kritikákat.

Az új vezetés már kezdetben jelezte, hogy nem Izraelt tekinti legfontosabb ellenségének. Izrael ugyanakkor saját biztonsági érdekei alapján szíriai fegyverraktárakat támadott, és megerősítette pozícióit a Hermon-hegynél. Sayfo szerint ezek a lépések egy későbbi tárgyaláson erős alkupozíciót biztosíthatnak számára.

Damaszkuszban ma is áll a zsidó negyed

Szíriában korábban jelentős zsidó közösség élt, tagjainak többsége azonban Izrael megalakulása után Izraelbe vagy az Egyesült Államokba költözött.

Sayfo felidézte, hogy Damaszkusz óvárosában, a keresztény városrész közelében ma is megtalálható a zsidó negyed. Az elhagyott ingatlanokat az Aszad-rendszer idején lezárták és megőrizték, részben annak bizonyítására, hogy a rezsim hivatalosan a cionizmussal, és nem a zsidósággal állt szemben.

A szakértő 2008-ban személyesen is találkozott a helyi közösséggel. Akkor már jellemzően idős férfiak maradtak ott, nagyon kevés nővel és családdal. Az egyetlen működő zsinagógában az ország bezárt zsidó imaházaiból összegyűjtött Tóra-tekercseket őrizték.

A határokat nem teljesen vakon húzták meg

A modern közel-keleti államhatárokat gyakran kizárólag a nyugati gyarmatosítók önkényes döntéseivel magyarázzák. Sayfo szerint ez csak részben igaz.

Szíria és Irak között valóban hosszú, egyenes határvonalak húzódnak, de a francia és brit döntéshozók bizonyos mértékig figyelembe vették a korábbi oszmán közigazgatási egységeket is.

„Én szeretném felnőtt emberként kezelni az arab embereket, és fenntartanám az esélyét annak, hogy ők maguk is képesek elszúrni a dolgokat, hogyha nagyon igyekeznek” – fogalmazott.

Szerinte a térség problémáiért nem lehet minden esetben kizárólag a nyugati hatalmakat felelőssé tenni.

A radikális iszlamizmus hosszú eszmetörténetből nőtt ki

Az arab politikai gondolkodás egyik központi kérdése már a 19. század végétől az volt, miért került a térség hátrányba a Nyugattal szemben.

Egyes gondolkodók az arab nemzet megteremtésében látták a megoldást, mások az iszlám eredeti tanításaihoz való visszatérést sürgették. Mohamed Abdu franciaországi tapasztalatai alapján úgy vélte, Európában olyan társadalmi egyenlőséget és szolidaritást látott, amelyet ő iszlám értéknek tekintett.

A későbbi iszlamista mozgalmak már az antikolonialista küzdelmek részeként szerveződtek. A Muzulmán Testvériség 1928-ban alakult meg Egyiptomban, és kezdetben más nacionalista erőkkel együtt lépett fel a brit befolyással szemben.

Az európai antiszemita irodalom is eljutott az arab világba

Sayfo szerint az arab és muszlim antiszemitizmusnak vannak helyi vallási és történeti előzményei, ipari méretű elterjedésében azonban komoly szerepet játszott az európai propaganda.

Francia missziós iskolákon és arab keresztény értelmiségieken keresztül Damaszkuszban és Bejrútban is megjelent a korabeli francia antiszemita irodalom. Lefordították és folyóiratokban közölték többek között a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit is.

Ezekhez a művekhez később a jeruzsálemi főmufti, az iráni forradalom után pedig a Hezbollah, a Hamász és az Aszad-rendszer propagandája is visszanyúlt.

A szovjet vezetést Sayfo szerint ez kevéssé érdekelte: Moszkva elsősorban politikai befolyásra törekedett, és nem foglalkozott különösebben azzal, milyen ideológiai anyagokat terjesztenek közel-keleti szövetségesei.

Szíriában másfajta autoriter rendszer jöhet

Arra a kérdésre, melyik államformát tartja a legkedvezőbbnek a térségben, Sayfo így felelt: „Hát az, ahol éppen nincs háború.”

Szerinte a közel-keleti társadalmakban erős a tekintélyelvű hagyomány, ezért egy zsarnok elűzése után nem következik automatikusan demokrácia. Szíriában is inkább egy új típusú autoriter rendszer kialakulása várható.

A reményt az jelentheti, ha az új vezetés bevonja a keresztényeket, a drúzokat és más közösségeket, valamint figyelembe veszi érdekeiket.

Libanon sok kis autokrácia laza együttese

Sayfo szerint Libanon soha nem volt erős állam. Inkább „sok kis autokrácia egy nagy, gyenge demokratikus ernyő alatt”, ahol az egyes vallási és politikai közösségek saját szabályaik szerint működnek.

A külső beavatkozások sem tudták egységbe rendezni az országot. A szíriai megszállás, a francia jelenlét és a nemzetközi békefenntartók sem hoztak tartós összefogást.

A szakértő ironikusan úgy fogalmazott, talán csak egy földön kívüli invázió teremtene olyan közös fenyegetést, amely képes lenne egyesíteni a libanoni társadalmat.

Törökország kezében maradt a kapukulcs

Törökország már lemondott az uniós tagság reális lehetőségéről, NATO-tagságát és nyugati kapcsolatait azonban továbbra is fontosnak tartja.

Sayfo szerint Recep Tayyip Erdoğan az uniós csatlakozási feltételeket arra is felhasználta, hogy csökkentse a hadsereg önálló politikai befolyását, ezzel megelőzve egy újabb katonai hatalomátvételt.

Ankara a Kaukázusban, a Közel-Keleten és a mediterrán térségben is komoly ambíciókkal rendelkezik. A 2015-ös migrációs válság pedig megmutatta, hogy az Európába vezető „kapukulcs” jelentős részben Törökország kezében van.

Sayfo szerint Törökország pragmatikus regionális hatalom, amelynek céljait az Európai Unió több kérdésben kénytelen tudomásul venni és támogatni.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.