„Kinyitották az állomást, csak elment a vonat” – Szanyi Tibor szerint az uniós pénzek megszerzése még nem a pénzek elköltése
M. Kende Péter vendége a Pirkadatban Szanyi Tibor volt, akivel az uniós források felszabadításáról, a helyreállítási pénzek szűk határidejéről és a magyar baloldal jelenlegi állapotáról beszélgettek. Szanyi szerint önmagában jó hír, hogy Magyarország előtt újra megnyílt a lehetőség jelentős források lehívására, de a pénz tényleges felhasználása elképesztően nehéz feladat: a határidők szorítanak, a jogszabályokat át kell alakítani, a projekteket pedig nemcsak kitalálni, hanem elszámolni is kellene.
A pénz megnyílt, de a határidő nem mozdul
Szanyi Tibor szerint a most felszabadított uniós forrásoknak természetesen örülni kell, de a helyzet korántsem egyszerű. A helyreállítási pénzekről beszélve úgy fogalmazott: „kinyitották az állomást, csak elment a vonat”.
Ezek a források még a Covid utáni időszakhoz kapcsolódnak, vagyis nem friss konstrukcióról van szó. Az eredeti szabály szerint 2026. augusztus 31-ig mindent meg kell valósítani és le kell számlázni, december végéig pedig lezárulhat a kifizetés. Szanyi szerint ez gyakorlatilag teljesíthetetlen tempót diktál.
A feladat ugyanis nem annyi, hogy Magyarország elkéri a pénzt. Módosítani kellene a közbeszerzési törvényt, frissíteni a nemzeti fejlesztési tervet, pályázatokat kiírni, beadni, elbírálni, megvalósítani a beruházásokat, majd elszámolni őket. Mindezt alig több mint néhány hónap alatt.
Brüsszel segíthet, de határidőt nem ad
M. Kende Péter felvetette, hogy az új politikai helyzetben az Európai Bizottság esetleg rugalmasabb lehet. Szanyi szerint a Bizottság sok mindenben lehet partner, de a határidőből nem fog engedni.
Ennek több oka van. Egyrészt huszonhat másik tagállam is figyeli, kap-e Magyarország kivételes bánásmódot. Másrészt ezek a források nem hagyományos, tagállami befizetésekből visszaosztott pénzek, hanem hitelből finanszírozott helyreállítási eszközök, amelyeknél a hitelezőkkel is kötött szabályok vannak.
Szanyi úgy látja, a Bizottság „a barátunk lesz”, vagyis technikai könnyítéseket adhat, de a végső időpontot nem tolja ki.
Átcímkézés és fejlesztési bank: kiskapuk a rendszerben
A beszélgetésben szóba kerültek azok a megoldások is, amelyekkel mégis menthető lehet valamennyi forrás. Szanyi szerint az egyik lehetőség, hogy már elkészült, hazai forrásból finanszírozott projekteket utólag uniós forrássá címkéznek át, és így számlázzák tovább.
Egy másik út az lehet, hogy a Magyar Fejlesztési Bank közbeiktatásával próbálják kezelni a forrásokat, hiszen állami bankról van szó, mögötte kormánygaranciával. Szanyi azonban mindkét megoldást kockázatosnak nevezte, és érzékeltette: nagyon óvatos könyvelési, jogi és elszámolási munkára lenne szükség.
Szerinte a következő hetekben a kormányzati apparátusnak nem politikai látványvitákkal, hanem a szükséges jogszabályok, közbeszerzési keretek és fejlesztési dokumentumok gyors rendbetételével kellene foglalkoznia.
A pénzszerzés nem jópofizás kérdése
Szanyi Tibor kritikusan beszélt a kormányfő brüsszeli megszólalásáról is, amelyben Ursula von der Leyennek azt mondta: ha ilyen könnyű itt pénzt szerezni, gyakran jön majd. Szanyi szerint ilyen helyzetben nem szerencsés jópofizni, mert az Európai Bizottság elnöke nemcsak Magyarországnak, hanem a többi tagállamnak is felelősséggel tartozik.
A politikai gesztusoknál most sokkal fontosabb lenne a pontos végrehajtás. Szanyi szerint Magyarországnak meg kell tanulnia, hol van a határ: lehet keményen tárgyalni, lehet pimasznak lenni, de nem érdemes átlépni azt a pontot, ahol a másik fél már nem partnerként, hanem problémaként kezeli a helyzetet.
Hol van ma a baloldal?
A beszélgetés második részében M. Kende Péter a baloldali politikai térfélről kérdezte Szanyit, különösen annak kapcsán, hogy az MSZP korábban munkásmajálist, júniálist rendezett a Hűvösvölgyi Nagyréten.
Szanyi szerint ma nincs olyan baloldali párt Magyarországon, amelynek lenne 50 millió forintja egy ilyen rendezvény megszervezésére. A klasszikus mozgalmi eseményhez szerinte hozzátartozik a közösségi jelleg, a sör-virsli, a politikai jelenlét és az, hogy a szervező párt jelentős költséget átvállaljon. Erre jelenleg nincs erő.
A volt MSZP-ről azt mondta: ma már nem tekinti valódi baloldali pártnak, legfeljebb vannak benne baloldali részek, például a baloldali tömörülés.
Négy kis párt, egy lehetséges baloldali platform
Szanyi szerint ma Magyarországon négy valódi, rendszerkritikus, kapitalizmuskritikus baloldali pártról lehet beszélni: az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomról, az Európai Baloldalról, a Thürmer-féle Munkáspártról és a Székely Sándor-féle Szolidaritás Pártról.
Ezek nagyon kis pártok, de Szanyi szerint van közöttük konszenzus, és zajlanak egyeztetések arról, hogyan lehetne őket közös platformra hozni. Ebben szerepet játszik Zolai András és a Túl a Tőkén mozgalom is, amely nem pártként, hanem koordinációs szervezetként próbálja erősíteni a mozgalmi jelleget.
Szanyi szerint a cél az lehet, hogy egy későbbi választási helyzetben baloldali blokk vagy munkaközösség néven jelenjen meg egy közös platform.
Pénzben nem tudnak versenyezni
A baloldal egyik legnagyobb korlátját Szanyi a pénzhiányban látja. Szerinte a Tisza Párt és a Fidesz is milliárdos nagyságrendben költött, miközben a kis baloldali pártok legfeljebb néhány millió forintból gazdálkodnak.
Úgy fogalmazott: a Fidesz szerinte adófizetői pénzekre támaszkodott, a Tisza pedig a nemzetközi nagytőke támogatását élvezte. Ezzel a baloldal anyagilag nem tud versenyezni, ezért másban kell erősnek lennie: mozgalmi munkában, szervezésben, közösségépítésben.
A beszélgetés végén Szanyi mégis némi bizakodással beszélt arról, hogy a választások után mind a négy baloldali párt környékén megjelent néhány fiatal érdeklődő. Szerinte ez önmagában is fontos jel: a baloldali gondolkodásnak még lehet utánpótlása, ha sikerül valódi mozgalmi formát adni neki.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
