„Iránban strukturálisan minden maradt” – Sayfo Omar szerint nem omlott össze a teokrácia, csak átrendeződtek az erőviszonyok
M. Kende Péter vendége a Pirkadatban Sayfo Omar volt, akivel az iráni helyzetről, a Forradalmi Gárda megerősödéséről, az Egyesült Államokkal zajló tárgyalásokról és a Hormuzi-szoros körüli alkukról beszélgettek. A műsor egyik fő kérdése az volt, mennyire valósak azok az amerikai állítások, amelyek szerint az iráni teokratikus rendszer megingott, és milyen érdekek mozgatják most Teheránt, Washingtont, Izraelt és a térség arab államait.
A teokrácia nem tűnt el
Sayfo Omar szerint téves az a leegyszerűsítő állítás, hogy Iránban megszűnt volna a teokrácia. Úgy fogalmazott: „Iránban maradt minden strukturálisan úgy, ahogy volt korábban.” Hozzátette, egy olyan országban, ahol a lakosság több mint harmada konzervatív vallásos ember, a mindenkori hatalomnak valamilyen vallási jellegű legitimációra szüksége van.
A változás inkább az erőközpontok átrendeződésében látszik. Khamenei ajatollah halála vagy kiiktatása után fiát, Modzstabá Khameneit tették a helyére, de Sayfo szerint nem saját politikai vagy vallástudományi súlya miatt került oda. A döntésben a Forradalmi Gárda szerepe volt meghatározó, hiszen vele korábban is szoros kapcsolatban állt.
A Forradalmi Gárda befolyása így még inkább megnőtt. Különösen úgy, hogy az ifjabb Khameneit támadás érte, állapotáról kevés biztosat tudni, és kommunikációja Ahmed Vahidi, a Forradalmi Gárda új, keményvonalas vezetője felé tolódott. Sayfo szerint ebből sejthető, ki tartja valójában kézben a gyeplőt.
Tárgyalások vannak, de nem a tárgyalók döntenek
M. Kende Péter arra kérdezett rá, ki tárgyal az amerikaiakkal, és mennyire bírja a Forradalmi Gárda támogatását. Sayfo elmondta: a tárgyalásokban a külügyminiszter és a parlament szóvivője vesz részt, de nem ők kötik meg a békét. Ők inkább üzenetközvetítők.
A döntés formálisan a legfőbb vezető hatásköre, de ő sem önállóan beszél. Az iráni rendszerben a legfontosabb döntések mögött különböző erőcsoportok konszenzusa áll, most pedig ezek között a Forradalmi Gárda súlya különösen nagy.
A tárgyalások tétje Sayfo szerint egyre inkább praktikus és gazdasági természetű. Az Egyesült Államok a háború elején még Irán leszerelését és az atomprogram megfékezését hangsúlyozta, most azonban az elsődleges szempont a Hormuzi-szoros hajózhatóságának helyreállítása lett.
A Hormuzi-szoros zsebre megy
A Hormuzi-szoros ügye nemcsak geopolitikai, hanem nagyon is gazdasági kérdés. Sayfo szerint az amerikaiaknak azért fontos a hajóforgalom újraindítása, mert ettől függ a világgazdaság fellélegzése, és rajta keresztül azoknak a partnereknek a stabilitása is, amelyekre Washington globális befolyása épül.
Irán számára ugyanez szintén zsebre megy. A Forradalmi Gárda az iráni gazdaság több mint harmadát irányítja, az olajexport nagyjából felét pedig szintén hozzá kötötte Sayfo. Így hiába fanatikus, keményvonalas szereplőkről van szó, nem irracionálisak.
„Fanatikusok, de nem hülyék” – erősítette meg M. Kende Péter felvetését Sayfo. A Forradalmi Gárda is pontosan tudja, mit bír el a gazdaság, és neki sem érdeke, hogy a szoros lezárása tartósan fennmaradjon.
Szankciók, kerülőutak, kevés levegő
Az Egyesült Államok bizonyos, 1979 óta érvényben lévő szankciók feloldását is felajánlotta Iránnak. Sayfo szerint az iráni rendszer eddig is a szankciók kijátszására épült, és most is vannak alternatív útvonalak: Pakisztán szárazföldi folyosót nyitott, a Kaszpi-tengeren keresztül is mozog áru és energia.
Ez azonban nem elég. A Hormuzi-szoros korábbi forgalmának csak töredéke működik, és az iráni gazdaság számára ez hosszabb távon nehezen fenntartható. Közben az amerikaiak is blokádot tartanak fenn az iráni kikötőkbe tartó hajókkal szemben, hogy Teherán ne profitáljon egyoldalúan a helyzetből.
Sayfo szerint jelenleg különmegállapodásokkal időről időre átjutnak hajók, de az összforgalom még mindig a korábbi szint kevesebb mint tizede.
Az atomprogramról valójában keveset tudni
Az urándúsítás és az atomprogram kérdésében Sayfo óvatosan fogalmazott. Szerinte Közép-Európából nézve őszintén ki kell mondani: nem tudjuk pontosan, mi történik.
2019 óta az ENSZ Atomenergia-ügynökségének ellenőrei nem jutnak be, ezért az iráni atomprogram állapotáról politikai narratívák, hírek és érdekvezérelt állítások keringenek. Időről időre megjelenik, hogy Irán már nagyon közel van az atomfegyverhez, Teherán ezt tagadja, a nyugati politikában pedig ezek az információk gyakran akkor erősödnek fel, amikor Washingtonban valaki túl engedékenynek látja az Irán felé mozduló irányt.
Sayfo szerint pro és kontra is lehet érveket sorolni, de a biztos tudás hiányzik.
Amerika, Izrael és az arab partnerek érdekei nem azonosak
M. Kende Péter azt kérdezte, Irán képes-e átverni az Egyesült Államokat a tárgyalásokon. Sayfo szerint Washington mögött ott van Izrael, amelynek mély ismeretei vannak az iráni politikáról, társadalomról és regionális viszonyokról. Ugyanakkor Izraelben is egyszerre működik nemzeti érdek, pártérdek és személyes politikai érdek.
Az amerikai döntéshozóknak közben nemcsak Izraelre kell figyelniük, hanem Szaúd-Arábiára és az Emirátusokra is. Sayfo kiemelte: az Emirátusok az egyetlen arab ország, amely valódi kézzelfogható eredményt hozott ki az Ábrahám-egyezményekből, hiszen ma már izraeli Vaskupola-rendszer védi.
Ezért az amerikai közel-keleti politika nem szűkíthető le Iránra és Izraelre. A Hormuzi-szoros megnyitása mögött szélesebb gazdasági és szövetségi rendszer áll.
Hivatalosan nincs háború, mégis lőnek
A beszélgetés végén az amerikai belpolitikai szempontok is előkerültek. Sayfo szerint a háború támogatottsága csökkent az Egyesült Államokban, de a republikánusok körében továbbra is bőven 60 százalék felett van. A külpolitika ugyanakkor az amerikai választók számára rendszerint másodlagos kérdés.
Donald Trump számára ezért fontos, hogy a konfliktust úgy keretezze, mint felügyelet alatt tartott válságot. Az Egyesült Államok hivatalosan nem háborúzik, hanem elnöki hatáskörben végrehajtott akciókról beszél. A tűzszünetet április 8-án két hétre hirdették ki, de még mindig tartja magát – legalábbis hivatalosan. Közben időnként újabb összecsapások történnek, de mindkét fél azt állítja, hogy a tűzszünet érvényben van.
Sayfo szerint elképzelhető, hogy a Hormuzi-szoros ügyében nem átfogó rendezés, hanem átmeneti, részleges vagy hallgatólagos mechanizmus születik. A gazdasági érdek mindkét oldalon azt diktálja, hogy legalább valamilyen működőképes megoldás legyen. Ez Európának is létfontosságú, mert ebben a válságban a kontinens az ostor végén áll: kevés befolyása van, de a következményekből bőven részesül.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
