Napi Tóra, saharit, Peszáh 7-8
|
 |
|||
Peszáh 4. félünnepe, 5786. Niszán 20. – Az omerszámlálás 5. napja
Az utolsó félünnepi tóraolvasás Bámidbár könyvéből van (9:1-14), ahol a Tóra ismerteti a Peszáh seni törvényét, amely lehetőséget ad azoknak, akik nem tudták valamilyen objektív okból a pészahi áldozatot a megfelelő időben bemutatni, hogy egy hónappal később, Ijár 14-én hozzák el. Az Egyiptomból való kivonulás utáni első évben, és egy csoport ember amiatt nem tudott eleget tenni e kötelezettségnek, mert rituális tisztátalanságban voltak. Mózes elé járulva kérték: „Miért lennénk megfosztva attól, hogy az Örökkévaló áldozatát a maga idején mutassuk be, Izrael fiai között?” (9:7). Válaszul Isten azt mondta Mózesnek, hogy bár ezek az emberek nem mutathatják be az áldozatot Niszán 14-én a többiekkel együtt, hozzák el azt egy hónappal később, Ijár 14-én.
A Hiddusé HáRim rámutatott e történet szimbolikus jelentőségére. Az ember sokszor találja magát „tisztátalan” állapotban, alacsony lelki szinten, ahol nem képes ugyanolyan módon szolgálni Istent, mint mások. Legyen szó elkövetett hibáinkról, elszalasztott lehetőségekről vagy elpazarolt időről, mindannyian korlátoltak vagyunk abban, amit jelenlegi helyzetünkben és körülményeink között elérhetünk. A Peszáh seni története azt mutatja meg, hogy a kétségbeesés helyett azt kell kiáltanunk: „miért lennénk megfosztva!”. Ugyan nem leszünk képesek az eszményi mércét elérni, mindazonáltal módunk van Istent szolgálni kevésbé jó állapotunkban is. Bár mindig törekednünk kell, hogy az Örökkévalót tökéletesen szolgáljuk, nem szabad feladnunk, ha ez nem sikerül, vagy átmenetileg nem lehetséges. Felelősségünk az, hogy jelenlegi körülményeink között a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, még akkor is, ha éppen a saját hibáink és vezettek minket e korántsem eszményi helyzetbe. Ha egy adott időszakban nem vagyunk képesek tökéletes szolgálatot végezni, Isten azt akarja, hogy a körülményekhez képest a legjobbat tegyük meg.
