Napi Tóra
|
 |
|||
Vájhi hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Tévét 9.
“Átkozott haragjuk, mert hatalmas…” (49:7). Jákob ősatya Simon és Lévi kapcsán mondja ezt, nagy valószínűséggel arra a kellemetlen esetre utalva, amikor a fiúk lemészárolták Dina “meggyalázását” követően Schem városának lakosságát. Rási felhívja a figyelmet, hogy Jákob nem a bűnt elkövető testvéreket, hanem haragjukat átkozza. Rav Slomo Wolbe írja: Rav Jeruhám Levovitz kapta a kérdést: vajon szabad-e gyűlölni azt a zsidót, aki a Tóra előírásaival ellentétesen cselekszik? A rabbi azt válaszolta, hogy nem csak az adott személyt nem gyűlölhetjük, de még a tetteit sem, mert a hétköznapi ember nem rendelkezik Jákob képességeivel, ebből adódóan nem tud különbséget tenni a tettek iránti gyűlölet és az ember iránti gyűlölet között. A talmudi elbeszélés (Bráhot 10a) szerint Rabbi Meir egy időben nehezen viselte rendszeresen vétkező szomszédait, és gyaníthatóan a legegyszerűbb kifejezéseket használva fohászkodott, hogy a továbbiakban ne az élők között végezzék helytelen tevékenységüket. Ezt hallva Beruria, a felesége figyelmeztette, hogy a zsoltárban (104:35) nem a vétkesek, hanem csak a vétkek elmúlásáról esik szó. A férjét meggyőzte, imádkozott értük, és végül megtértek. Bár nem garantálható, hogy minden eset így végződik, de a magunk védelmében érdemesebb a fárasztóbb, nehezebb utat választva imádkozni a bűnösökért, ahelyett, hogy a gyűlölködést választanánk.
Szép napot mindenkinek!
