Hájé Szárá hetiszakasz 3. kommentár, 5782. Márhesván 20. Napi Tóra
|
 |
|||
Hájé Szárá hetiszakasz 3. kommentár, 5782. Márhesván 20.
Bár megtanultuk, hogy Ábrahám szolgája urának minden érdemét „magával vitte”, amikor Izsáknak keresett menyasszonyt, de azért az mégis furcsa, hogy ő és nem az ura határozta meg az ideálisnak tűnő jelölt kritériumait: „a lány, akinek mondani fogom: nyújtsd csak korsódat, hogy igyak, ő pedig azt mondja: igyál és tevéidet is megitatom – azt jelölted ki szolgádnak, Izsáknak és erről tudom meg, hogy kegyelmet műveltél urammal” (24:14). A Talmud (Taanit 4a) rámutat, hogy nem a legtökéletesebben fogalmazott: „Smuel bar Nahmani mondta Rabbi Jonatán nevében: hárman könyörögtek ésszerűtlenül Istenhez”, mert a kérésük pontatlanul volt megfogalmazva, és igen kellemetlen választ kaphattak volna. Ezek egyike volt Ábrahám embere, mert a talmudi szöveg folytatásából kiderül, hogy Isten akár egy szélsőségesen rossz fizikai adottságokkal bíró leányt is küldhetett volna „válaszul”, akit a szolga kénytelen lett volna hazavinni Izsáknak, amennyiben a felbukkanó leány megitatja őt és tevéit. Mivel a szolgát tényleg „elkísérték” Ábrahám érdemei, ezért Isten a megfelelő módon értelmezte a kérést, és Rebekát küldte megoldás gyanánt. Számunkra is fontos lehet, hogy igyekezzünk a szándékainknak megfelelően kérni, mert nem biztos, hogy mögöttünk is olyan spirituális támaszok állnak, akik „elrendezik” mondandónk pontatlanságait az Örökkévaló előtt.
Szép napot mindenkinek!
