Napi Tóra Vájérá hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Márhesván 12.
|
 |
|||
 |
||||
Vájérá hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Márhesván 12.
„És volt, mikor elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és elküldte Lótot a felforgatás közepéből, amikor felforgatta a városokat, melyekben Lót lakott” (19:29). A Talmud (Bráhot 54b) megjegyzi: „még amikor mérges Isten, akkor is megemlékezik az igazakról”. Ezt a fenti mondat alapján így érthetjük: Lót annak köszönhette megmenekülését Szodomából, hogy Isten megemlékezve Ábrahám érdemeiről, engedte, hogy unokatestvére sértetlenül hagyja el a várost. De persze lehet, hogy van másik olvasat is, amelyik Ábrahám kapcsán olyan esetet idéz meg, amikor Lót is érdemeket szerzett. Nem sok ilyen említhető, de az például igen, amikor Ábrahám Egyiptomban azt állította, hogy Sára a testvére, és Lót csendben maradt, vagyis nem cáfolta meg az ősatyát, amivel tulajdonképpen megmentette az életét. Néha tehát az is elegendő, sőt, komoly érdem, ha valaki egy fontos pillanatban képes csendben maradni. Egyrészt felismeri, hogy fontos pillanat van, másrészt képes nem elmondani a véleményét, érthető, hogy Isten nagyra értékeli ezt.
Szép napot mindenkinek!
