Napi Tóra Leh-lehá hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Márhesván 5.
|
||||
 |
||||
Leh-lehá hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Márhesván 5.
„Voltak Teráh napjai kétszázöt év, és meghalt Teráh Háránban” (11:32). Ezzel a mondattal fejeztük be az előző szidrát, a mostani pedig annak ismertetésével kezdődik, hogy Ábrahám (még Ávrám) elhagyja Hárán-t. Ennek alapján úgy tűnik, hogy mindez apja Teráh halálát követően történt, de Rási egyértelművé teszi, hogy ez nincs így, mert Ábrahám távozása után Teráh hatvan (más számítás szerint hatvanöt) évet élt. Ábrahám félelmeiről a midrás (B’résit rabba 39:8) így ír: „elmegyek és miattam fogják Isten nevét megszentségteleníteni. Azt mondják majd: magára hagyta apját és akkor indult útnak, amikor az már megöregedett”. Isten megnyugtatta: mentesítelek téged a szülő iránti tisztelet parancsától, de nem mentesítek másokat”. A midrás szövegének folytatásából az is kiderül, hogy az Örökkévaló ígéretet tesz Ábrahámnak, hogy a Tóra szövegét úgy alakítja, hogy az olvasóknak ne tűnjön föl, hogy Teráh halála előtt ment el Háránból. Ez rendben van, de mi már tudjuk, hogy ez így történt, és joggal kérdezhetjük, mégis hogyan tehetett ilyet az ősatya? A midrás erre is választ ad: הָרְשָׁעִים קְרוּיִים מֵתִים בְּחַיֵּיהֶן, vagyis a „gonoszok életükben is halottnak neveztetnek”, ami annyi jelent, hogy Teráh már a fizikai világból való távozása előtt is halottnak számított gonoszsága (bálványimádó volt) okán. Ebből fakadóan Ábrahám nem hibázott, amikor távozott. És ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Teráh végül megtért és lett helye az Eljövendő Világban (BR. 12:8), részint azért, mert fia távozásakor még gonosz (tehát spirituális értelemben halott) volt, részint pedig az sem kizárt, hogy fia távozása kellett ahhoz, hogy végül megtérjen.
Szép napot mindenkinek!
