Minden, amit a Jóisten csinál, azt az ember javára teszi

Minden, amit a Jóisten csinál, azt az ember javára teszi

Darvas István főrabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a hetiszakasz kapcsán beszéltek a vagyonról, a bankokról, a zsidók gazdasági szerepéről, valamint arról, hogy miért is fontos hétévente megpihentetni a földet.

Mi az aktuális hetiszakasz?

Bó hetiszakaszát olvassuk a héten, ez a szidra a tízcsapásból az utolsó hármat tartalmazza. Mellette itt olvashatunk magáról a kivonulásról is. Amikor a kivonulás megtörténik, akkor Izrael fiainak egy olyan isteni kérést, parancsolatot kell végrehajtaniuk, ami a későbbiek során is meghatározta a sorsukat.

Melyikről van szó?

D. I.: Azt olvassuk a Tórában, hogy Mózes utasítást kap: Szólj Izrael fiainak kérlek, hogy kérjenek ezüst- és aranytárgyakat a szomszédaiktól! Ezzel a mondattal kapcsolatban sok irányba el lehet indulni, most egyetlen furcsaságra hívnám fel a figyelmet. Ez pedig a kérlek szócska. Miért kellett megkérni Izrael fiait, hogy ne üres kézzel, hanem vagyonnal távozzanak Egyiptomból?

És miért?

D. I.: A válasz viszonylag egyszerű, már a rabbijaink szerint. Arról volt szó, ahogyan magának a szolgaságnak az évei is Isten akaratára történtek, ahogyan az is, hogy őseink vagyonnal távoztak. Ezt a későbbiek során a Misna is megfogalmazza, azt mondva, az embernek kötelező áldást mondania a rosszra is és a jóra is. Tehát a hagyománynak, a zsidó vallásgyakorlatnak az alapja, minden, amit jónak és/vagy rossznak érzünk, az Istentől van. Azért használtam az érzünk szót, mert ahogy rabbi Akiva is mondta, az ember próbálja meg ahhoz szoktatni magát, hogy azt mondja és úgy gondolkodjon, hogy minden, amit a Jóisten csinál, azt az ember javára teszi. Ezt néha nehezebb észrevenni, néha könnyebb, de a törekvés az kell legyen, hogy ezt az életünkben felismerjük.

Ha rossz történik az emberrel, akkor arra milyen áldást kell mondani? Már csak azért, mert ha valami rossz történik, akkor az ember dühös lesz, s nem az áldás jut az eszébe.

D. I.: A bölcseink ebben az esetben arra gondoltak, hogy a legnagyobb csapás az ember életében, ha egy ismerőse, szerette elvesztése következik be, meghal az illető, akkor is áldást kell mondani. Akkor, amikor ne nyerjük meg a lottóötöst, arra nincs áldás, viszont amikor kiderül, hogy nem nyertünk, vagy éppen más nyerte meg, akkor azt kell végiggondolni, hogy ez is a javunkra történt. Adott pillanatban, ha nyertünk volna, akkor az nem az isteni akaratot tükrözte volna, így nem is következhetett be. Amennyiben nem következhetett be, akkor nem is következett be, mindez azért történt, hogy nekünk a későbbiekben valahogy máshogyan legyen jó.

Akkor most, ha nem tévedek, a vagyontárgyak kapcsán mesél majd valamiről Toronyi Zsuzsa.

Toronyi Zsuzsa: Mutathatnék aranyat, ezüstöt, mert aki eljön az állandó kiállításunkra, az láthat ilyeneket, de én sokkal inkább egy másik dokumentumról beszélnék. Ez a bankok világába vezet, mert azt is tudni kell, hogy elődeink, elsősorban a premodern időszakban sokat foglalkoztak bankársággal, bankalapítással. Van a múzeumban egy 1818-as adósságlevél, melyet egy Majláth gróf írt egy zsidónak, amiben elismeri, hogy sok pénzt kölcsönzött tőle, ahogy a visszafizetést is elismeri. Az tudott, hogy a középkorban a zsidók nagymértékben foglalkoztak pénzkölcsönzéssel, az uradalmaknak meg nagy szüksége volt arra, hogy legyen valaki, aki tud pénzt mozgatni, legyen valaki, aki az egyébként finanszírozhatatlan tevékenységeiket gazdaságilag segítse.

D. I.: Közbe kell tegyem, hogy sokan ezt a tevékenységet alantas munkának tekintették.

T. Zs.: Igen, így van, de kapcsolódva a hetiszakaszhoz, ezt is nyilvánvalóan azért hozta így a sors, hogy ezt is jóra fordítsák a zsidók. Visszatérve a dokumentumhoz, arról nincs információ, hogy valóban megtörtént a visszafizetés, ebben csak reménykedhetünk, már azért is, mert a középkor egyes időszakaiban nagyon sokszor éltek a levélölés eszközével, amivel ezeket a kölcsöniratokat semmisnek nyilvánították, a pénzüket visszakérő zsidókat egyszerűen kiűzték, így oldva meg a kölcsön visszafizetésének a gondját. Ezért is volt tekinthető ez egy igen magas rizikójú tevékenység, ezért is voltak nagyon magasak a kamatok.  Azonban van egy másik érdekes dokumentum is a múzeumban. Egy olyan bank papírjáról van szó, amelyik azt segítette, hogy Izrael földje újra benépesülhessen. Az egyik cionista kongresszuson hoztak létre egy olyan bankot, ami ezt a célt támogatta. A múzeumban lévő dokumentum szerint egy magyar zsidó, Deutsch Zsigmond, 1908-ban egy nagyobb összegű részvényt jegyzett, ezt örökíti meg a papír. Szerencsére az ilyen dokumentumokból még sokat ismerhetünk a világ számos zsidó múzeumából. A nálunk lévő jegyzést igazoló papír szép kivitelű, sok kis képpel, ezek a bank belső terét ábrázolják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország gazdasági életében milyen fontos szerepet játszottak a zsidó bankok, elegendő Budapest fejlődésére is gondolni. Az első magyar bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapítói között is olyanok voltak, akik mellette a Pesti Izraelita Hitközség vezető is voltak.

Kicsit visszatérve a banki részvényre. Ha jól tudom, a befolyó összegekből földeket vásároltak az akkori Palesztinában, de mellette még mire fordították a befolyt pénzeket?

T. Zs.: Földvásárlásra, valamint arra, hogy ezeket termékennyé tegyék, mert a föld már ott volt egy ideje, de addig nem termett semmit. Így a termékennyé tétel mellett még ki kellett építeni azt az intézményrendszert, amely a modern életet lehetővé tette. Vasutakat kellett építeni, utakat is, parkokat kellett létesíteni, mocsarakat kellett lecsapolni. Ezekhez mind pénz kellett, de mellette még szükség volt az elszántságra is, ami szintén segítette az akkori telepeseket.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

A beszélgetés a 2021.január 22-i Halljad Izrael! adásának szerkesztett változata.