Önálló, önellátó közösséget tervez és szervez Darvas István főrabbi
Darvas István főrabbi a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt arról, hogy miért kíván önállóvá válni, a döntése hátteréről is elmondta véleményét.
A főrabbi a saját jövőjét illetően azt mondta, jelenleg reményei vannak inkább, ami azt jelenti, bízik abban, képes egy olyan közösséget felépíteni, ami önellátó, amelyik ezt követően egy mindentől független neológ zsidó közösségként tud működni. Ami a döntését illeti, Darvas István kijelentette, nagyon szeretne önálló lenni, ez már a rabbiavatása előtt is foglalkoztatta és ez az elmúlt 15 évét végig is kísérte. Ám az, hogy miért most lépte ezt meg, azt úgy értékelte, mindehhez vezetett az a közhangulat is, ami a jelenlegi magyarországi zsidó közéletet jellemzi, ami nem teremti meg annak a lehetőségét, hogy az ember a saját feladatára koncentráljon. Hozzátette, ő maga azt gondolta korábban, amikor ezt a pályát választotta, hogy rabbiként tanítani kell, imádkozni kell, közösséget kell szervezni, az emberek örömében osztozni, a bánatukban enyhet adni. Ám az elmúlt 15 év azt bizonyította be, hogy nagyon sokszor kell olyan helyzetekben, szerepekben helytállni, ami nem egy rabbinak való, legyen szó közéleti kérdésekben való megnyilvánulásról például, mert ezekből már elveszni látszott a szakmaiság, minden gondolatot valamilyen politikai, hitközségi politikai szemüveggel mértek. És az a baj, hogy amennyiben valaki nem politikai véleményt akar mondani, egyszerűen csak a gondolatait akarja megfogalmazni, annak most nem tud eleget tenni, csak akkor, ha rabbiként függetlenné válik.
Arra a felvetésre, hogy jónak gondolja-e az időzítést a lépése megtételére, amikor éppen viharok vannak a Mazsihisz körül, Darvas István úgy felelt, az időzítés sohasem lehet jó, mert ha voltak is nyugodt időszakok az elmúlt 15 évben, bár ezt lehet vitatni, akkor bármikor el lehetett volna mondani, hogy valamiért éppen miért nem jó ezt meglépni. A közösségépítés tekintve azt tette hozzá a főrabbi, a koronavírus-járvány miatt online térben lehet működtetni a közösségeket, ezt egyébként sikeresen tették meg. Mint elmondta, a saját vágya az, hogy amikor vége lesz a pandémiának, akkor sikerüljön előállni egy olyan alternatív megoldással, ami lehetőséget ad az embereknek a közösséghez való csatlakozásra. Bármikor is dönt így az ember, az a jelen pillanatban soha nem lehet jó, de a remények szerint a későbbiek során azoknak is megváltozik a véleménye, akik ezt a távozást rosszul élték meg, ezt a jövő dönti el.
Darvas István bár már nem a Bét Jehuda zsinagóga rabbija, de az OR-ZSE főtitkáraként tovább fog dolgozni, annak az egyetemnek, aminek korábban a hallgatója volt. Ennek kapcsán megjegyezte, nagyon szeretett hallatóként az egyetemen lenni, most az a dolga, hogy a hallgatók számára tegye szerethetővé az intézményt. Mindezek mellet azt is feladatának tekinti, hogy az egyetem épülete mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak, a dolgozóknak megfelelő legyen, mellette pedig kiemelten fontosnak nevezte, hogy az eddig megszerzett tapasztalatait a rabbihallgatóknak átadja.
Darvas István szerint azt kell ma is nézni, hogy valaki zsidóként hogyan teljesít, hogyan tartja a micvákat, mit kezd a hagyománnyal, mennyit tanul, ezeket miként hasznosítja. Ezt várják el az OR-ZSE hallgatóitól, legyenek azok betértek, született zsidók. A cél az, hogy legyenek elkötelezettek, legyenek hasznos tagjai a zsidó közösségnek.
A főrabbi azt is megjegyezte, a döntése nehéz volt, ami megviselte, de meg kellett tennie. A zsidó szervezeten belüli hangulat kapcsán pedig azt jegyezte meg, amit eddig és ahogyan mondott az elmúlt 15 évben, az nagyon kevéssé érte el az érintettek ingerküszöbét a zsidó közéletben, a vezetők körében. Egy vitában nem a másik megsemmisítése a fontos, de ezzel a véleményével kisebbségben maradt többször is. Persze a saját kis közösségében voltak sikerélményei, de a tágabb közösségben nem mindig járt sikerrel.
Összességében úgy vélte a főrabbi, hogy a későbbiek során sokan fognak örülni a lépésének. A tervei szerint a jövendő közösségének valóban önellátónak kell lennie, legyen szó a fizetésekről, a villanyszámla kifizetéséről. Hogy hol lesz ez a közösség, egy lakásban, netán másutt, ezt is a jövő dönti el.
