„Hogyha nagyon bürokratikus lesz, akkor nagyon lassú lesz ez a folyamat” – Koji László a Wekerle Pluszról és az építőipar kilábalásáról
A Wekerle Plusz program részletei, az energetikai felújítások támogatása, az új lakások várható száma és az ágazat kilátásai voltak a téma a Pirkadat október 30-i adásában. M. Kende Péter Koji Lászlóval, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnökével beszélgetett arról, mit jelent a program az átlagpolgárnak és a szakmának. Az ÉVOSZ jónak tartja az elképzelést, a teljes ágazat kilábalására azonban 2028 előtt senki sem számít.
Kétféle Wekerle Plusz
Koji László elmondta, hogy a szakma is jónak tartja a programot. Az új kormány folyamatosan kikérte az ÉVOSZ véleményét, a kihirdetés előtt is egyeztettek, a régi Otthon Start jó elemei pedig megmaradtak, és újak is kerültek melléjük. Első hallásra azonban nem egyszerű a rendszer. Kétféle Wekerle Plusz van: a zöld az új és a lakásvásárlással megszerzett otthonokra, a barna a meglévő lakásokra vonatkozik, ez utóbbinál a felújítás a meghatározó.
Felújítás: az épület állapota számít
Az energiamegtakarítást célzó felújításra a következő négy évben 633 milliárd forint áll rendelkezésre, amelyből a kormány 120 ezer lakás átépítésével számol. Bár a hitel felső határa 15 millió forint, az elnök úgy látja, hogy a számítás átlagosan 6 millió forint felvételével és hozzá önerővel készült.
A nézőknek szerinte az a legfontosabb, hogy most az épület műszaki állapota került a középpontba. Ahol energiahatékonysági szempontból nagyon rossz a helyzet, ott a maximum 15 millió forint fele vissza nem térítendő támogatásként igényelhető. Arra a kérdésre, ki állapítja ezt meg, Koji a felkent energetikai szakértőket nevezte meg. Az elején energetikai besorolás készül az épületről, egyfajta tízes skálán, a felújításnak legalább 30 százalékos megtakarítást kell hoznia, a végén pedig hatósági tanúsítvány igazolja az eredményt. A kettő különbsége dönti el, hogy 50 vagy 30 százalék a vissza nem térítendő rész, aki pedig már eleve nagyon jó épületet javítana tovább, annak csak a hitel marad.
Jó hírnek nevezte, hogy a felújításra gyerekvállalás nélkül, életkortól és településtől függetlenül lehet pályázni.
Első lakás, életvitelszerű ott lakással
A lakásvásárlásnál más a helyzet. A program csak az első lakáshoz jutást támogatja, mindegy, hogy használt vagy új lakásról van szó, az igénylőnek 18 és 45 év között kell lennie, és az első öt évben életvitelszerűen ott kell laknia. Koji ez utóbbit tartja a legfontosabbnak, mert a lakhatási gondok egyik okozója szerinte éppen az, hogy sok lakás üresen áll: befektetésként megvették, ki sem adják őket.
Mennyi munkát hoz az ágazatnak?
A műsorvezető azt kérdezte, mekkora lökést adhat a program a döcögő iparágnak. Koji szerint jelentőset, de van egy bizonytalansági tényező: a lakáshoz jutásra szánt 550 millió euró, durván 200 milliárd forint négy évre, a használt és az új lakások között oszlik meg. Az építőiparnak nyilván az új a fontos, a használt lakásra jutó pénz jellemzően az adásvételi árba megy el, és nem ad munkát a szakmának.
Az ÉVOSZ számításai szerint ez a 200 milliárd az önerővel és egyéb tételekkel együtt körülbelül 600 milliárd forintnyi plusz megrendelést hozhat négy év alatt, a felújításokkal együtt pedig mintegy 1200 milliárdot, ha a program jól megy. Az elnök a részletszabályok ismerete nélkül egy dologra figyelmeztetett: „Hogyha nagyon bürokratikus lesz, akkor nagyon lassú lesz ez a folyamat.”
Új lakásból körülbelül 7000-et hozhat négy év alatt a program. Az idén nagyjából 13–14 ezer lakást adnak át, és ehhez évente körülbelül 2–3 ezer jöhet hozzá, ami a mélypontról való elmozdulást jelentheti.
Bérlakások a következő lépésben
A bérlakásprogramokról szóló kérdésre Koji azt mondta, hogy a lakásgazdálkodási stratégiának most az első elemével találkoztak, amely a keresleti oldalt, a lakosságot hozza helyzetbe. Azzal számol, hogy Vitézy Dávid miniszter egy héten belül bejelenti a kínálati oldal erősítésének programját is: a megfizethető lakások és bérlakások építését, a kollégiumi fejlesztéseket. Mindez benne van a kormányhatározatban, amelynek végrehajtása szerinte jó ütemben halad.
Kibírni 2028-ig
Az ÉVOSZ előző nap tartotta az évenkénti Országos Építőipari Konferenciát, idén Kecskeméten. Arra törekedtek, hogy ne siránkozó, kétségbeesett rendezvény legyen: az alágazatok, a lakásépítés, a mélyépítés, a szakipar és az anyaggyártás sikeres vállalkozásainak vezetői mondták el a várakozásaikat. Mindebből az kerekedett ki, hogy ágazati szinten 2028 előtt senki sem várja a kimozdulást. A kérdés az volt, „hogy lehet 2028-ig életben maradni”, milyen hatékonysággal, képzéssel és piaci szegmensekkel. Azután viszont az elnök újra sok megrendelésre számít.
A nem lakáscélú építkezéseknél leginkább az állami, jelentős részben uniós forrásból finanszírozott elképzelések látszanak: közlekedésfejlesztés, a két- és háromszámjegyű utak rendbetétele, vízügyi beruházások. Koji külön kiemelte az elavult közműhálózatokat, amelyek állapotát tűrhetetlennek nevezi: Budapesten a kitermelt víz 35–40 százaléka elvész, mire eljut a fogyasztóhoz. Számít arra is, hogy a kormány helyzetbe hozza a nagy befektetőket, mert a választási időszakban megtorpant tárgyalásokat fel kellene gyorsítani.
A műsorvezető felidézte, hogy az év végi beszélgetéseik rendre azzal zárultak, hogy nem volt jó az év, de talán jön valami. Koji szerint 2026 az építőipar negyedik mínuszos éve lesz, és az ÉVOSZ számításai szerint körülbelül 10 százalékkal marad el 2022-től. A házépítőknek és felújítóknak 2027 már könnyebb lehet, az ágazat egésze azonban 2028 előtt nem kerül jó passzba. Abban egyetértettek, hogy ha a mínusz közelít a nullához, az iparágban már mindenki boldog lesz.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
