Zsidóságot érintő lapszemle
Sajtófigyelés 2019. október 11.
Magyarország
ELÉGGÉ BIZTONSÁGOSAK-E A HONI ZSINAGÓGÁK?
www.szombat.org/politika/elegge-biztonsagosak-e-a-honi-zsinagogak
Volt idő, amikor rendőrök álltak a magyarországi (de legalábbis budapesti) zsinagógák előtt. Ma nemigen látni őket.
Pedig a nyugat-európai merényletek aggasztóak innen, Közép-Európából, Budapestről nézve is.
Persze, tudjuk, Magyarországon – elvben – nincs hasonló fenyegetettség, mint Európa nyugati felén, de azért mégis furcsa, hogy számos helyen csupán fiatal önkéntesek, és a hitközségek biztonsági szolgálata látja el a zsidó gyülekezeti helyek felügyeletét ünnepek, közös imádkozások idején.
Sőt, van olyan kisebb ortodox imaház, ahol még a hitközség biztonsági szolgálatát sem látni, legfeljebb olyan ajtónállót, aki garantáltan nem képes megfékezni egy esetleges erőszakos behatolót.
Nem akarja senki az ördögöt a falra festeni. Nem akar a kutya sem politikai kérdést csinálni az őrzés/nem őrzés, szélsőjobboldali/muszlim fenyegetettség megléte vagy nemléte kérdéséből.
Még csak azt sem firtatnánk, kinek az érdeke, hogy saját biztonsági szolgálat lássa el a felügyeletet, nem fegyveres rendőrök, sőt azt sem, kinek az elemzése, döntése, netán mulasztása, hogy az őrzés – zsinagóga-látogatói szemmel nézve – nem elég biztonságos.
Pusztán csak arra emlékeztetnénk, hogy ez az a hiányosság, amit rossz esetben, utólag jóvátenni már nem lehet.
Most szerencsére a kormány egy olyan segítséget adott, aminek köszönhetően egy korszerű, XXI. századi intézmény válik a Szeretetkórházból
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke beszélt az elmélyülés fontosságáról, a szervezet következetes álláspontjáról a választási kampány kapcsán
www.breuerpress.com/2019/10/11/xxi-szazadi-intezmeny-valik-a-szeretetkorhazbol/
Az elnök beszámolt arról, hogy nemrégiben ért véget Ros Hasana ünnepe, amikor is megkezdődött az 5780. év, ezt követi a Félelmetes napok, amelyek végén jön Jom Kipur, az Engesztelőnap, ami most kedd este köszönt be. A Félelmetes Napok alatt dől el, hogy a zsidó ember élete bepecsételődik-e a jövő évbe, ilyenkor nem foglalkoznak aktuálpolitikával, ez a 10 nap arra való, hogy a zsidó ember elmélyüljön, átgondolja az elmúlt év történéseit, megtervezze a következő esztendőt.
Heisler András hozzátette, az 5779-es év egyik kiemelkedő eseménye volt a Maccabi Európa Játékok volt, aminek jelentős nemzetközi hatása volt, nagyon sok elismerést kaptak a szervezők, így a Mazsihisz is, ahogy maga a játékok is. A magyar kormányt is elismerték, akár a biztonságot, akár a versenyek számára biztosított infrastruktúrát tekintve – tette hozzá a szervezet elnöke.
Heisler András hozzátette, a siker ellenére nem valószínű, hogy a közeljövőben újra Magyarországra lehet hozni a Maccabiádát. Ugyanakkor a kormány ígéretének megfelelően a Mazsihisz nagyon szeretné, ha megvalósulna a zsidó sportközpont, erről már komoly tárgyalásokat folytatnak a kormányzattal.
Ugyancsak jelentős kormánytámogatást kapott a Mazsihisz a Szeretetkórház felújítására. Heisler András szerint az intézmény jelenleg nagyon nehéz fizikai állapotok között dolgozik, ugyanakkor az ápolási színvonal nagyon magas, olyannyira, hogy tavaly elnyerték a legjobban ápoló kórház díját is. Most szerencsére a kormány egy olyan segítséget adott, aminek köszönhetően egy korszerű, XXI. századi intézmény válik a Szeretetkórházból. Ez egy hároméves fejlesztés, most kerültek sorra a pályázati kiírások, a szervezet az átláthatóságra és a szervezettségre kiemelten figyel.
Az önkormányzati választás kampányával kapcsolatban a Mazsihisz elnöke elmondta, a szervezet már jóval a kampány előtt kijelenttette, semmilyen pártpolitikai ügyben nem kíván véleményt nyilvánítani, abba nem kíván beleszólni, sem beleavatkozni. Hozzátette, véleménye szerint ez egy jó döntés volt, ez nem az egyházak, felekezetek dolga. Minden oda nem illő mondta aggasztja a Mazsihiszt, de ezt a társadalomnak kell elrendezni, nekik kell kirekeszteni a kirekesztő gondolatokat, személyeket.
Az interjú a Halljad Izrael! 2019. október 11-i adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Ezekben a napokban az ember legyen önző
Darvas István főrabbi beszélt a Jom Kipur ünnepéről, annak a lényegéről, tanításáról.
www.breuerpress.com/2019/10/11/ezekben-a-napokban-az-ember-legyen-onzo/
Jom Kipur napján Gma hatima tova köszönést használjuk, ezzel is kifejezik azt a reményüket az emberek, hogy ítélet, amit az Örökkévaló hozott az emberről, az számukra olyan lesz, amilyet szeretnének, ez azt is jelenti, hogy abban is reménykednek az emberek, hogy a táraiknak is kedvező ítéletben lesz részük, valamint azt, hogy mindezt a Jóisten úgy pecsételi be, hogy az elkövetkezendő év sikeres legyen.
Az emberek a nap beköszönte előtt könnyű böjtöt szoktak kívánni egymásnak, ennek kapcsán a főrabbi megjegyezte, jó szívvel csak annak tud ilyet kívánni, akiről feltételezi, hogy megtartja a böjtöt. Ez a kívánság nem azt jelenti, hogy az emberek vegyék könnyen a böjtöt, sokkal inkább arról, hogy legyen elviselhető ez a 25 óra. A böjt során szokás még birsalmát szagolgatni, amibe szegfűszeget szúrnak, egyesek szerint ezzel is az önsanyargatást lehet fokozni, mások szerint pedig a jó illatok elvehetik az ember éhségét. Darvas István elmondta, ennél praktikusabb okai vannak ennek, mégpedig az, hogy a jó illatokra is áldást kell mondani, s miután Jom Kipur napján az étkezésekre nem mondanak áldást, ezt lehet és kell is pótolni a jó illatokra való áldás elmondásával.
Az ünnep dallamvilágával kapcsolatban azt mondta el a főrabbi, hogy Jom Kipur napjára alapvetően mint egy szomorú ünnepre szoktak tekinteni, de a liturgia és a dallamvilág sem ezt mutatja, hiszen amennyiben ezt a napot az ember egy közösségben, egy zsinagógában tölti, akkor egészen megváltozik a véleménye. Mert ezen a napon a zsidók nem csak sanyargatják a lelküket, a testüket, hanem ilyenkor abban reménykednek, hogy ezen a napon engesztelést nyernek a Jóistentől és ehhez sok minden kapcsolódik, csak nem a szomorúság.
Jom Kipur napján az öltözék is különleges, hiszen az egyik előírása ennek a napnak, hogy nem szabad bőrcipőt viselni, azaz az emberek öltönyben és tornacipőben mennek a zsinagógába. A zsinagógában pedig fehér ruhát, kitlit viselnek a nős férfiak, a nőknek is fehér ruhában kell megjelenni, ez a szín a bűntelenség szimbóluma. Ennek értelmében ezzel is azt mutatják, hogy a következő évet, legalább a Jóisten előtt tiszta lappal kezdhetik az emberek.
Az interjú a Halljad Izrael! 2019. október 11-i adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Nagyon fontos a közösséghez való tartozás
Büchler András, a soproni zsidó hitközség elnöke beszélt az újjáéledő közösségről, az eddig elvégzett munkáról.
www.breuerpress.com/2019/10/10/nagyon-fontos-a-kozosseghez-valo-tartozas/
Büchler András elmondta, nehéz, de sikeres évek vannak a közösség mögött, hiszen az elmúlt két esztendőben sikerült a soproni zsidó közösséget újraéleszteni. Tudni kell azt az egészhez, hogy a Holokauszt után a helyi zsidó közösség tagjainak alig a tíz százaléka tért vissza a városba. Nagyon homogén volt a soproni zsidóság vallásilag, legelőször egy ortodox rabbival kezdték el újraszervezni az életet, aki olyan sikeres volt, hogy 1953-ban a pesti ortodox zsidó vallási bíróság vezetője lett, így a városban a veje lett az utódja rabbiként, aki 1956-ban kivándorolt az országból, azóta a soproni közösségnek nincs állandó rabbija. Emiatt a helyi közösség az elmúlt évtizedekben egy nagyon sokféle, ám kevés ismerettel rendelkező közösséggé vált.
A mostani vezetés első és legfontosabb dolgának a helyi zsidó élet újrateremtését tűzte ki célul, legelőször a temetőt hozták rendbe, természetesen a háláchá szabályainak megfelelően. Ezt követően sikerült rendbe hozni a közösség imatermét, a mellette lévő pici konyhával, ahol ma már bármikor lehet kóser ételeket főzni. Ma már rendelkezik a közösség kóser Tórával, kialakítottak egy kis tanulószobát, már van egy kis könyvtáruk is. Büchler András azt is hozzátette, elkezdetek közösen dolgozni a város vezetésével, amelyik pozitívan áll hozzá a helyi zsidó közösséghez.
Sopronról tudni kell azt is – tette hozzá, hogy a városnak van két középkori zsinagógája, az egyikben már működik egy kiállítás a neves soproniakról, a másikban pedig a zsidó életet mutatják be. Érdekes az is, hogy a II. világháború előtt nagy zsidó élet volt a városban, volt olyan időszak, amikor egyszerre öt rabbi is dolgozott itt, volt zsidó iskola is, azonban azok az idősek, akik emlékeznek erre az időszakra, nem tudtak a középkori zsinagógákról, hiszen azokat csak a hatvanas években tárták fel. A mostani közösség ebben az évben már kétszer is szervezett közös imát a régi zsinagógákba. Legutóbb a Lauder iskola diákjaival együtt imádkoztak Sábátkor és járták be az ortodox és a neológ zsinagógákat.
Az elnök megjegyezte, Pestről nézve egészen más a zsidó élet vidéken, ahol – mint hozzátette – eleinte senkit sem érdekelt az imák világa, de az évek munkája során, szinte zsoltárról zsoltárra haladva ismerte meg a helyi zsidóság az őseik világát.
Ami a Sopronnal való együttműködést illeti, Büchler András elmondta, most Ros Hásáná elő estéjén a közösség tagjai a régi ortodox zsinagógában voltak, ahol a város polgármestere is beszélt, köszöntötte a megjelenteket. Az elnök azt is elmondta, nagyon fontos a közösséghez való tartozás, az értékek mentén megszervezett emberi kapcsolatok.
A soproni zsidó közösségbe már eljárnak a határ másik oldaláról, Ausztriából is, hiszen ez egy regionális hitközség is.
