Zsidóságot érintő lapszemle

Zsidóságot érintő lapszemle

Sajtófigyelés 2019. szeptember 9.

 

Magyarország

 

propeller.hu

Zsidó Előadóművészeti Központ nyílik 2020-ban Erzsébetvárosban

propeller.hu/itthon/3454226-zsido-eloadomuveszeti-kozpont-nyilik-2020-ban-erzsebetvarosban?utm_source=hirstart.hu&utm_medium=referral

Zsidó Előadóművészeti Központ nyílik 2020-ban a Gólem Színház és a VII. kerületi Önkormányzat együttműködésében. A Csányi utca 3. szám alatti épület nemcsak színházi, hanem tánc-, opera- és jazzprodukcióknak is helyet ad.

„A teljes központ 500 négyzetméter nagyságú lesz, benne színházi és közösségi térrel, nagy- és kamarateremmel, kávézóval, öltözőkkel, irodákkal, raktárral. Terveink szerint jövő nyáron megnyílik a kávézó, majd ősztől itt kezdődik a Gólem Színház 2020/21-es évada. A Zsidó Előadóművészeti Központ egész Európában egyedülálló projekt” – mondta Borgula András, a Gólem Színház vezetője vasárnap.

Az épületben egykor mézeskalácsműhely és pékség üzemelt. Mint a sajtóbejáráson elhangzott, a Gólem Színház 2020 őszétől évente 200-250 előadást fog tartani a központban, ezekre összesen 20 ezer nézőt várnak.

Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere az MTI-nek kifejtette: néhány hónappal ezelőtt kereste meg Borgula András, aki helyszínt keresett a Gólem Színháznak, miközben a VII. kerületi Önkormányzat éppen kulturális intézményeket keresett. Az ötletet nemcsak ő, de a közgyűlés is támogatta.

„Számunkra kiemelten fontos, hogy a belső-erzsébetvárosi negyed bulinegyed helyett inkább kultúrnegyed legyen. Ez akkor tud megvalósulni, ha kulturális értékteremtőket találunk. Közvetlenül a leendő Zsidó Előadóművészeti Központ mellett található egy ideje a Csányi 5., az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár, és vétek lett volna nem hasznosítani a szomszédságában üresen álló helységet. Belső-Erzsébetvárosban rengeteg közös projektünk van a helyi zsidósággal” – fejtette ki a polgármester.

Borgula András arról beszélt az MTI-nek, hogy a 15 éve alakult Gólem Színház Magyarország egyetlen zsidó színháza. Felidézte, hogy az induláskor azt akarta, ne a régi zsidó negyedben működjenek, ne azzal azonosítsák őket, de most úgy látja, a kerületben a környezet egészen más, mint másfél évtizede volt.

„Közművelődési szerződést kötöttünk a VII. kerületi Önkormányzattal, ami alapján a Csányi utca 3-at ingyen használhatjuk a következő tíz évben. Nekünk az épület rendbe hozása és az üzemeltetés költsége marad, a jövő évi nyitáshoz szükséges mintegy 70 millió forintot közösségi finanszírozásból igyekszünk összegyűjteni” – mondta Borgula András.

A színház vezetője hozzáfűzte, hogy a központban egyszerre két előadást is fognak tudni tartani, a valamivel távolabbi jövőben pedig a szintén mintegy 500 négyzetméteres pince hasznosítását is tervezi.

A sajtóbejáráson a színház művészei, köztük Gryllus Dorka és Kálid Artúr, részleteket adtak elő a teátrum előadásaiból.

A hír már korábban megjelent a Heti Tv-ben. 

parameter.sk/zsido-eloadomuveszeti-kozpont-nyilik-2020-ban-erzsebetvarosban

varosikurir.hu/bulinegyed-helyett-kulturnegyed-lesz-erzsebetvarosban/

magyarnemzet.hu/kultura/zsido-eloadomuveszeti-kozpont-nyilik-2020-ban-erzsebetvarosban-7283258/

Külföld

 

szabadmagyarszo.com

SZABADKÁN IS MŰKÖDHETNE ÚGY A ZSINAGÓGA, MINT KRAKKÓBAN VAGY PRÁGÁBAN!

szabadmagyarszo.com/2019/09/05/szabadkan-is-mukodhetne-ugy-a-zsinagoga-mint-krakkoban-vagy-pragaban/

A szabadkai séták témájú riportsorozatunkban szerettünk volna a szabadkai zsinagógáról is képriportot készíteni. Miután Illés Hajnalka, az épület koordinátora számunkra érthetetlen okokból ezt nem tette lehetővé, a Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságától pedig erre vonatkozó kérelmünkre egy hónap után sem érkezett válasz, a Szabadkai Zsidó Hitközséghez fordultunk.

A hitközség munkatársaival folytatott beszélgetés során kiderült, hogy mindannyian azt szeretnék, ha a zsinagóga itt is oly módon működne, mint Krakkóban, Prágában vagy éppen Budapesten, a Dohány utcában, ahol az épület sikeresen tölt be egyszerre vallási, turisztikai és kulturális szerepet, ez azonban Szabadkán jelenleg nem így működik. Az épület koordinátorával pedig nem csak szerkesztőségünknek volt kellemetlen tapasztalata.

Itt nincs helye a lármának!

Steinfeld Joshua, a hitközség elnöke, a szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságának tagja elmondta, a zsinagógát gyakorlatilag a zsidó hitközséggel azonosítják:

– A hitközség nagyon büszke az épületre, de ez a város büszkesége, és ugyanakkor turisztikai látványosság is. Mi szeretnénk mindig pozitív hozzáállást tanúsítani a zsinagóga iránt, ezért szeretnénk azt mindig a legjobb fényben feltüntetni. Az egész világból érkeznek barátaink, akik eljönnek, akár előre bejelentkezve, akár egészen váratlanul, és a hitközségben bárkit megkérhetnek, hogy engedje be őket, ha meg szeretnék tekinteni a több mint százéves épületet. De itt kezdődnek a gondok. Az egyik probléma az, hogy a zsinagógának van egy munkaideje (keddtől péntekig 10-től 18-óráig, hétvégén 10-től 14 óráig – a szerz. megj., hétfőn zárva), de ez az épület turisztikai jellegű bemutatására vonatkozik. A hitközség külföldről érkező vendégeinek viszont ez gyakran nem felel meg. Amikor kinyitjuk az épületet, nem számítunk arra, hogy valaki majd elkezd velünk kiabálni, hangoskodni, hogy „most nincs munkaidő”, és megpróbál bennünket kizavarni az épületből. Ez bennünket és vendégeinket is megdöbbenti, és sajnos nincs az a mechanizmus, amellyel az efféle viselkedésnek megálljt tudnánk parancsolni. A hitközség tagjaival beszélgetve elmondhatom, hogy mások is ehhez hasonlókról számoltak be. Tehát itt egyáltalán nem a zsidókkal vagy a hitközséggel szembeni negatív magatartásról van szó, hanem az épület funkcióinak figyelmen kívül hagyásáról. Ez azon ismeretek hiányából fakad, hogy hogyan is kellene egy zsinagógát a világ minden tájáról érkező embereknek bemutatni. Itt nincs helye kiabálásnak, lármázásnak, sem a különböző dolgokra való hivatkozásnak. Az épületet affirmatív értelemben kell bemutatni, nem gondolkodván különböző bürokratikus és adminisztrációs dolgokról, melyek az adott pillanatban egyáltalán nem is fontosak.

Megpróbálták-e ezeket a problémákat az igazgató bizottság ülésén orvosolni?

– Az igazgató bizottság ülésein általában a működéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos dolgokról beszélünk. Személyi kérdésekről eddig nem esett szó.

Vannak jó ötletek, de nincs, aki meghallgassa őket

A hitközség munkatársaival folytatott beszélgetésből kiderült, hogy számos jó ötlet és megoldás létezik, de nincs, aki meghallgassa és megvalósítsa őket:

– Az épület megmaradt zsinagógának is, azaz van egy vallási jellege. Ezért az odalátogató turistáknak – mivel ez egyúttal turisztikai attrakció is – megfelelő előírások szerint kell viselkedniük. Kipát kellene kapniuk, amikor belépnek a zsinagógába, ami egy turista számára érdekesebbé is tenné a tér megélését. Ezt elmulasztják, mert nincs elég kipa (szerk. megj.: a kipa a legjellegzetesebb zsidó viselet, a vallásos zsidó férfiak által viselt sapka), pedig a hitközség már többször adományozott ilyen sapkákat. A másik dolog, hogy valahogyan nem hozzáértően állnak a problémák megoldásához. Bizonyos kordonokat kellene felállítani, hogy a látogatók ne érjenek hozzá a lengőajtóhoz. A zsinagógában lévő illemhelyek az épületben tartandó koncertek, kongresszusok vagy más rendezvények látogatói számára készültek, ezért azokat a turistacsoportoknak nem kellene használniuk. Ezek olyasmik, amelyeket egy idegenforgalomban dolgozó személynek tudnia kell kezelni. Volt itt egy felkészülési időszak, amíg tartott a felújítás, ezeket mind át lehetett volna gondolni. Hét hónapja működik a zsinagóga mint idegenforgalmi látványosság, ezek a problémák pedig még mindig nincsenek megoldva – mondták a hitközség munkatársai.

Hogyan kellene megfelelően működtetni?

– Természetesen a hitközségnek szívügye a zsinagóga. A dolgok természetéből kifolyólag az emberek a zsinagógát a zsidókkal és a zsidó hitközséggel azonosítják. Ezért ennek úgymond „zsidósan” kellene működnie, lezserebben, megértőbben, egyszerűbben. Amit mi javasoltunk, hogy az egyszerűbb és átláthatóbb beléptetés érdekében állítsanak fel kordonokat, hogy a csoportok ne menjenek ellenőrizetlenül a karzatra, hogy ne használják tömegesen az illemhelyet. Az okos ember más példájából tanul, vannak olyan zsinagógák, amelyek turistaattrakciók, de vallási objektumként is működnek, mint például a Staronová synagoga Prágában és hasonlók. Meg kell nézni, hogy hogy működtetik ezeket, és egyszerűen át kell másolni. Nem kell semmi újat kitalálni, ki van ez már találva. Az a legnagyobb baj, hogy nem szakemberek gondolták végig, hogy hány és milyen képesítésű, tudású szakember kell egy ilyen típusú, világattrakciónak számító épület működtetéséhez. Nem is tudjuk felfogni, milyen kincs van a kezünkben, és ezt hogyan kellene hasznosítani. Itt, a hitközségben vannak nagyon jó ötletek, csak az a baj, hogy nincs, aki meghallgassa és végrehajtsa őket. Illés Hajnalkát senki sem irigyli, mert megpróbálja föltalálni magát azok között a keretek között, amelyeket valaki meghatározott neki, de az egésznek a levét a város, a zsinagóga és a hitközség hírneve issza meg, mert az épületet mindenki a városhoz és a hitközséghez köti – mutatott rá a hitközség elnöke.

A hitközség illetékesei beharangozták, hogy már nagyban készülnek az Őszi Zsidó Kulturális Fesztiválra, mely október 23-án kezdődik, és ötödik alkalommal kerül megrendezésre. A bevezető koncerten pedig, mint mindig, ezúttal is a helyi művészek fellépésén lesz a hangsúly.

Arra is rámutattak, hogy az épület biztonságát meg kell erősíteni, a hasonló épületeket máshol sokkal komolyabb rendszerekkel védik.

Tekintettel arra, hogy a Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságába három-három tagot delegál a hitközség mellett a város és a Magyar Nemzeti Tanács, a fentiekkel kapcsolatban kérdéseket intéztünk Bunford Tivadarhoz, a városi képviselő-testület elnökéhez, aki egyúttal a Zsinagóga Alapítvány elnöke is, valamint Hajnal Jenőhöz, az MNT elnökéhez. Amennyiben válaszolnak, azt jövő heti számunkban közöljük.

A SZABADKAI ZSINAGÓGA TÖRTÉNETE

A szabadkai zsinagóga, Európa második legnagyobb zsinagógája és a magyar szecessziós építészet gyöngyszeme 2018-ra lett teljes mértékben felújítva: a homlokzatokat Szabadka város és az Európai Unió eszközeiből állították helyre, a belső tér felújításához és az udvar rendezéséhez pedig a Magyar Kormány biztosított pénzt a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül, s ezzel teljesültek a feltételek az épület kulturális, vallási és turisztikai célú hasznosításához.

A város csak a szabadkai zsidók megismételt kérelmére engedélyezte az első zsinagóga építését 1799-ben. A templom felépítéséig istentiszteletet magánházaknál tartottak. Ebben az időben létesítették a Szentegyletet – a Chevra Kadisát is, amely azóta viseli gondját a zsidó temetőnek és temetéseknek. Szabadka első rabbija Léb Hirschmann volt. Hosszú és áldásos működés után 1860-ban halt meg. A Nagyzsinagóga impozáns épülete Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) ismert budapesti építészek szecessziós stílusjegyeivel mindössze egy év alatt épült fel. Az 1903-as őszi nagyünnepek idején avatták fel. A Szabadkai Zsidó Hitközség élén ekkor a kiváló író, Milkó Izidor állt, és Singer Bernát volt a főrabbi.

A zsinagóga Szabadka első szecessziós stílusú épülete. Egyedülálló központi térkiképzésű szecessziós zsinagóga. Építészeti, konstrukciós és iparművészeti remekmű. Az épület értékét Róth Miksa üvegablakai, valamint a pécsi Zsolnay-gyár színes cserepei és kerámiadíszei teszik európai egyediséggé és a magyar stílus egyedülálló példájává a zsinagógaépítészetben.

A zsinagóga külső és belső terének kiképzésével, bútorzatával és minden részletével egy egységes műalkotás. Az épület térkoncepciója és szerkezeti kiképzése egyedi: a nyolcszögletű főkupolát tartó nyolc acéloszloppal hangsúlyozott magas kupolatér, amelyet egy vékony rabitzhálóból kiképzett önhordó héj borít, monumentális és lélegzetelállító. A négy világtájat jelképező négy kis mellékkupola fölé emelkedik a világmindenséget és az Örökkévaló állandó jelenlétét jelképező főkupola. Ezt a hármas kiképzésű főkupolát nyolc tartó acéloszlop hordozza.

A zsinagóga Zsolnay-cseréppel fedett óriási főkupolája a zöld, az okker és a kék színek napfényben szikrázó játékával messziről meghatározója a város sziluettjének. Az épület alapjában zömök, de a magasabb régiókban ez felbomlik, megtörik, és a díszítőelemek játékosságával feloldódik. Az egész szerkezetet az uralkodó hármas magassági osztással kiképzett főkupola zárja le, ezzel is hangsúlyozva a zsinagóga központi térkiképzését.

A zsinagóga homlokzata színében, sima felületeivel és a vörös tégla, illetve terrakotta díszítésével eléggé visszafogott. A belső tér ezzel szemben formagazdagságával, merész térkiképzésével és virágmintázatával a magyar népművészet pezsgő, vidám és színes képét mutatja. A homlokzat növényi díszítőelemei, a liliomok, szegfűk és rózsák, a pávaszemek kiteljesedve köszönnek vissza a belső tér színes üvegein és falfestésén. Az élénk színű művészi igényű vitrázsokat Róth Miksa (1865–1944) híres műhelye készítette, és azok lélekemelő csodálatos fényhatásokat ajándékoznak a zsinagóga belterének.

A szabadkai zsinagógát 1974-ben nyilvánították műemlékké, és helyezték védelem alá. Az épület 1990 óta különösen fontos műemlék státussal rendelkezik. A Szabadkai Zsidó Hitközség 1979-ben kénytelen volt a város önkormányzatának ajándékozni az akkor már megromlott állagú épületet, azzal a kikötéssel, hogy a város felújítja azt. A szabadkai zsinagógát 2014-ben építészeti egyedisége, európai kultúrtörténeti jelentősége és igen rossz állapota miatt Európa hét legveszélyeztetettebb kultúrtörténeti emléke közé sorolták. A belső tér igen összetett és mindenre kiterjedő restaurálása, valamint a zsinagóga udvarának méltó rendezése határidőre, 2017 végére befejeződött. A felújított zsinagógát Szerbia államfője, Aleksandar Vučić és Magyarország kormányfője, Orbán Viktor 2018. március 26-án nyitotta meg, a zsinagóga vallási felavatására pedig 2018. május 7-én került sor.

A zsinagóga a szabadkai zsidók imaháza és a zsidó közösség történelmének és kultúrájának tárgyiasult hordozója, ezek a jegyek állandó kiállítás formájában kerülnek bemutatásra a lakosság, a hazai és külföldi látogatók előtt.

A riport a Családi Kör hetilap 2019. augusztus 29-ei számában jelent meg.

444.hu

Holokausztkirándulással és a német alkotmánnyal küzd a Dortmund a neonáci fociultrák ellen

444.hu/2019/09/08/holokausztkirandulassal-es-a-nemet-alkotmannyal-kuzd-a-dortmund-a-neonaci-fociultrak-ellen

Szinte hetente hallani rasszista incidensekről az európai focistadionokban.

Miközben Magyarországon 200 ezer forintos bírság jár egy 90 percen át tartó zsidózásért, máshol aktívan próbálják felvenni a kesztyűt a szélsőségesekkel.

A legjobb példa erre Németország, ahol külön szociális munkások foglalkoznak a fiatal szurkolókkal. Dortmundban különösen harcosak az ügyben: kirándulásokat szerveznek egykori koncentrációs táborokba, és nem alapíthat szurkolói klubot, aki nem utasítja el a rasszizmust.

Hiába minden ellenkampány, az európai focistadionokban még mindig elég gyakoriak a rasszista megnyilvánulások. Múlt hétvégén például a szardíniai Cagliari szurkolói huhogták le durván az Internazionale frissen szerződtetett játékosát, Romelu Lukakut.

A csatár erre az Instagramon és Twitteren is megüzente a döntéshozóknak, hogy tenniük kellene valamit a fociban előforduló diszkrimináció ellen. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a Paris Saint-Germain középpályása, Marco Verratti is felvetette, hogy a bíróknak félbe kellene szakítaniuk a meccseket, ha rasszista rigmusokat hallanak. Más kérdés, hogy az Inter egyik szurkolói csoportja egy nyílt levélben kiosztotta Lukakut, mondván, az olasz drukkerek nem rasszisták, és inkább a tisztelet jeleként kellene felfognia, hogy tartanak tőle és a góljaitól.

Európa-szerte rendszeresen előfordulnak hasonló esetek:

Decemberben egy Tottenham-szurkoló banánt dobott az Arsenal fekete csatárának, Pierre-Emerick Aubameyangnak.

Márciusban német szurkolók egy része a saját játékosaikat, Leroy Sanét és Ilkay Gündogant szidalmazták a szerbek elleni barátságos meccsen.

Szintén márciusban montenegrói szurkolók csinálták ugyanezt három angol játékossal, Danny Rose-zal, Raheem Sterlinggel és Callum Hudson-Odoival.

Magyarországon is gyakori az ilyen, augusztusban például a dorogi szurkolók zsidózták végig az MTK elleni meccset, amiért 200 ezer forintra büntették a klubot.

Oroszországban a brazil Malcomot találták meg a szentpétervári Zenit szurkolói.

Ehhez képest ritka, hogy egy klub tényleg képes tenni valamit a saját rasszista szurkolói ellen. Üdítő kivételnek tűnik a német Borussia Dortmund, amely most díjat is kapott az Európai Labdarúgó Szövetségtől (UEFA), amiért hosszú ideje látványosan kiáll a diszkrimináció ellen. A német közszolgálati média, a Deutsche Welle (DW) a Dortmund példáján keresztül bemutatta, mi mindent tehet egy klub, ha tényleg meg akarja védeni a kisebbségeket.

Holokausztkirándulás, német alkotmány, szociális munkások

Először is, a Dortmund aktívan támogatja és próbálja erősíteni a szurkolótáboron belüli antirasszista csoportosulásokat. Az egyik ilyen kezdeményezés a ballspiel.vereint! nevű, amit 2014-ben a klubtól függetlenül alapítottak. A csoport egyik tagja a DW-nek azt mondta, azért jöttek létre, hogy megmutassák: nincsenek egyedül azok, akik szerint bizonyos rigmusoknak és daloknak egyszerűen nincs helyük a lelátón. (A csoport neve egy szójáték: a klub teljes nevéből, a Ballspielverein Borussiából és a német „összeköt” igéből áll.)

Ő úgy látja, Hans-Joachim Watzke klubvezető egyre érzékenyebb a diszkriminációra és a szélsőséges hangokra, pedig „egyáltalán nem biztos, hogy öt évvel ezelőtt ugyanígy beszélt volna ezekről”. Ez itt például a ballspiel.vereint! egyik tweetje a stadion lépcsőházában felfestett, sokszínűséget hirdető rajzról:

De nemcsak egyszerű, szóbeli kiállásról van szó. Ma már ahhoz, hogy a Dortmund hivatalosan is elismerjen egy szurkolói klubot, a tagoknak írásban kell vállalniuk a német alkotmány értékeit, valamint el kell utasítaniuk a rasszizmust és a szélsőjobboldalt. Akik mégis megszegik a szabályokat, azokat évekre kitiltják a stadionokból, vagy kizárják a szurkolói klubból, ahogy az már több esetben megtörtént.

A klub szorosan együttműködik a Fanprojekt nevű országos kezdeményezés dortmundi leágazásával (ebben szurkolók, szociális munkások, szociálpedagógusok és más szakértők dolgoznak együtt a rassziszmus visszaszorításán). Dortmundban például évek óta rendszeresen szerveznek tanulmányi kirándulásokat egykori koncentrációs táborokba fiatal szurkolók számára. Ezek a kirándulások csak 50 euróba, vagyis nagyjából 16 ezer forintba kerülnek, a többi költséget – benne az utazást, a szállást és minden mást – a klub állja. 2017-ben maga Watzke elnök is elment egy ilyen kirándulásra. A Dortmund nemrég egymillió eurót (több mint 300 millió forintot) adományozott a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Múzeumnak is.

A szurkolók mellett a klub más dolgozói, sőt a mezszponzor Evonik munkatársai is rendszeresen részt vesznek ilyen érzékenyítő programokon. A stadionban dolgozó személyzetet arra is kiképezték, hogyan ismerjék fel a szélsőjobboldal szimbólumait, és hogyan reagáljanak, ha rasszista incidenssel találkoznak.

Az egész országban próbálkoznak

Persze megkönnyíti a Dortmund dolgát, hogy Németországban általában is próbálnak tenni a neonáci fociultrák visszaszorításáért. A már említett Fanprojekteket például a 80-as években hozták létre, válaszul arra, hogy a stadionokban viszonylag gyakran küldték Auschwitzba a rivális tábor tagjait. Akkoriban épp a dortmundi Borussenfront volt az egyik leghírhedtebb szélsőjobboldali csoport.

Az országszerte működő Fanprojekteket szociális munkások vezetik, akiknek az a feladatuk, hogy kapcsolatba lépjenek a fiatal szurkolókkal, elnyerjék a bizalmukat, és segítsék őket, ha valamilyen konfliktusba kerülnek akár a klubbal, akár más drukkerekkel. Az 50 német Fanprojektből a dortmundi különösen híres az antirasszista kampányairól.

Michael Gabriel, a Fanprojekteket összefogó testület vezetője szerint is a Dortmund az egyik legjobb példa, de attól tart, az erősődő politikai szélsőjobboldal a focira is hatással lehet. „Emiatt egyre nehezebb lesz azoknak a munkája, akik a rasszizmus ellen küzdenek, és hisznek benne, hogy minden ember egyenlő”.