Napi Tóra és sáhárit-Koráh hetiszakasz 5. kommentár, 5779. Támmuz 1.

Napi Tóra és sáhárit

x

Darvas István

K”K,

 

Koráh hetiszakasz 5. kommentár, 5779. Támmuz 1.

 

Mózes igencsak különös módon rendezte a problémát: „Ha mint minden ember meghal, úgy halnak meg ezek, és minden ember végzete végeztetik el rajtuk, akkor nem az Örökkévaló küldött engem.De ha valami újat teremt az Örökkévaló, hogy felnyitja a föld száját és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és leszállnak elevenen a sírba, akkor megtudjátok, hogy ezek a férfiak megvetették az Örökkévalót” (16:29-30). A Talmudban (Nedárim 39b) tanuljuk ennek kapcsán, hogy Rává így interpretálta a verset: “de ha valami újat teremt (b’riá jivrá) az Örökkévaló…Mózes ezzel a különleges fogalmazással azt mondta, hogy amennyiben már létezik (b’riá) a Gyehenna, akkor rendben van (nyelje el Koráhot és csapatát), de ha még nem létezik, akkor teremtse meg (jivrá) most Isten! A Gemárá erre rákérdez: “ez biztosan így van? Nemde azt tanuljuk a B’rájtá-ban, hogy hét dolog teremtetett a világ teremtése előtt: a Tóra, a megtérés, az Éden-kert, a Gyehenna, a Dicsőség Trónja, a Szentély és a Messiás neve”, vagyis Mózes, aki ezzel tisztában volt, nem gondolhatott arra, hogy ekkor kellene Istennek valami újat teremteni, mert írva van: “nincs semmi új a Nap alatt” (Kohelet 1:9). A Gemárá megoldása: Mózes valójában ezt mondta: “ha a Gyehenna szája nincs ide közel, akkor hozza Isten közel!”. A bölcsek megtalálták a megoldást, nem sérült a Kohelet által kimondott alapelv és Mózes kérésének is volt értelme. Ebben az esetben is arra látunk példát, hogy a mesterek nem azt próbálják bizonyítani, hogy hol sántít egy dolog, hanem – a jóval nehezebb utat választva – kifejtik, hogy milyen körülmények között nem sántít.

 

Hodes tov, jó hónapot mindenkinek!

7.30: Sáhárit