Napi Tóra
| x |
|
||||
 |
||||
K”K,
Vájisláh hetiszakasz 3. kommentár, 5779. Kiszlév 12.
Tegnapi kérdésünkre a választ a Tóra adja meg egyszerű szavakkal: „nagyon félt Jákob és aggódott” (32:8). A kétes kimenetelű találkozóra Jákob igyekezett a legjobban felkészülni, (tfilá) imádkozott (32:12), ajándékról (doron) gondoskodott (uo. 14.), és arra az esetre is gondolt, ha harcolni (milhámá) kell (32:9) Ézsauval. Bölcseink helyeslik mindezt, hisz az ember nem számíthat, csak remélheti Isten segítségét, ha nehéz helyzetben van, egyben kötelessége, hogy megtegyen mindent, hogy saját maga oldja meg problémáit. Mestereink közül viszont többen aggályosnak tartották, hogy Jákob félt (Szanhedrin 98b), mert emögött az Istenbe vetett bizalmának (bitáhon) gyengülését látták. A Rámbám a fenti verset idézve írja: „nem szükséges, hogy a próféta minden útján tökéletes legyen, azonban minden hibája függönyt von Isten és a próféta közé, és „felhőssé” teszi az általa észlelt látomást. Határozott beszéd, Jákob hibázott azzal, hogy félt! Nem szigorú ez egy kicsit? Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
