Napi Tóra-Vájisláh hetiszakasz 1. kommentár, 5779. Kiszlév 10.
בוקר טוב ומבורך יום א ושבוע טוב
| x |
|
||||
 |
||||
K”K,
Vájisláh hetiszakasz 1. kommentár, 5779. Kiszlév 10.
„És küldött Jákob követeket maga előtt Ézsauhoz, testvéréhez, Széir országába, Edóm földjére” (32:4). A követek kapcsán – mivel a héber máláhim kifejezés több jelentése is ismert – vitatott, hogy hús-vér embereket vagy esetleg angyalokat küldött maga elé Jákob? Ha valódi angyalok voltak, akkor adódik a kérdés: hogyan volt erre képes az ősatya? A talmudi kijelentés (Szanhedrin 22a) szerint „nem használhatjuk a király jogarát”, ami a Világ Alkotójára még inkább igaz, vagyis az égi lényeket mi nem, csak Isten irányíthatja. A premisláni Rabbi Meir (1703-1773) szerint „a Pirké Ávot-ban (4:1) olvassuk, hogy aki egy micvát végrehajt, az szerez magának egy égi védőt (angyalt), amit mestereink kiegészítenek, és azt mondják, hogy ha az adott micvát nem káváná-val (micva-tudatosan) hajtottuk végre, akkor az angyal sérült lesz, és ezért nem fogja szeretni alkotóját. Ezzel szemben a káváná-val cselekvő ember kiérdemli angyalai szeretetét, és amikor Jákob égi barátai látták, hogy Ézsau is az ő angyalával érkezik öccse elé a találkozóra, úgy döntöttek, elkísérik és vigyáznak rá, egyben lehetővé teszik számára, hogy irányítani is tudja őket.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
