Napi Tóra
| x |
|
||||
 |
||||
K”K,
Toldot hetiszakasz 2. kommentár, 5779. Márhesván 27.
Vajon “szüksége” volt Ábrahámnak fia, Izsák érdemeire? A midrás szerint (B’résit rábbá 63:2) szerint sokkal inkább egy kiváló unoka kellett az ősatyának! “Rabbi Smuel, Rabbi Jichák fia mondta: “Ábrahám a tüzes kemencéből (ahova Nimród dobta) Jákob érdemében menekült meg…Isten látta, hogy a jövőben tőle származik Jákob, és azt mondta: “Ábrahám érdemes rá, hogy megmeneküljön Jákob érdemei miatt”. Ez akkor is meglepő, ha máshonnan is tudjuk (MIslé 17:6), hogy az unokának nagy jelentősége van: “Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája”. A nehezen értelemezhető midrást az Ánáf Joszef így oldja meg: „nem kérdés, hogy Ábrahámnak volt elegendő érdeme, hogy Isten megmentse azok alapján a tüzes kemencéből, mindazonáltal meg is halhatott volna, hogy az elkötelezettsége okán vállalt áldozatával szentelje meg az isteni nevet (Kiddus HáSém). Ábrahám azért menekült meg, mert Jákobnak és a tizenkét törzsnek tőle kellet származni. A Muszár HáTorá eggyel könnyebb magyarázatot kínál: Jákob különleges érdeme, hogy ő volt az egyetlen ősatya, akinek összes gyermeke Isten útját követte, ezáltal „ő épített örök házat az Örökkévalónak” (Peszáhim 88a), amiből fakadóan felmenői erőfeszítéseinek jelentősége is megnőtt.
Szép napot mindenkinek!
