Napi Tóra
|
||||
K”K,
Ki tiszá hetiszakasz 5. kommentár, 5778. Ádár 14. – Purim
Hanukka és Purim ünnepe sok hasonlóságot mutat, de az egyik legjelentősebb eltérés, hogy csak az előbbi alkalmával mondjuk el a dicsőítő zsoltárfüzért, a Hallél-t. A Talmud (Megilla 14a) szerint: „Rabbi Hijá bár Ávin mondta Rabbi Jehosuá ben Korhánevében: miként a szolgaságból szabadságba kerülő zsidók dicséneket zengtek, úgy a halálból az életbe kerülőknek nem kell annál inkább dicséneket zengeni? Ha így van, akkor nem kellene Hállél-t mondanunk Purimkor? Nem, mivel nem mondunk Hállél-t olyan csodára, ami Izraelen kívűl esett meg. Az egyiptomi kivonulás Izraelen kívül történt, mégis mondunk éneket (Hállél)?! Ahogy a B’rájtában áll: amíg Izrael fiai el nem érték az Országot, addig minden ország megfelelő volt ének mondására, de miután bementek az Országba, már egyetlen más ország sem volt megfelelő ének mondásra. Ráv Náhmán mondta: a Megilla-olvasás egyenértékű a Hállél-lal.
Purim számeáh!
