Visszatekintés az Engesztelés Napja előtt
Heisler András, a Mazsihisz elnöke értékelte az elmúlt 5777-es évet, beszélt a sikerekről. Mellette szóba került még Jom Kippur, az Engesztelés Napja, amikor is minden zsidónak magába kell mélyednie, értékelve az elmúlt esztendő tetteit.
A zsidó naptár szerint beléptünk az 5778. évbe, kérem, értékelje az elmúlt esztendőt!
Most ünnepeltük Ros Hasanat, a zsidó Újévet és várjuk Jom Kippurt, az Engesztelőnapot. A két ünnep között tíz nap van, amit Félelmetes Napoknak nevezünk. Tudniillik most dől el, hogy beírattatunk-e az Élet Könyvébe, s ilyenkor minden zsidónak magába kell néznie, gondolja át a múltját, a cselekedeteit, s így készüljön fel a jövőre.
Ezek valóban jelentős napok, de mi is történt az elmúlt zsinagógai évben és ha lehet, akkor elsősorban a pozitívumokra vagyok kíváncsi.
Azért is örülök ennek a kérdésnek, mert elmondhatom, a Mazsihisz immár harmadik alkalommal szervezett meg egy közéleti eseményt, ahol meghívott barátainkkal közösen köszöntöttük a zsinagógai új esztendőt. Hangsúlyozni szeretném, ez nem vallási, hanem világi rendezvény volt. Az idei esemény jól sikerült és dicsekvés nélkül mondhatom, nyolc nagykövetség képviseltette magát nagykövetekkel, első beosztottakkal, ott voltak a keresztény társegyházak vezetői, és számos zsidó szervezet képviselői is eleget tettek meghívásunknak. A magyar kormány tagjai közül is néhányan megjelentek, mi kicsivel többre számítottunk. De tény az is, hogy a kormányfő, a kormány képviselői, a politikai pártok vezetői is megküldték felénk jókívánságaikat az újév kapcsán.Ezen a rendezvényen tartottam egy beszédet, s erre készülve megkértem munkatársaimat, készítsenek leltárt az 5777-es esztendőről, mindezt úgy, hogy legyen ennek a leltárnak egy kevésbé szép és egy pozitív oldala.. Amikor összesítettük a listát, akkor rá kellett jönnöm, a pozitív dolgok tekintetében a bőség zavarával küzdünk. Ezért úgy döntöttem, ezen az összejövetelen csak és kizárólag pozitív dolgokról beszélek. Elég csak az elmúlt napokat átnézni: az egy százalékos kampányunk vitathatatlanul sikeres volt. Az országos átlag, az összes történelmi egyház, a többi zsidó felekezet csökkenő adatai mellett a Mazsihisz növelni tudta az adakozók számát és a felajánlott összeget egyaránt. Más: a Goldmark terem adott otthont egy történelmi találkozónak, amelyen Benjamin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar miniszterelnök vett részt, itt a diaszpóra és az izraeli zsidóság kissé disszonáns viszonyáról tettem egy finom megjegyzést, amiaztán szétfutott világba, olyannyira, hogy néhány napja ugyanebben a témában a Zsidó Világkongresszus is tett egy nagyon markáns nyilatkozatot. Mindez a Mazsihisz pozícióit erősítnemzetközi szinten. Beszélhetnék már beindult projektekről is, mint a Rumbach utcai zsinagóga felújítása, ahol a munkálatok után egy gyönyörű közösségi és szakrális teret kapunk majd.
Lázár János kancelláriaminiszter a legutóbbi Kormányinfón arról beszélt egy kérdés kapcsán, amelyik a Sorsok Háza sorsát kérdezte, hogy most a labda a Mazsihisz térfelén pattog, a kormány az Önök döntését várja. Ha nem lesz pozitív döntés, akkor nem valósul meg ez a projekt, majd az ingatlannal valami mást tesznek. A Sorsok Háza főigazgatója, Schmidt Mária cáfolni igyekezte a miniszter állításait. Most a Mazsihisz szerint mi történik, tényleg nem lesz Sorsok Háza?
A józsefvárosi projekt helyzete a mi olvasatunkban egészen másként néz ki. Ez egy kormányprogram, a kormány kezdeményezte, mi pedig támogattuk azt. A kormány tervezte az új holokauszt központ megvalósítását, a Mazsihisz csupán annyit kért, hogy ennek a központnak a történelmi üzenete legyen hiteles.
Schmidt Mária a viták során azt is mondta, amit a Mazsihisz mond, az csupán pár száz neológ zsidó véleménye.
Erre csak azt tudom mondani, hogy Ros Hasana alkalmából a zsinagógáink tömve voltak.
Akkor a Mazsihisz nem sajnálja, hogy a Józsefvárosban valami más valósul meg?
De igen, mi sajnáljuk, ha nem jön létre egy hiteles kiállítást tartalmazó kiállítás, egy igazi történelmi kutatóközpont, hiszen ezekre a funkciókra ez az épületegyüttes minden vonatkozásban kiválóan alkalmas, de oktatási célra is remek, így mi nagyon örülnénk, ha megvalósulna az eredeti funkció. Részletei azonban fontosak, mert olyannak kell lennie, amit a történész szakma és a zsidó közösség egyaránt elfogad.
Schmidt Mária erősen kifogásolta a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központot is.
A Páva utca kiállítása, még ha technikailag el is évült, de egy hiteles történeti képet ad a korszakról. A Dokumentációs Központ üzemeltetése, a látogatók, az iskolai osztályok szervezése valóban sikertelen. Ennek megoldására még egyetlen kormányban sem volt meg a valódi akarat.
Az 5778-as év egyik nagy szenzációja, a megújult Magyar Zsidó Múzeum.
Valóban. Megnyitó beszédemet nagy derültség közepette úgy kezdtem: „Kedves Elvtársak!”. Tettem ezt azért, mert utoljára múzeumi megnyitót abban az épületben az Egyházügyi Hivatal akkori vezetője, Miklós Imre mondott, 33 évvel ezelőtt. Azóta ez a múzeum változatlan volt, komoly beavatkozás nem történt, ha csak nem számítjuk ide a múzeum 1993-as kirablását. A Zsidó Múzeum vezetése ezért megbízást kapott a Mazsihisztől, mint fenntartótól, hogy újítsa meg a múzeumot. Ennek lett az eredménye egy nagyon eredeti, izgalmas, XXI. századi kiállítás. Biztos vagyok abban, hogy nagy sikert arat majd, ahogy abban is biztos vagyok, kritikákat is kap majd. Ez a múzeum azonban úgy lett kialakítva, hogy bármikor bővíthető, átalakítható, sőt, a korszerű appok felhasználására már a tervek iselkészültek. Gazdag a gyűjtemény, a mostani kiállításon több mint 400 tárgy szerepel, de a raktárakban még több mint tízezer tárgy található.
Beszélt már az Engesztelés Napjáról, ami péntek este köszönt be. Mi történik Önnel, azon kívül, hogy 25 órán keresztül böjtöl?
Ez soha nem könnyű nap. Tudni kell, van a zsidó vallásban több böjtnap is, de a Jom Kippuri az, amit a zsidók többsége betart – természetesen a kisgyerekek, az idősek, a kismamák, a betegek fel vannak mentve ezalol. Ilyenkor a nap jelentős részében a zsinagógában vagyunk, imádkozunk, elmélyülünk a múlt emlékeiben. Ilyenkor egy zsidó vezetőnek is át kell gondolnia tetteit, ezen a napon szinte minden döntéssel kapcsolatban kérdések merülnek fel az emberben. Mint mondtam, fizikailag és lelkileg is megterhelő, a zsidó vallás legfontosabb, legszentebb napjáról van szó.
Magyarországon az ünnep alkalmából tömött zsinagógák voltak, ahova biztonságba jutottak el a zsidók, onnan biztonságban jutottak haza, sokszor lehet mondani, bár így lenne ez a világ minden országában.
A biztonság kérdésében mindenkinek megvan a saját felelőssége. Megvan a kormányok, a rendőrség, a fegyveres testületek felelőssége,de mellette ugyanígy megvan a közösség felelőssége is. A mi közösségünk mindent megtett, hogy a hívők biztonságban imádkozzanak, igyekszünk ennek a kihívásnak is megfelelni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
