Remény a fiatal szülők generációjában
Salamon Eszter, az Európai Szülők Egyesületének elnöke beszélt a tanévkezdésről, valamint arról, hogy miként is lehetne a gyerekek életét jobbá tenni úgy, hogy nem terheljük meg őket feleslegesen.
Most, hogy elkezdődött a tanév a világon mindenhol, mi újság az egyesülettel?
Nem mindenhol kezdődött el még a tanév, a déli országokban majd mától mennek a gyerekek iskolába. Nálunk más a helyzet, a fiam már augusztus végén elkezdte az egyetemet. Hollandiában tanul, ott az a szokás, hogy korábban kezdenek, de a vizsgaidőszak után van még egy bő hónapjuk a diákoknak, hogy kipihenjék magukat. A gyerekem globális jogot hallgat, amit csak azon az egyetemen tanítanak. Ennek a lényege, hogy olyan jogászokat képeznek, akik nem egy ország jogrendjére specializálódnak, ismerik több ország jogrendjét, a hasonlóságokat, a különbségeket.
Az egyesülete gondolom, rendelkezik olyan információkkal, amelyek a mai világra jellemzőek, például azzal, hogy milyen kapcsolatban vannak az európai szülők a menekültek szüleivel?
Nagyon sok olyan program van, ami segíti a könnyű beilleszkedést, mindenkinek érdeke, hogy ezek a szülők ugyanúgy szerepet vállaljanak az adott iskola napi életében. Ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülnek az újonnan érkezett szíriai szülők, mint a magyarok.
Mi az izgalmas abban egy magyar szülőnek, hogy a gyereke egy másik országban tanuljon tovább?
A középiskolásokat általában nem elküldeni szokták, a legtöbbször akkor vándorolnak ki a családok, amikor a gyerek iskolaköteles lesz, mert egyszerűen nem kérnek az itthoni rendszerből, ahol már az elsős általános iskolásnak is heti 60-70 órája van. Szerintem a napi 3-4 óra lenne az ideális egy ilyenkorú gyereknél. Sokat lehet hallani a finn csodáról, amivel kapcsolatban eszembe jut az a kétségbeesés, amivel a finn gyerekjogi ombudsman reagált arra, hogy a lányai, akik ötödikbe mentek, iskolai elfoglaltsága megemelkedett heti 22 órára. Ez iskolában eltöltött időt jelent, mivel Finnországban a házi feladat tilos.
Mindeközben Angliában György herceg már négy és fél évesen elkezdte az iskolai előkészítő tanulmányait.
Szerintem a trónörökös gyerekek nem a legfelhőtlenebb gyerekkort élik át, már az angol magániskolák miatt sem.
De mégis az ortodox zsidóknál is három-négy éves korukban kezdenek a fiúk chéderbe járni.
Tudom, hogy vannak hagyományok, ám ezeket bizonyos esetekben azért megtörnek. Például Kínában a hagyományosan az óvodába kerülő gyerekeket már nem engedik játszani, ott már iskolaszerűen tanulnak. Ma már megváltozott a helyzet, játszanak a gyerekek, mert rájöttek, ha később kezdenek, akkor sem maradnak le semmiről. Szerintem érdemes a hagyományokat felülvizsgálni, főleg akkor, ha sok gyerekről kiderül, nem jó nekik. Akkor kell észbekapni, amikor tömegével derül ki, a hagyományos iskolarendszer, ami elterjedt, ami finanszírozott, az csak akkor elviselhető, ha a gyerekek gyógyszereket szednek, ha speciális bánásmódban részesülnek, ne feledjük egyre több gyerek kap speciális igényű papírt. Nem a szülőknek kellene elgondolkodni ezen, hanem az iskolának, mert ha nem képes a gyerekek egyötödét kiszolgálni, akkor valamit elrontott.
A világban a magániskolák, a magántanulói rendszer népszerű, mi mikor jutunk el ide?
Nálunk nincsen valódi otthonoktatás, mert a gyerekeknek kötelező félévente vizsgázniuk, de mégis egyre többen vállalják, hogy inkább magánúton készítik fel a gyerekeiket a vizsgákra. Ma már itthon is tömeges a magántanulók száma.
Lehet specializálni, hogy kik választják a magántanulói formát?
Elsősorban azok a szülők, akik be tudják vállalni a gyerek felkészítését a vizsgákra, tehát a magasabban iskolázottak, akik képesek a magántanárokat megfizetni. Azok, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, inkább a kivándorlást választják, amikor azt látják, a gyereküknek nem jó. A legdrámaibb az unschooling mozgalom, ami a Szilícium völgyből indult, mert ott sokan a sikeresek közül rájöttek, hogy amit hasznosítani tudtak az életükben, azt nem az iskolában tanulták. Hozzá kell tennem, a fiam is magántanulóként végezte el a középiskoláját. Nagyon fontos, hogy a gyereknek legyen ideje arra, hogy kitalálhassa, mi is érdekli, erre ma, egy iskolába járó gyereknek minimális esélye van. Mindez főleg akkor, ha az 50 órát az iskolában lévő gyerekre az esti héttől tartó leckeírás előtt még különórák is várnak. Mindezt úgy, hogy a szülők nem hasonlítják össze a saját munkaidejüket a gyerekével, akinek aludni is kéne, nem beszélve arról, hogy gyereknek is kéne lenni valamikor.
Az Európai Szülők Egyesülete, azok tagszervezetei mennyire működnek együtt az oktatási kormányzatokkal?
Magyarországot tekintve gyors választ tudok adni: semennyire, mert semmilyen megkeresésünkre semmilyen visszajelzést nem kaptunk. Vannak országok, ahol nagyon szoros az együttműködés, szerintem annak is kell lennie, hiszen a szülők adójából tartják fenn az iskolarendszert. Nem beszélve arról, az iskolarendszer a szülő nevelési feladatait segíti, nem pedig hatóságként ellenőriz. Bele kell verni az orrukat abba a ténybe, hogy miután Magyarország csatlakozott az ENSZ gyermekjogi Egyezményéhez, abban le van írva, a nevelés nem az állam, hanem a szülő feladata. Ehhez az egyezményhez minden ország csatlakozott az USA kivételével, ők egyetlen emberi jogi egyezményhez sem csatlakoztak. Egyébként a gyermekjogi szempontból azért ne jó ez, mert sok minden jön onnan, jogszabályok, amiket aztán alkalmaznak. Itt van például az általános adatvédelmi jogszabály, amit Európában is bevezetnek, ami 13 éves korig alkalmaz gyerekekre szabályt, mint a Facebook esetén, pedig ahol az ENSZ egyezményét aláírták, ezt 18 ében kellene meghatározni. Visszatérve a kérdésére, azokban az országokban sikeres az iskolarendszer, ahol együttműködnek a szülők a kormányzattal, mellette ugyanilyen fontos a szoros együttműködés az iskolaigazgatók és a szülők között. Nekünk Európában nagyon jó az együttműködésünk az iskolaigazgatók európai szervezetével, jó lenne, ha ez az országokban is így lenne.
Nem lenne fontos ugyanígy a szülőket is megtanítani arra, hogy nem kell a gyerekeket agyonterhelni?
Mi ezen is dolgozunk. van egy reménysugár, ezt azért el is szoktam mondani, szerencsére van egy fiatal szülői réteg, amelyik eléggé tisztában van a kötelezettségével, a jogaival. Ők azok, akik kiharcolták az otthonszülés jogát, ahogy azt is, hogy a gyerekükkel legyenek akkor is, amikor azokat egészségügyi ellátásban részesítik, kiharcolták, hogy ne legyen kötelező hároméves kortól az óvoda. Nagyon remélem, hogy képesek lesznek nyomást gyakorolni az amúgy elég tehetetlen iskolarendszerre, hogy az is megváltozzék. Ha sikerült nekik az egészségügyben változást elérni, akkor az oktatásban is képesek lehetnek erre. A pedagógusoknak is észnél kell lenni, hiszen nem lesz kit abajgatni, ha a szülők nem engedik iskolába a gyerekeiket, vagy magániskolákat alapítanak. Mi, az egyesületnél próbálunk segíteni ezeknek a fiatal szülőknek, mert az ember mindig a saját mintáiból indul ki. Nemrégiben olvastam, hogy a legtöbb országban az óvoda a legszegregáltabb intézmény, ez az életkori szegregáció, ez folytatódik az iskolában, hiszen miért gondoljuk azt, hogy a gyerekeknek csak az életkorban hozzájuk tartozóval a legjobb olvasni, számolni tanulni, stb.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
