Napi Tóra
 |
|
||||
K”K,
Softim hetiszakasz 5. kommentár, 5777. Elul 2.
Korábban beszéltünk a kompromisszum (héberül: pesárá) lehetőségéről a bírósági ítéletek kapcsán. Ilyen megegyezést – az objektív igazság folyamatos jelenlétében – csak vélt igazságok kárára lehet kötni, hiszen a peres feleknek, feltéve ha tisztességes emberekről van szó, a veszteségük elfogadható mértékéről kell döntést hozni a megoldás érdekében. Bár nem valószínű, de az is elképzelhető, hogy mindketten rosszul emlékeznek a vitatott kérdés kapcsán, és a pesárá végül objetív igazságot is eredményez. Vagyis csak olyan esetben lehet kompromisszumot kötni, ahol létezik objektív igazság, mert a megegyezés által vagy azzal egybevágó megoldás születik, vagy az attól való eltérés mindkét fél számára elfogadható mértékén belül maradnak. Ezért nem lehet a magánéletben hosszútávon működő kompromisszumokat kötni, mert ott objektív igazság nincs, hanem két igazság néz egymással farkasszemet, és az esetleges megegyezést azt teszi instabillá, hogy valójában nem az objektív igazság rendszerén belül egyezkedtek, hanem az egymással párhuzamosan haladó igazságaik mentén, és bár mindkét fél eltávolodik a saját igazától, de egy lépést sem tesz a másik igaza felé, így pedig nem kompromisszum, hanem időhúzás a végeredmény. Teendő? “Igazságot, csak igazságot kövess, hogy élj” (16:20), vagyis ne engedj az igazadból, és ne törekedj megegyezésre, mert nem lesz tartós és boldog sem leszel tőle, viszont legyél nagyon elégedett, ha a megegyezések a másik iránti szeretetedből fakadó magátólértetődésből erőlködés nélkül megszületnek.
Szép napot mindenkinek!
